Kane & Lynch 2: Dog Days - A leszámolás

Kane. Profin kiképzett ex-katona, szabadúszó bűnöző. Lynch. Gyógyszerfüggő, pszichopata gyilkos. Ketten együtt tökéletes párost alkotnak.

Kane & Lynch 2: Dog Days - A leszámolás

I. oldal

Kane. Profin kiképzett ex-katona, szabadúszó bűnöző. Lynch. Gyógyszerfüggő, pszichopata gyilkos. Ketten együtt tökéletes párost alkotnak, legutóbbi közös munkájuk azonban olyan mocskos vérfürdőbe torkollott, hogy a bűntudat, melyet ezelőtt sosem éreztek, most a nap minden percében mardossa őket. A páros karrierje véget ért, sorsuk szétszakadt, külön utakon indultak tovább. Kane az Egyesült Államokban maradt, és a lányával együtt ott kezdett új életet, Lynch pedig Sanghajba menekült, ahol felszedett valami helyi szakadt kis nőt, és még össze is költözött vele, azonban, hogy túlélje a mindennapokat, újabb, erősebb szerekhez volt kénytelen nyúlni. A sajnálatos események óta három év telt el, a szétválást követően egyáltalán nem beszéltek, jóformán már el is felejtették egymás ronda, sebhelyes pofáját, Kane most azonban a város felé tart. Lynch hívta meg. Egy kínai fickó könnyű munkát ajánlott nekik, a részletek nem is fontosak, de az akcióért akkora fejpénzt fizet, hogy jószerivel mindkettő rendbe tudja hozni belőle a vakvágányra futott, szánalmas kis életét.

A megbízás átverés volt, csúnyán kihasználták őket, most pedig a rendőrség, és a triád is rájuk pályázik. Véres hajtóvadászat veszi kezdetét a Kane & Lynch 2: Dog Daysben, egy pillanatra sem szabad megállnunk, a kínaiak bosszúja ugyanis addig tart, míg tényleg ki nem csinálják hőseinket. A játék kőkemény akciódózisban részesít minket, százasával kell mészárolnunk az ellenséget, és amellett, hogy megismerjük, mennyire kegyetlen, beteg népekkel van dolgunk, még kapunk egy újabb leheletet hőseink romlott, erkölcstelen, semmirekellő személyiségéből is. Az elmúlt évek mindkettejüket megviselték, de Lynch az, aki a legmélyebbre csúszott. Egyre jobban kopaszodik, hatalmas hurkákat növesztett, ápolatlan és megkeseredett, a legjobban viszont azt gyűlöli, hogy megint sikerült magát bajba kevernie. Káromkodik és őrjöng az egész történet alatt, válogatás nélkül gyilkolja az embereket, sokszor nem riad vissza a legdurvább vallatásoktól és kivégzésektől sem, míg máskor eldobja a fegyvert, és feladja magát, hátha vége szakad ezzel az egész őrületnek. Kemény emberi érzelmek és még durvább gyarlóságok jellemzik tehát a sanghaji ámokfutásunkat!

Az egyjátékos mód a páros menekülésének történetét dolgozza, és segítségével Lynch felett vehetjük át az irányítást, de kétszereplős játék lévén lehetőségünk van helyi, illetve online co-op mókára is. A játékmenet nincsen túlbonyolítva, mint ahogyan azt a hasonló stílusú Army of Two esetében láttuk, itt egyszerűen csak menni kell előre, és lőni mindenre, ami mozog. A helyszínek változatosak, utunk során a szegénynegyedtől kezdve az üzleti városrészen át a vasútállomásig szinte mindenhol megfordulunk, de a helyi éttermekben, raktárakban és illegális varrodákban is csak a triád emberei várnak ránk, hogy a legizgalmasabb, tömbházas jeleneteket ne is említsem.

