Télapológiai sorozatunk soron következő részében azzal foglalkozunk, hogy vajon mit csinál a Mikulás és csapata az év azon részében, amikor nem ajándékokat vagy virgácsot (tájegységtől függően esetleg szenet) szállít a világ gyermekeinek. Bár a Mikulás PR-csapata szeretné velünk azt elhitetni, hogy ezt az időt az északi-sarki létesítmény lakói játékok gyártásával töltik, a valóság ennél sokkal riasztóbb.

Egyrészt efféle a kézi játékgyártásra valószínűleg nincs is szükség, hiszen ahogy az korábbi feltáró cikkeinkből kiderülhetett, a Mikulás tevékenységével foglalkozó tudósok jelentős része azon a véleményen van, hogy a decemberben a háztartásokba belopózó, rövid idő alatt hihetetlen mennyiségű helyszínt felkereső szakállas idegen technológiailag sokkal fejlettebb nálunk.

Hogy ez azért van, mert egy másik, a Földön túlról érkezett faj képviselője, vagy a jövőből jött időutazó, arról megoszlanak a vélemények, de annyi bizonyosnak tűnik, hogy műhelye régóta gépesített és automatizált. A játékok így gyakorlatilag gombnyomásra (vagy anélkül) készülnek 3D nyomtatással vagy más, általunk talán még nem is ismert gyártási eljárás révén, amely legfeljebb felügyeletet igényel, de sok száz manó aktív részvételére nincs szükség hozzá.

Persze a Mikulás-teamnek így is akad kétkezi munkája, hiszen a relativisztikus sebességgel száguldozó szánt, és a Mikulás más hightech kütyüjeit azért rendben kell tartani, hogy meghibásodás nélkül vészeljék át a decemberi nagyüzemet. A manók egy jelentős része azonban nem karbantartással, hanem egy gigantikus megfigyelési művelettel van elfoglalva az év 11 hónapjában. Elvégre hogyan máshogy tudná a főnökük, hogy ki volt jó és ki rossz, mint az ennek eldöntéséhez szükséges információ folyamatos monitorozásából.

Ez a művelet egyrészt telefonbeszélgetések, e-mailek és üzenetküldő alkalmazások átnézésből áll, de a Mikulás segítői nem félnek a lakások bemikrofonozásától sem. Ahogy Gregory Mone, a The Truth About Santa című alapmű szerzője írja, a lehallgató készülékek számára ideális helyet jelentenek például a karácsonyfadíszek, amelyek olyan érzékenyek, hogy az ünnepek után, elpakolt állapotban, a lakás egy eldugott zugából is képesek elcsípni, ha a felcsattanó veszekedések hangjait.

A megfigyelés azonban nem merül ki a lehallgatásban, hiszen a Mikulás egyik alapelve, hogy a tettek fontosabbak a szavaknál. Így az adatgyűjtés során a képi felvételek jelentik az összeszedett anyag gerincét. Ehhez a legelvetemültebb emberi hackereket és az amerikai NSA-t is megszégyenítő alapossággal használják fel saját biztonsági kameráinkat és elektromos eszközeink kameráit a manók, amelyek adatait aztán egy drónflotta, illetve a Mikulás saját műholdhálózata sugározza saját az északi-sarki műveleti központba.

Felmerülhet persze a kérdés, hogy mit csinált az öreg, mielőtt minden háztartásban megjelentek a számítógépek és az okostelefonok? Mert lássuk be, az emberi technológia fejlődésével meglehetősen egyszerűvé tettük ezt a fajta adatgyűjtést. Mone szakértői véleménye szerint a Mikulás korábban a személyes megfigyelések során MAV-okra, azaz miniatűr légijárművekre támaszkodott. Bár ilyenekből rovarméretű példánnyal még csak kevés emberi fejlesztő büszkélkedhet (akik kapcsán gyanús is, hogy talán éppen a Mikulás meghibásodott és elveszett eszközeit dekonstruálták saját munkájukhoz), a Mikulás régóta használja a technológiát, hogy meglesse, melyik gyerek feküdt le időben aludni, és melyik nem, vagy hogy pontosan ki törte el kinek a játékát.

Egyelőre nem tudni, hogy a Mikulás globális megfigyelési műveletét az idei évtől hogyan befolyásolja az új Európai Uniós adatvédelmi rendelet, a GDPR életbe lépése, amelynek bizonyos kitételei, mint az EU területén, európai állampolgárok adatainak kezelésével foglalkozó, bár EU-n kívüli entitásra, rá is kiterjednek. Valószínűleg a manókat éppen a korábban összeszedett adatok nyomán nem érte váratlanul ez a fordulat – elvégre egy ideje a csapból a GDPR folyik –, így remélhetőleg felkészülten várták a rendelet bevezetését. Az általunk megkérdezett gyerekek nem voltak hajlandóak arról nyilatkozni, hogy kitöltöttek-e adatkezelési hozzájárulást a Mikulás részére, de sejtelmesen mosolyogtak, amit pozitív jelként értelmeztünk.

Hogy a Mikulás GDPR-kompatibilisnek minősül-e, azt így egyelőre nem sikerült kiderítenünk, de annyi világosnak látszik, hogy a rendelet értelmében ő maga adatkezelői minőségben tevékenykedik, hiszen ő dönti el, hogy a begyűjtött személyes adatokat mire használja (hogy ki jó és ki rossz gyerek). Az adatfeldolgozók ebben az esetben pedig a manók lennének (feltéve hogy egyéni vállalkozókként dolgoznak be a Mikulásnak), akik az adatkezelő utasításainak megfelelően párosítják össze az ajándékokat vagy virgácsokat és a gyerekeket.

(A cikk alapötletéért külön köszönettel tartozunk Viktornak, aki felhívta a figyelmünket a Mikulás tevékenységének adatvédelmi szempontból megkérdőjelezhető jellegére.)