Katasztrófa és kommunikáció

A közvélemény félretájékoztatása miatt hét szakértőt ítélt hat év letöltendő szabadságvesztésre az olasz bíróság a 2009-es abruzzói földrengés ügyében.

Katasztrófa és kommunikáció

1. oldal

A közép-itáliai L’Aquila városát és a környékbeli negyvenkét települést 2009. április 6-án elpusztító földrengés 309 emberéletet követelt. A tragédia azonban ezzel nem ért véget, és az idei év október 22-én újabb, bár ezúttal nem halálos áldozatokat szedett azon hét ember személyében, akiket a közvélemény félretájékoztatásáért hat év letöltendő börtönbüntetésre ítélt az olasz bíróság.

Az elítéltek ‒ három szeizmológus, két mérnök, egy vulkanológus és egy polgári védelmi tisztviselő ‒ mindannyian részt vettek a hasonló veszélyhelyzetek előrejelzésével és megelőzésével foglalkozó olasz bizottság 2009. március 31-én tartott ülésén, amelynek feladata a L’Aqulia környékén a megelőző három hónapban észlelt apróbb rengések kockázati jelentőségének megítélése volt. A közvéleményt folyamatosan tájékoztatták a szakmai bizottság álláspontjáról, és a bíróság megállapította, hogy ennek során arra bátorították a terület lakóit, hogy maradjanak otthonaikban, mert nincs nagy veszély. A félrevezető nyilatkozatok nélkül valószínűleg sokkal többen elhagyták volna a környéket, vagy legalábbis a hagyományosan bevált módszerrel élve a szabad ég alatt töltötték volna a végzetes éjszakát, ahogy évszázadok óta tették az általában nagyobb földrengést megelőző kisebb rengéssorozatok idején. A bíróság véleménye szerint tehát, ha a bizottság egyáltalán nem mond semmit, valószínűleg sokkal kevesebb halálos áldozat lett volna.

Fabio Picuti ügyész szerint a bizottság tagjai banális és egymásnak ellentmondó kijelentéseket tettek, amelyek közül több félreérthető is volt. Bár maga a tényleges rengés nem volt előre jelezhető, az ülés résztvevőinek rendelkezésére álló bizonyítékok egyértelműen jelezték, hogy a közeljövőben jó esély van egy erős rengés bekövetkezésére. Az előrengések egyre erősebbek voltak, és egyre sűrűbben követték egymást, ráadásul nem is volt előzmény nélküli a tragédia, hiszen az elmúlt ezer évben háromszor pusztította el földrengés a várost (1349-ben, 1461-ben és 1703-ban). Ehhez képest a szakértők kifejezetten a közvélemény megnyugtatását célzó kijelentéseket tettek. Azt mondták, hogy a kisebb rengések normálisnak tekinthetők, sőt, kifejezetten pozitív hatásúak, hiszen apránként engedik szabadjára a törésvonal mentén felhalmozódó energiát. A kutatók ebből arra következtettek, hogy ezért nem is várható a már lezajlottaknál intenzívebb rengés. A hozzátartozók és barátok nyilatkozatai szerint az áldozatok közül 29 bizonyítottan ennek a véleménynek a hatására maradt otthonában, holott korábban még a távozást fontolgatta.

Az ötszáz oldalas vádirat szerint a szakértők mind egyetértettek abban, hogy a kockázat elhanyagolható. A legvitathatóbb nyilatkozatok Bernardo De Bernardinis, a bizottság polgári védelmi tagjának szájából hangzottak el ugyan, de Picuti szerint az ülés ideje alatt közzétett tájékoztatások alapján egyértelmű, hogy minden bizottsági tag egységes véleményen volt, még ha egy szakember nem is fogalmazott volna olyan sarkosan, ahogy azt De Bernardinis tette. A tisztviselő azt mondta, hogy L’Aqulia lakóinak semmi okuk az aggodalomra, és nyugodtan pihenjék ki fáradalmaikat otthonukban egy jó pohár bor mellett.

Az ügyet tovább bonyolította egy januárban nyilvánosságra került hangfelvétel, amelyen egy olyan telefonbeszélgetés hallható, amely Guido Bertolaso polgári védelmi vezető és Daniela Stati helyi védelmi tanácsadó között zajlott le a bizottsági ülés estéjén. Ennek során Bertolaso kijelentette, hogy azért hívta össze a bizottságot, hogy megnyugtassa a közvéleményt, és befogja a pánikot keltők száját. Ez utóbbi félmondatával Gioacchino Giuliani labortechnikusra utalt, aki előző nap tömeghisztériát váltott ki azon előrejelzésével, miszerint a D’Aquilától ötven kilométerre található Sulmona városát rövidesen hatalmas földrengés fogja sújtani, amely jóslat végül nem igazolódott be.