II. oldal

A játékmenet a Gears of War óta igencsak divatossá vált fedezékes rendszerre épül, és bár az akciójelenetek összességében nagyon izgalmasak, a mesterséges intelligenciának ezen a téren vannak hiányosságai. A gép által irányított ellenfelek nincsenek ugyanis felkészülve arra, hogy két oldalról, vagy esetleg megkerülve támadjuk őket, és ha nem az általuk kigondolt szemtől-szembeni forgatókönyv kerül terítékre, akkor össze-vissza forgolódnak, kereszttűzbe keverik a saját társaikat, vagy a fedezék rossz oldalára bújnak el. Ez persze nekünk kedvez, de az élvezeti szintből levon egy keveset, mint ahogyan azt társunk, Kane is teszi. Profi katonai múltja ellenére hihetetlenül béna, mindig mellélő, alig pár tucat embert öl meg az egész játék során, és egyáltalán nem vigyáz ránk, bár az tény, hogy nekünk se kell őt féltenünk. Apró kihagyott ziccer, hogy Lynch gyógyszerfüggősége ellenére semmilyen drog nincsen a játékban, nem lehet stimulánsokat és fájdalomcsillapítókat szedni, még karaktereinknek élete is visszatöltődik minden tűzharc után. Jópofa dolog viszont, hogy ha sok sebzést szerzünk, akkor a karakterünk elterül a padlón, és úgy folytatja a lövöldözést, fél kézzel vonszolva testét, míg meg nem nyomjuk az A gombot, hogy szedje össze magát, és tápászkodjon fel. Ez egy kicsit életszerűbbé teszi a játékot, bármilyen keménynek is tűnnek hőseink, ilyenkor látjuk, hogy még ők sem golyóállóak.

A rendezés szuper lett. A kép folyamatosan dobálja magát, olyan az egész, mintha egy harmadik szereplő venné az eseményeket, egy hagyományos, olcsó handycamet használva. A kamera az akciók során nem egyszer elveszíti a fókuszát, mákos lesz, vagy megtörik a képe, a fények gyors fordulásnál elfolynak, mindenféle lila és kék foltokat hagyva maguk után, a fejlövéseket, meztelenséget, és egyéb, durva dolgokat pedig kikockázták belőle, ahogyan az egy igazi dokumentumfilmhez illik. Rendkívül hangulatos prezentációban van tehát részünk, mely tökéletesen illik a Kane & Lynch 2 sötét és depressziós világához.

Nagy kár, hogy maga a történet rendkívül rövid idő alatt, mindössze 5-6 óra ráfordítással teljesen kipörgethető. Az élvezeti faktor így nem valami tartós, ezt pedig tovább rontja, hogy mindig csak egyfelé lehet menni, és ha sikerül egy termet megtisztítani az életünkre törő kínaiaktól, akkor már nyílik is az ajtó, és ugyanez vár ránk, csak más körítésben. Van persze néhány fordulat a történet során, és nagyon jó például az is, amikor a páros egy vallatás után szétszabdalt testtel, teljesen meztelenül egy bevásárlóközpontban keres menedéket, de ha nem lenne a játékban ennyi perverzió és vér, akkor ki se tűnhetne az olcsó, tucatszámra készülő, akciójátékok közül. Ez pedig nagyon rányomja majd a bélyegét az értékelésre, a Dog Days brutális, beteges hangulatvilága hiába teremt egy fantasztikus, utánozhatatlan atmoszférát, ha a monoton, ötlettelen, klisés játékmenet teljesen lerombolja minden lelkesedésünket.

III. oldal

A látvány nem kifejezetten szép. Legtöbbször valamilyen sötét, elhagyatott helyre terel minket a történet, nem érezzük azt, hogy a készítők sokat törődtek volna a részletekkel, ez pedig a közeli képeken mindennél jobban látszik. Éles vágások és homályos textúrák jellemzik a játékot, még a főszereplők kidolgozása sem tökéletes, mondjuk az azért kétségtelen, hogy az olcsó kézikamera hangulatát utánzó speciális effektek hatalmasat dobnak az egészen. A hangok ennél egy fokkal jobbak lettek, nagyon kemény, ahogyan a szereplők egyfolytában káromkodnak és üvöltöznek, de a menüben hallható lágy kis zene is annyira dallamos, hogy a teszt során többször is végighallgattuk, csak az zavart, hogy maguk a párbeszédek nagyon tartalmatlanok. A két fickó csak felszínes társalgást folytat, amikor pedig valami komolyabbról lenne szó, Kane akkor is csak egy B-kategóriás filmbe illő, gyenge lelki fröccsel tud előállni, hogy ne adják még fel a harcot, hamarosan túl lesznek rajta, és akkor minden jobbra fordul. Hát nem volt az Eidosnál senki, aki megmondta volna, hogy ennek nincsen helye a játékban?

