Gyakran hallani, hogy a keleti ember más szemmel tekint a világra, mint a nyugati, és egy új tanulmány eredményei alapján ez helytállóbb megállapításnak tűnik, mint elsőre gondolnánk. Úgy tűnik, hogy az eltérő látásmódot nem csak a kulturális különbségek formálják, hanem a vizsgálatban részt vevő britek és kínaiak konkrétan más módszerekkel észlelik embertársaikat és a körülöttük lévő világot.
„A britek és a kínaiak egészen más módon dolgozzák fel a vizuális információkat” ‒ mondta el David Kelly, a Londoni Egyetem kutatója. „Ez nem egyszerűen csak kutatási nézőpontból fontos, de számos olyan Nyugat és Kelet között fennálló kulturális különbséget segíthet megérteni, amelyek sokak számára érthetetlennek tűnnek.”
Példának okáért míg az angolok többsége szemkontaktust tart fenn a beszélgetőpartnerével, a kínaiakra ez sokkal kevésbé jellemző. Egy angol és egy kínai párbeszéde során az angol fél a kínai viselkedését ezért kényelmetlennek érzi és a bizalmatlanság jeleként értékeli, míg a kínai fél tiszteletlennek és udvariatlannak tartja, hogy folytonosan a szemébe próbálnak nézni.
A Londoni Egyetem kutatói által végzett kutatás alapján a fenti eltérés nem kizárólag a kulturális háttér különbözőségéből adódik, hanem abból a tényből, hogy a két fél másképpen dolgozza fel a vizuális információkat. A nyugati társadalmak felnőtt tagjai analitikus módszerrel teszik ezt, vagyis a kulcsfontosságú részletekre koncentrálnak, míg a keletiek észlelése inkább holisztikus jellegű, a kontextust és a szituációt is figyelemmel kíséri.
A szemkontaktus kérdésén vizsgálva a dolgot, ez azt jelenti, hogy a nyugati társalkodó fél az arc központi részletére, vagyis a szemekre koncentrál elsősorban, míg a keleti beszélgetőtárs elkerüli a szemeket és az alattuk található nagyobb régióból, illetve az orr körüli területről szerzi információit. Ezek az észlelési prioritások akkor is megmaradtak, ha nem emberi arc a megfigyelés tárgya, hanem például egy birkáé.
A kutatás arra is rávilágított, hogy az észlelés különböző módszerei tanult folyamatok eredményeként jöttek létre. Ennek érdekében 5‒12 év közötti gyereket is bevontak a vizsgálatba. A legfiatalabbak körében még alig volt megfigyelhető különbség az észlelési stratégiában, viszont 12 éves korra élesen különvált a gyerekek szociokulturális hátterének megfelelő módszer.
Bár az észlelési stratégia pontos elsajátításának módszere egyelőre ismeretlen, a kutatók úgy gondolják, hogy már ezek a kezdetleges eredmények is sokat segíthetnek a kultúraközi kapcsolatok zökkenőmentes fenntartásában. „Bár a kínaiak általában nagyon fontosnak tartják a kifogástalan viselkedést és igyekeznek elkerülni, hogy bárkit is megsértsenek, a kulturális eltérések nagyon kényelmetlenné és feszültté tehetik az interakciókat” ‒ mondta Kelly. A kutató és munkatársai szerint az ilyenfajta különbözőségek ismerete és megértése sokat javíthat a Kelet és Nyugat közti kommunikáción.
 
