A csillagászok hét olyan csillagot azonosítottak, amelyek nemrégiben egy kőzetbolygót fogyasztottak el. A vizsgálat megduplázza azon kettőscsillagok számát, amelyekről ismert, hogy bolygót kebeleztek be, és megkérdőjelezi azt a feltevést, hogy a Földhöz hasonló bolygókat rejtő érett rendszerek általában stabilak.

A Nature oldalain közzétett eredmények erős bizonyítékot szolgáltatnak a bolygóevésre, mondja Jianrong Shi, a pekingi Nemzeti Csillagászati Obszervatórium csillagásza. Úgy tűnik ráadásul, hogy a bolygókat a csillagok viszonylag stabil fősorozatú időszakukban ették meg, teszi hozzá Fan Liu Liu, az eredményekről beszámoló tanulmány társszerzője, az ausztráliai Monash Egyetem csillagásza.

Ha ez igaz, akkor ez azt jelenti, hogy ezek a rendszerek keletkezésük után is sokáig kaotikusak maradtak, vagyis a bolygók később is széteshetnek vagy belezuhanhatnak a csillagukba, mondja Johanna Teske, a washingtoni Carnegie Intézet csillagásza, hozzátéve, hogy részletesebben is meg kell vizsgálni a modelleket.

Tavaly figyeltek meg csillagászok először egy olyan csillagot, amely éppen egy bolygót kebelezett be. De annak feltárása, hogy egy csillag a múltban megtette-e ezt, kihívást jelent, mivel a bolygók a központi égitestjükhöz képest aprók, és bekebelezett anyaguk hamar felhígul. A különböző elemek különböző hullámhosszúságú fényt nyelnek el és bocsátanak ki, így a csillag felszínének összetétele nyomot hagy a Földre érkező fényben. De annak kimutatása, hogy egy csillag megevett-e egy bolygót, hasonló ahhoz, mintha egy gombóc vaníliafagyiban próbálnánk megtalálni egyetlen darab csokiforgácsot, mondja Teske. A csillagok összetétele is nagyon változatos, így nehéz bizonyítani, hogy egy csillag azért rendelkezik egy bizonyos összetétellel, mert bekebelezett egy planétát.

A bolygóevő csillagok felkutatására Liu és kollégái kozmikus „ikervizsgálatot” végeztek. A Gaia űrteleszkóp segítségével 91 olyan Naphoz hasonló csillagokból álló csillagpárt találtak a Tejútrendszerben, amelyek mozgása arra utalt, hogy mindketten ugyanabban a gázfelhőben születtek. Az ilyen kettős rendszerekben lévő csillagoknak közel azonos összetételűeknek kell lenniük, és hasonló életpályájuk miatt számos számos más lehetséges eltérést eredményező okot is ki lehet zárni.

A kutatócsoport ezután három földi távcső segítségével 21 elem mennyiségét vizsgálta a kettőscsillagokban. Ha egy csillagpár között feltűnő eltérések voltak, a kutatók azt vizsgálták, hogy ez megmagyarázható-e az adatokban lévő zajjal vagy más okkal. Hét pár esetében úgy találták, hogy a különbséget azzal lehet a legjobban magyarázni, hogy az egyik csillag bekebelezett egy kőzetbolygót, a másik pedig nem.

A vizsgálat alapján szerint a Tejútrendszerben található Naphoz hasonló csillagokból álló csillagpárok mintegy 8%-a rejt bolygóevő csillagot, mondja Liu. Ez a becslés ráadásul konzervatív, mivel a kutatócsoport csak a kőzetbolygókat bekebelező csillagokat vette figyelembe, míg más csillagok esetleg gázbolygókat is ehettek. A módszer miatt ráadásul olyan eseteket sem vettek figyelembe, amikor esetleg mindkét csillag hasonló összetételű bolygót kebelezett be.

A bolygók bekebelezésére utaló egyértelmű jeleket kimutatni ilyen korú csillagokban egészen váratlan fejlemény, mondják a szakértők. A csillagászok gyakran úgy vélik, hogy a bolygóevés a bolygórendszerek kialakulásának korai szakaszában jellemző, amíg a bolygópályák instabilak és valószínűek az ütközések. De az észlelt bekebelezéseknek viszonylag frissnek kell lenniük, az elmúlt néhány százmillió évben történhettek, különben a jelek nem lennének kimutathatók, mondja Liu.

Shi szerint a csillagászoknak alaposabban meg kellene vizsgálniuk ezeket a rendszereket, hogy kiderítsék, maradtak-e más exobolygók bennük. Az exobolygók sokfélesége továbbra is lenyűgöző a szakértők számára, és az új információk alapján úgy tűnik, hogy Naprendszerünk nem csak összetételében különleges, de különlegesen békés is, teszi hozzá a kutató.