A kemoterápia mellékhatásai közismerten borzasztóak lehetnek, de ezeket általában megéri elszenvedni, ha az erős szerek valóban elpusztítják a tumorsejteket, miközben a szervezet egészséges sejtjeit nagyjából békén hagyják. Bizonyos esetekben azonban a rákos sejtek egy kis százaléka túléli a kemoterápiát, ami lehetővé teszi, hogy a betegség visszatérjen, gyakran még súlyosabb formában, mint előtte.

Annak megértése, hogy ez hogyan lehetséges, kulcsfontosságú a hatékonyabb kezelések kidolgozásához. A feltárást ugyanakkor megnehezíti, hogy a rezisztens tumorsejtek nagyon sokféle megoldást alkalmaznak, amelyek teljes skáláját csak most kezdjük felmérni. Ezek egyikét vizsgálta meg egy amerikai kutatócsoport: Crystal Tonnessen-Murray és kollégái egy emlőrákos sejtekre biztosan jellemző, de láthatóan más tumorsejtek által is művelt módszert derítettek fel, amely gyakorlatilag a kannibalizmus sejtszintű megfelelőjének tűnik.

Bár a különféle emlőrákos megbetegedések kezelésében az elmúlt években rengeteg előrelépés történt, egyes típusok különösen szívósnak bizonyulnak a létező terápiákkal szemben. Ezek közé tartoznak azok a tumorsejtek, amelyek a TP53 nevű gén normál változatát hordozzák. Ez a gén egy olyan fehérjét kódol, amely alapesetben a tumorok elnyomásában vesz részt, és a rákbetegségek 70 százalékában a probléma egyik oka, hogy ez a DNS-szakasz mutálódik. A maradék 30 százalékban azonban a TP53 normál változata terjedt el, ami elsőre jól hangzik, mégis ebbe a kategóriába esnek a legrosszabb túlélési arányú betegségek.

Azok az emlőrákos sejtek is ebbe a kategóriába esnek, amelyeket Tonnessen-Murray és társai vizsgáltak. A tumorsejtek a kemoterápia hatására egyfajta nyugvó állapotba lépnek, ami megakadályozza pusztulásukat, és lehetővé teszi, hogy felébredjenek és osztódni kezdjenek, ha a kezelés véget ért. A kutatók kiderítették, hogy ebben a nyugvó fázisban a tumorsejtek gyakran kebelezik be a szomszédos, nem nyugvó állapotú tumorsejteket. Ezt a stratégiát Petri-csészében tenyésztett emberi emlőráksejteken, emlőrákos egerekben és egyes tüdő- és csontrákok esetében is megfigyelték a szakértők, ami azt sugallja, hogy eléggé elterjedt megoldásról lehet szó.

Más sejtek bekebelezésére az egészséges szervezetben elsősorban a fehérvérsejtek képesek, amelyek egyes fajtái így állják útját a baktériumoknak, evolúciósan azonban a fagocitózis nagyon ősi jelenség. Bár a tumorsejtek kapcsán a folyamat minden részlete még nem világos, úgy tűnik, hogy a fagocita sejtek azért élhetik túl a kemoterápiát, mert társaik bekebelezése révén akkor is tápanyagokra tesznek szert, amikor ezekhez más módon nem tudnának hozzájutni.