2013 tavaszán Megan Lambert valami különösre lett figyelmesa Lincolnshire Wildlife Park nagy vázapapagájaival kapcsolatban. Úgy tűnt, hogy az állatok nyalogatják a szabadtéri ketrecük aljára szórt kagylóhéjakat. Amikor azonban a kutató közelebbről is megnézte, hogy mit csinálnak a madarak, azt látta, hogy nem egyszerűen nyalogatják a kagylókat, hanem csőrükben egy-egy kavicsot vagy datolyamagot tartva dörzsölgetik azok belsejét. A papagájok eszközt használtak.
Számos olyan madár létezik, amely eszközöket használ. A harkálypintyek apró ágak segítségével szedegetik ki a rovarokat és lárvákat a fák kérge alól, az új-kaledóniai varjak hasonló módon jutnak táplálékhoz, az egyiptomi keselyűk köveket dobálnak a tojásokra, hogy feltörjék azokat, a vetési varjak pedig kavicsokat ejtenek egy vízzel teli tálba, ha a vízszint megnövelésével könnyebben hozzájutnak a finomságokhoz.
A papagájok körében azonban mindeddig csak nagyon ritkán akadtak eszközhasználat nyomaira a szakértők. Akadnak persze kivételek, a pálmakakaduk például kövekkel „dörömbölnek” a fatörzseken, a jácintkék arák botokkal feszítik fel a magok héját, a nesztorpapagájok pedig a laborban kétségkívül képesek megtanulni az eszközhasználatot, bár azt nem tudni, hogy a vadonban is alkalmaznak-e különböző objektumokat céljaik elérésére.
A Lambert által megfigyelt vázapapagályok tehát egy elit klubhoz csatlakozhatnak. A Madagaszkáron őshonos madarak papagáj létükre meglehetősen gyászos kinézetűek, hiszen élénk színű tollak helyett fekete és szürke színekben pompáznak. Kifejezetten társaságkedvelő és kíváncsi lények, és fogságban tartva nagyon érdeklődnek az általuk hozzáférhető tárgyak iránt. Lambert például annak is tanúja volt, hogy az egyik madár egy bottal a láncszemek lyukait próbálgatta.
A kagylók kapirgálása mögött azonban valószínűleg ennél komolyabb célok állnak. A héjak mészben gazdagok, és a madaraknak kalciumra van szükségük ahhoz, hogy tojásaik héja kellően erős legyen. Lambert szerint a papagájok a kavicsok és a datolyamagok segítségével őrlik meg a kagylók anyagát, hogy hozzáférjenek a kalciumhoz. Több más tojásrakó faj esetében is megfigyelték már a kutatók, hogy azok kagylóhéjat esznek, vélhetően hasonló okokból. Egyelőre azonban a vázapapagájok az egyetlen olyan ismert faj, amely eszközt használ a kagylóhéjak feldolgozására.
„Ez pedig különösen érdekes, hiszen eddig úgy tudtuk, hogy csak az ember használ szerszámokat az anyagok megőrléséhez” ‒ mondja Lambert. Persze ha a tojásrakás és a mészevés között kapcsolat van, felmerülhet a kérdés, hogy a hímek miért kapirgálják a kagylókat. Lambert szerint talán arról lehet szó, hogy mivel az udvarlás és a párzás ideje alatt a hímek többször is visszaöklendezett táplálékkal kínálják meg kiszemeltjüket, a párválasztásban az is szerepet kap, hogy melyik hím adománya gazdagabb kalciumban.
Annyi bizonyos, hogy a viselkedés nagyon elterjedt a papagájok körében. Lambert néhány hónap leforgása alatt a park összes papagájánál megfigyelte, hogy azok kapirgálják a kagylókat, és a tíz állatból öt ehhez eszközt is használt. A JD nevű hím papagáj különösen profi kagylóőrlőnek, és profi eszközdonornak is bizonyult. Lambert összesen 16 alkalommal volt tanúja annak, hogy a nőstények valamelyike kilopta JD csőréből a kavicsot vagy a magot, a hím pedig hagyta, hogy eltulajdonítsák eszközét.
Az eddigi megfigyelések alapján nagyon ritkán van példa arra az állatvilágban, hogy az egyes egyedek egymásnak adják, vagy egymástól elvegyék az eszközöket, mondja Lambert, aki szerint a papagájok további vizsgálata talán segíthet annak megfejtésében, hogyan alakulhatott ki ez a fajta „osztozó” viselkedés. Lambert és társai egyelőre nem kezdtek kísérletezni a papagájokkal, ami sok kérdést hagy megválaszolatlanul. Nem tudni például, hogy az állatok maguktól tanulják meg az eszközhasználatot, vagy netán egymástól lesik el azt. Egyelőre a viselkedés pontos célja sem ismert, bár a mészpótlással kapcsolatos elmélet elég hihetőnek tűnik. Végül az sem világos, hogy a viselkedés a vadonban is jellemző-e az állatokra.