Az irányítás teljesen rendben van, a mozgás jó, és a célzással sincsenek gondok. A kontrollerkiosztás a szokásos, a bal kar irányítja a karakterünket, a jobb kezeli a kamerát, a bal ravasszal tudjuk kitartani a fegyvert, míg a másik a lövés. Ezen kívül csak néhány gombot kell használnunk, az Y megnyomásával tudunk például választani az éppen rendelkezésre álló két fegyverünk közül egyet, a dömper az újratöltés, az X pedig a cselekvés. Ezzel tudunk ajtókat kinyitni, stukkert felszedni, töltényt elrakni, illetve ha meglátunk a földön egy porral oltót, vagy egy benzineskannát, akkor ezzel tudjuk bedobni az ellenség közé, hogy aztán utána lőve egyet, felrobbantsunk mindenkit a környéken. Ezen a ponton nem nagyon tudunk belekötni a játékba, ha nagyon keresnénk negatívumot, akkor talán a lövéspontosságot emelhetnénk ki, egy harminc-negyven méterre álló embert már képtelenség gépfegyverrel eltalálni, de Lynch nem is az a típus, aki csipázna, ő inkább a közvetlen, véres harcokat szereti.

Noha a történet rövid, a többi játékmód azért javít valamennyit a szavatosságon, az arcade például messze a legötletesebb multiplayer mód, amit az utóbbi időkben láttunk. Egy fél tucat emberből álló bűnbanda tagját alakítjuk benne, mindenféle balhékban kell részt vennünk, pénzt rabolni, majd elmenekülni onnan, és nem elég, hogy folyamatosan nehezednek a szintek, még egymást is lelőhetjük, így növelve részünket a szajréból. A játékmód gépi bűntársakkal is játszható, a másik két többjátékos lehetőséget viszont kizárólag az online összecsapásokra hegyezték ki. Az undercover copban szintén pénzt kell rabolni, itt azonban a rabló csapaton belül minden körben van egy beépített rendőr is, aki sorsolással kerül kiválasztásra. A rendőr ugyanolyan ruhában van, mint mindenki más, az akciónál el kell játszania, hogy segít a rablóknak, amikor azonban senki nem figyel, sorra ki kell nyírnia őket, és megakadályozni, hogy akár egy bűnöző is megszökjön. A cops & robbers is hasonló, ez a mód viszont inkább a klasszikus team deathmatchre hasonlítható, a játékosok ugyanis két csoportot alkotnak, egy rablóbandát, és egy rendőri osztagot, a cél pedig mi más is lehetne, mint a pénz megszerzése, illetve a másik fél részéről annak megtartása.

IV. oldal

A játék vegyes fogadtatásban részesült, a világsajtóban egy ponttól százig mindenféle értékelést kapott. Folytatásra viszont ettől függetlenül számítani lehet, nem árulok el ugyanis nagy titkot azzal, hogy a történet végén hőseink megmenekülnek, ám az események szerencsétlen láncolatának köszönhetően nem tudják az Egyesült Államok felé venni az irányt. Több részletet akkor sem húztok ki belőlünk, ha borotvapengével hasogatjátok a mellkasunkat, ahogyan Lynchéket is vallatták Kínában, legyen elég annyi, hogy a következő helyszín is igen érdekes, mondhatni vérlázító lesz, ebben pedig ti is megbizonyosodhattok, ha végigjátsszátok a kampányt.

A Kane & Lynch 2: Dog Days egy rendkívül hangulatosan összerakott, sötét és beteg akciójáték lett, azonban gyenge kivitelezésének, monoton játékmenetének, és rövid, semmitmondó történetének köszönhetően nem tudunk rá úgy tekinteni, mint életünk egyik nagy játékélményére. Nyári időtöltésnek viszont tökéletes, míg Karácsony előtt dúskálni fogunk a jobbnál-jobb címekben, addig most ennek a kicsit közepes játéknak is nagyon örülünk, megéri megvenni, főleg akkor, ha szeretjük a vért, és van gusztusunk egy kis ízléstelen ámokfutáshoz is, mert ebben a játékban lesz benne részünk bőven, arra mérget vehettek!

Platformok: PC, Playstation 3, Xbox 360

Tesztelt platform: Xbox 360

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward