Nagyjából 460 fényévnyire a Földtől van egy apró, de izgalmas csillaghalmaz. Az IC 2391 mindössze nagyjából 250 csillagot tartalmaz, és ezek között van egy szorosabb rendszer, amelyben négy csillag kering egy közös tömegközéppont körül. A rendszert tanulmányozó csillagászok legfrissebb eredményei alapján a komplex interakciók nagyon izgalmas és látványos sorsot vetítenek elő a csillagoknak.
A csillagok közös neve HD 74438, mivel évtizedekig egyetlen csillagnak hitték őket. A szakértők csak azért fogtak gyanút, és kezdték közelebbről vizsgálni az égitestet, mert az sokkal fényesebbnek tűnt a vártnál. Így is csak 2017-ben derült ki a színkép vizsgálatából, hogy ennek az az oka, hogy négy csillag alkotja: egy kettőscsillag, amely egy másik kettőscsillag körül kering, úgynevezett hierarchikus rendszerben.
A két kettőscsillag eléggé különbözik egymástól. Az egyik páros, az A és B jelű csillagok, 1,7 és 1,5 naptömegűek, és együtt nagyjából 14-szer fényesebbek a Napnál. Elliptikus pályán keringenek egymás körül, nagyjából 21 napos pályán, átlagos távolságuk 30 millió kilométer, ami körülbelül fele a Merkúr és a Nap távolságának. A C és D jelű csillagok nagyjából akkorák, mint a Nap, és szorosabb rendszert alkotnak, mindössze 4,4 nap alatt kerülik meg egymást. A C/D kettős 6 évente kerüli meg az A/B kettőst, pályája erősen elliptikus: két kettős egymáshoz képesti távolsága 450 millió és 1,2 milliárd kilométer között változik.
A Naphoz hasonló csillagok, amilyenek ennek a rendszernek a tagjai is, amikor magjuk kifogy a hidrogénből, felfúvódnak, majd ledobják külső rétegeiket, és csak nagyon forró, sűrű magjuk marad hátra. Ha az így keletkezett fehér törpe egyedül van, ezzel véget is ér a történet, az égitest néhány milliárd év alatt lassan teljesen elhalványul. De ha van egy normál társcsillaga, az izgalmak csak ezt követően kezdődnek. A fehér törpe ugyanis ilyenkor anyagot szívhat el a másik, lazább szerkezetű csillagtól, amely felhalmozódik a felszínén. A rendkívül erős gravitáció hatására aztán ez az anyag egy bizonyos mennyiséget elérve termonukleáris fuzionálásba kezd, és bombaként robban fel.
Ha csak a csillag felszínén helyileg felhalmozódott anyag robban fel, akkor ezt nóvának nevezzük, amely több ezerszer fényesebb a Napnál. De ha ennél jelentősen több anyag lobban be, az egész csillag darabjaira szakadhat a szupernóva-robbanásban, amely támenetileg 10 milliárdszorosára növelheti a rendszer fényességét.
Egy fehér törpének általában a Nap tömegének 1,4-szeresére kell híznia, mielőtt teljesen felrobbanna. És itt jön be a képbe a négyes rendszer. A HD 74438 A és B jelű csillaga idővel egyaránt vörös óriássá, majd fehér törpévé válik, azonban önmagában egyikük sem elég nagy tömegű ahhoz, hogy felrobbanjon, és jelenleg túl messzire vannak ahhoz, hogy anyagot lopjanak egymástól. Azonban a csillagászok modellezték a rendszer mozgását, és úgy találták, hogy ez csak a jelenlegi állapotokra igaz. A C/D kettős gravitációja ugyanis a jövőben úgy hat a nagyobbik kettősre, hogy azok idővel egyetlen, nagy tömegű csillaggá fognak egyesülni. (A modellek alapján B verzióként az is elképzelhető, hogy a C/D csillag egyesül, mivel a másik páros destabilizálja őket.)
Az ilyen egyesüléseket szintén nagyon látványos energiafelszabadulás kíséri, vagyis bár a modellek alapján egyesült állapotban sem várható szupernóva-robbanás a két csillag nyomán létrejött csillagból fejlődő fehér törpéből, ezt megelőzően katasztrofális folyamatok zajlanak majd le a rendszerben a két csillag egyesülésekor (bármelyik kettős is egyesüljön). Vagyis bár nem a hagyományos módon, de a rendszer mégiscsak kitermel majd legalább egy szupernóvát.