Az ülésen résztvevőket tehát nem azért ítélték el, mert képtelenek voltak megjósolni a földrengést, mivel egy ilyen előrejelzés a mai technológiával lehetetlen vállalkozás lenne. A vád szerint azonban hanyagul végezték el az adatok elemzését, és téves következtetéseket vontak le az analízis alapján, hiszen a lezajlott előrengésekről normális esetben egyértelműen úgy tartják, hogy azok növelik, nem pedig csökkentik egy nagyobb rengés bekövetkezésének valószínűségét. A legnagyobb probléma azonban, hogy elemzésüket olyan fölényes és határozott attitűddel hozták a nyilvánosság tudomására, hogy azzal elaltatták a jogosan óvatos közvélemény gyanakvását, és emiatt emberek haltak meg.

Az ítélet hírének hallatára pánikszerű felmondási hullám kezdődött az olasz katasztrófavédelemben foglalkoztatott kutatók közt. Ahogy Enzo Boschi, az egyik elítélt, az országos geofizikai és vulkanológiai intézet volt igazgatója fogalmazott: senki sem fog hasonló felelősséget vállalni, ha a tudományos munkáért börtön jár. A szakértő azt is megkérdőjelezte, hogy miért csak a bizottság tagjait vonták felelősségre, és a minimális földrengésbiztonsággal sem számoló építési vállalkozókat miért nem cibálták bíróság elé.

Az ítéletet követően az olasz polgári védelem tudományos szakértőkből álló katasztrófavédelmi bizottsága testületileg lemondott, és sokan vonakodnak hasonló pozícióban maradni vagy ilyet elvállalni, ami jelentős akadályokat okozhat a katasztrófavédelem és a tudományos élet együttműködésének szempontjából. A lemondott bizottság elnöke, a CERN volt igazgatója, Luciano Maiani fizikus szerint az ítélettel egy olyan szemléletmód győzedelmeskedett, amely mellett teljesen ellehetetlenülhet az állam és a magas szintű tudomány közös munkája, mivel lehetetlen úgy nyugodtan dolgozni, hogy állandóan a büntetőjogi felelősségre vonás réme lebeg a kutatók fölött.

 

2. oldal

A felháborodás valahol érthető, ugyanakkor mint már elhangzott, nem azért ítélték el a szakértőket, mert nem jósolták meg a földrengést, hanem azért, mert rosszul interpretálták és kommunikálták a kockázatokat, pontatlan, hiányos és egymásnak ellentmondó információkat közöltek. Ha pedig valami elvárható egy állami alkalmazásban álló tudományos bizottságtól, az a lehetőségek szerint minél objektívebb és világosabb szakmai vélemény közzététele. Óriási hiba volt például a polgári védelem tisztviselőjére hagyni a legfontosabb nyilatkozatok közzétételét, aki a tudományos rész elkenésével elbagatellizálta a helyzet komolyságát. A kutatóknak pedig a nyilatkozat hallatán közbe kellett volna avatkozniuk, hogy ne terjedhessen el a túl nagy megnyugvást közvetítő üzenet L’Aquilában és környékén.

Hasonló kommunikációs zavar sajnos időről időre előfordul, legutóbb éppen a múlt hétvégén Kanadában történt egy nagyon hasonló eset. Ami az ország északnyugati partjainál bekövetkező 7,7 magnitúdó erejű földrengés és az ennek nyomán keletkező szökőár kapcsán tájékoztatás címén lezajlott, az leginkább az Add tovább nevű játék végkifejletére emlékeztet, amikor az egymás fülébe súgott eredeti mondatból a félreértéseknek köszönhetően valami egészen más lesz a kör végére. Ami játéknak szórakoztató, az egy vészhelyzeti figyelmeztető rendszer működése során nagyon súlyos következményekkel járhat. Az ilyen rendszerek örök problémája, hogy a dolgok tudományos hátterét értő tudósok különböző közbeeső állomásokon keresztül egy olyan laikus közvélemény felé igyekeznek kommunikálni az adott helyzettel járó kockázatokat, amelynek tagjait lényegileg csak az érdekli, hogy veszélyben vannak-e vagy sem.

A földrengések bekövetkezésének mérlegelésekor tehát egyrészt a tudományos hátteret érthető formába kell önteni, másrészt a közzétett információk bizonytalanságát is érzékeltetni kell, hiszen egy olyan szakterületről van szó, ahol sosem lehet biztosra menni.

De mi is történt Kanadában? A helyi gyakorlat szerint a veszélyt észlelő kormányügynökségek automatikusan közzéteszik, ha jelentősebb szeizmikus esemény következett be. Jelen esetben a problémák sora ott kezdődött, hogy a kanadai földtani intézet 7,1 magnitúdót mért, az Egyesült Államok hasonló illetékességű szervezete viszont egy 7,7 magnitúdó erejű rengésről számolt be. Ez egy laikus számára aprócska eltérésnek tűnhet, valójában azonban a második szám hússzor annyi energia felszabadulását jelzi, mint az első adat. Ez pedig már jelentős mértékben befolyásolja a kockázati elemzés végkövetkeztetéseit. A rengés után három nappal a két intézet még mindig nem tudott megegyezni a rengés epicentrumának pontos helyéről. A két megállapított pont ugyan csak negyven kilométerre volt egymástól, de míg az amerikai szakértők szárazföldi epicentrumról beszéltek, a kanadaiak szerint ez a tengerre esett, ami jelentősen növeli a szökőár keletkezésének kockázatát. Már a szeizmológusok sem értettek tehát egyet az eseménnyel kapcsolatos alapvető fontosságú kérdésekben, innentől pedig elég nehézzé vált a közvélemény számára kielégítő tájékoztatást adni.

És még csak a kör legelején tartunk. Észak-Amerikában a szökőár veszélyére figyelmeztető tájékoztatást az elsődleges központi forrás hivatalosan először a tartományi vészhelyzeti központoknak adja át, és ezek dolga lenne a települések és az ott lakók figyelmeztetése, valamint a konkrét menekülési tervezet megfogalmazása. Gyakorlatilag azonban bárki lépést tarthat a fejleményekkel, aki feliratkozott a földtani intézetek vagy a Nemzeti Éghajlati Adatközpont (NOAA) hírlevelére, vagy figyelemmel követi annak honlapját, és nagyon sok veszélyesebbnek ítélt zónában található önkormányzat, médium vagy éppen magánszemély tesz így. Jelen esetben a települési önkormányzatok többsége a földtani intézettől értesült ugyan az első figyelmeztetésről, amely még meglehetősen bizonytalan volt, de aztán közel egy órán keresztül semmiféle utasítást nem kaptak a közvetlenül feléjük rendelt tartományilag illetékes hatóságtól.

Mire a lényeges információk, és az ezek kapcsán tartományi szinten megfogalmazott tennivalók elérték az érintett települések lakóit, az ezúttal szerencsére nagyon aprócska szökőár már elérte a partokat. A Vancouver-szigetén található Tofino nevű település egy alacsonyan fekvő félszigeten áll. Az 1800 lakossal rendelkező falu egyike volt az információ nélkül maradt területeknek. A NOAA tájékoztatója percekkel a rengés után elérte a település illetékeseit, és annak alapján Tofino nem esett a szökőár által leginkább fenyegetettnek tűnő zónába. Miután azonban a következő időszakban nem kaptak bővebb tájékoztatást a tartományi központtól, a polgármester úgy döntött, hogy aktiválja a helyi cunami-szirénákat, és kiüríti az alacsonyan fekvő lakóövezeteket.

Joanna Streetly, a falu egyik érintett részének lakója szintén olvasta a NOAA által kiadott közleményt, és megnyugodott, hogy biztonságban van. A felhangzó szirénák hatására azonban végül összepakolta családját, és a település magasabban fekvő központi részére menekült, több száz más helybélivel együtt. A szökőár végül tényleg nem veszélyeztette a falut, így akár azt is mondhatnánk, felesleges volt az evakuáció. Ugyanakkor a település vezetőinek álláspontja is érthető, és az epicentrum helyéről folyó viták ismeretében így utólag pedig még inkább helyeselhető az óvatosság.

A kanadai és az olasz eset is felhívja azonban a figyelmet egy nagyon fontos momentumra: komoly problémák vannak a kommunikációval katasztrófahelyzetekben. L’Aqilában a szakértők nem tudták megfelelően közvetíteni előrejelzésük bizonytalanságát a közvélemény felé, emiatt a lakosok azt hitték, hogy biztonságban vannak, és még az alapvető óvintézkedéseket sem tették meg túlélésük érdekében. Kanadában egyszerűen becsődölt a figyelmeztető hálózat, a tartományilag illetékes szervezet nem erősítette meg, nem részletezte és nem magyarázta el a szakértőktől érkező információkat a helyieknek. Szerencsére ezúttal nem lett baj, de ahogy az olasz példán láttuk, nagyon másképp is alakulhat egy ilyen helyzet. 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward