I. oldal

A Nintendo Wii megjelenése után a játékipar csak úgy ontotta magából a táncjátékokat, ám a platformváltást a legtöbben nem élték túl. A kisebb cégek egyszerűen eltűntek a süllyesztőben, a nagyok pedig mind elvéreztek, bukott a Dance Evolution és a Dance Paradise is, egyedül a Kinect premierjén nagyot robbant Dance Central ért el sikereket. De Playstation Move fronton se túl rózsás a helyzet, a SingStar Dance nem volt rossz, viszont a Dance Dance Revolution már nagyon a ’no comment’ kategóriába tartozott. Ilyen felhozatal mellett nem nehéz tehát labdába rúgni, főleg nem, ha egy olyan márkanévről van szó, mint a Just Dance. A UbiSoft saját készítésű sorozata még csak két éves, de már hét rész van belőle, az első két számozás után jött a Kids, az Extra Songs, a Dance on Broadway és a Michael Jackson: The Experience, jelenleg pedig az ABBA: You Can Dance készül. Előtte viszont itt a fősodor harmadik epizódja, mely Nintendo Wii mellett ellátogatott a két nagyobbik konzolra is.

A sorozat mindig is üde színfoltot képviselt a táncjátékok piacán. Sosem akart igán profi, vagy komoly lenni, csak kezünkbe adta a Wiimote-ot, és gondoskodott róla, hogy jól szórakozzunk, a házibulik legendás sztárja lett, egy olyan játék, mely két sör kibontása után mágnesként vonzza magához az embereket. Mindez pedig a számokban is megmutatkozik, a kiadó jelenleg nem kevesebb, mint 15 millió értékesített példányt tudhat maga mögött. Csak összehasonlításul, a Guitar Hero sorozat 25, a Rock Band 13, a SingStar pedig 18 milliónál tart, megérdemli hát a Just Dance is, hogy nevét a legnagyobbak között emlegessük. Az új részbe több mint 50 szám került bele, az elmúlt 60 év zenei terméséből szemezgetve, így mindenki megtalálhatja a neki megfelelő stílust, indítsuk a játékot, lássuk, hogy milyen lehetőségekben bizonyíthatunk.

A menüsor legelőkelőbb helyét elfoglaló Dance lesz, ami mozgásban tart minket, őt választva több játékmód is elénk tárul. A Songs az egyszerű gyorsmeccsek otthona, karrier híján az összes szám azonnal elérhető benne, csak ki kell választani, hogy mit akarunk eltáncolni, meg kell adni a nehézséget, majd azt, hogy hányan állunk a Kinect elé, és már mehet is a műsor, nem kell ide semmi cécó. A Playlist ezzel szemben egyszerre több számot is lejátszik nekünk, ezt választva találunk stílus szerinti bontásokat, lehet választani az R’n’B, rock, pop, oldies, sweat attack, fancy dress, around the world, electro, extreme és just 80’s közül, illetve tudunk társas táncra szűrni, a duetts kettő, a dance crew pedig legfeljebb négy játékost mozgat meg. Itt található továbbá a Shuffle is, ez az igazi buli mód, nem igényel felügyeletet, illetve a számválasztást sem kell a vendégekre bízni, a játék elindítja a zenéket, és ha valakinek kedve tartja, bármikor beállhat rázni egyet. A Non Stop Shuffle folyamatosan játszik nekünk, a Speed Shuffle pedig rövidített verziókat ad le, hogy ne üljön le a lelkesedés.

II. oldal

A Playlist játékmód nagy hibája, hogy nem lehet benne nemek szerint szűrni. Ha tehát két-három fiúbarát összeül piálni, majd kiválasztják a Rock stílust, akkor azzal kell szembenézniük, hogy három tombolós szám után jön két csípőrázós csajdal, ilyenkor külön meg kell állítani a játékot, átnyomni a következőre, ami újabb macera, és töltési idő. De jól jött volna még az is, ha tudunk saját lejátszási listát összeállítani, egyrészt előre meg lehetne vele adni, hogy mi szóljon az esti bulin, másrészt pedig elkerülnénk a fenti kellemetlenségeket is. Ez elég nagy hiányossága a Just Dance 3-nak, s lassan végére érünk a játékmódok bemutatásának is. Kettő maradt már csak, amiről beszélni lehet, az egyik a Specials, mely a többi játékmód alatt gyűjtött mojo pontokat váltja be extra tartalmakra, mixekre és válogatásokra, a másik pedig a Sweat, mely nem más, mint a játék beépített edzésprogramja. Ezt választva láthatjuk, hogy hány energiapontot égettünk el, nem kalóriában, hanem saját mértékegységben megadva azt, de legalább jó támpont, ha mondjuk, egy napi minimumot tervezünk teljesíteni.

A számok kategóriákra lettek osztva. Vannak egyedül és közösen táncolható dalok, ha többen vállalkozunk a feladatra, akkor a játék meghatározza, hogy hány fiú és hány lány kell, illetve ők hova álljanak, de a többszemélyes klipeket magányosan is el tudjuk nyomni, csak meg kell adni, hogy melyik táncost kövessük. Maga a játékmenet pedig nagyon laza, koreográfia és oktatás nincs, mindössze le kell utánoznunk azt, amit a képernyőn látunk, segítséget is csak kis piktogramok formájában kapunk, de megijedni nem kell, elsőre is menni fog az. Tánc közben folyamatos visszajelzést kapunk róla, hogy mozdulataink mennyire voltak jók, s ha vége van a számnak, a gép egy csillagos, mojo-pontos értékelést is ad nekünk, mely jó alapul szolgál például egy baráti versengésnek, de arra is használható, hogy az online leaderboardon villogjunk vele.

A dallista klasszikus irányvonalát olyan előadók képviselik, mint Earth, Wind & Fire, Donna Summer, KISS, Queen, 2 Unlimited, A-ha, Lenny Kravitz és The Sugarhill Gang, de napjaink sztárjai között sincsenek ismeretlenek. A Gwen Stefani, Britney Spears, Beyoncé, Daft Punk, Katy Perry, Rihanna, Snoop Dogg, Mika, The Black Eyed Peas, The Chemical Brothers és a Scissor Sisters nevekkel naponta találkozunk a rádióban, illetve a partivonal felhozatala se rossz, LMFAO, Duck Sauce, Tommy Sparks, Taio Cruz, BOB, ők bizony tudják, mi fán terem a szórakoztatás. A Just Dance 3 ezzel a sorozat legnagyobb felhozatalát hozta el nekünk, de az utánpótlás miatt se kell aggódni, az első DLC már a játék megjelenésének napján fent volt a store-okban, Anja, Ole Orquestra, Groove Century és a The Girly Team egy-egy számával kövérítve a listát. A felhozatal, és a számok hangzása remek, a táncok alatt rajzfilmes klipeket csodálhatunk meg, melyek az adott szám hangulatának megfelelően ezúttal is különböző tematikákat dolgoznak fel, egyedül a humort hiányoljuk belőle. A második részben fantasztikus volt a pocakos űrlény, és imádtuk a pajta előtt táncoló cowboyt is, folyamatosan harcolt a Raving Rabbids vérnyulaival, ilyenek itt már nem nagyon vannak, kicsit megszürkült ez a vonal.

III. oldal

A játéknak két nagy negatívuma van még. Az egyik, hogy a régi, jól megszokott formából nem tud kitörni a folytatás sem, nem nyújt elég újdonságot az előző részek után, nincsen tele játékmódokkal, lehetőségekkel, és tartalmakkal, csak a minimum elvárható szintet hozza. A másik pedig, hogy nem használja ki rendesen a Kinectet. A Wii változatnál a kontroller mozgását értékelte a rendszer, s bár itt meglenne a lehetőség arra, hogy a kamera a talpunktól a fejünk búbjáig bezárólag figyelje az egész testünket, a játék maradt a jobb kezünknél, nem is pontoz mást. Erre akkor lehet rájönni, mikor az ember már annyira elfárad, hogy lépni sem tud, csak a felsőtestét erőlteti, mégis záporoznak a good és perfect kiírások. Nem értjük, miért van, aztán leesik: komolyabb technikát adtak a fejlesztők kezébe, de csak a tegnapi ebédet voltak képesek megmikrózni benne.

Jópofa újdonság viszont a Just Create menüpont, mely segítségével önmagunk tánctanárai lehetünk. A koreográfiákat elmenthetjük, és meg lehet őket osztani is, háromféle játékmódban nyílik erre lehetőség, és a Coach me, a Dance off és a Freestyle nagyjából ki is elégíti minden ebbe táplált reményünket. Az elsőnél a gép egy háttértáncossal segít minket inspirálni, de magát a képernyőt mi magunk foglaljuk el, a második a Dance módhoz hasonló sima tánc, annyi különbséggel, hogy a Kinect néhány másodperces részleteket folyamatosan rögzít a táncunkból, melyet aztán vissza is játszik, a harmadik mód pedig, mint a neve is mutatja, teljesen szabad kezet ad nekünk mindenben. Elindul a zene, mi pedig azt csinálunk, amit csak akarunk, a kamera ugyanolyan rajzolt, színes alakban vetít minket a képernyőre, mint a gépi karaktereket, nagyszerű élmény, csak arra kell ügyelni, hogy pucéran ne játsszunk, vagy ha mégis, akkor a felvételeket ne mentsük el, nem illik, na.

Apró, de annál érdekesebb részlet, hogy a játékhoz jött egy mobilalkalmazás is. Az Autodance program az Android Market és az iPhone Appstore boltokból tölthető le, s amolyan közösségi szolgáltatással egészíti ki a játékot, segítségével különféle vicces videókat oszthatunk meg, profi minőségben. Öt darab mini klipet kell felvennünk arról, ahogy barátaink táncolnak, ügyelve arra, hogy mindig ugyanabból a szögből kamerázzunk, és a kezünk se nagyon mocorogjon, az alkalmazás pedig a Barbara Streisand, az Apache (Jump on it) és a Jamaican Dance számokra összevágja őket. Brutális tempóra felgyorsított, vegyesre kevert képkockákat fogunk látni, majd a fél perces produkciót az Anyone can Just Dance felirat után a játék logója zárja, a Share gombra kattintva már mehet is fel az egész a Facebookra.

IV. oldal

Nem csalódtunk a Just Dance 3-ban. A játék a komolyabb vasakon is ugyanaz a nagyszerű kikapcsolódást nyújtó particím, ami Nintendo Wii-n volt. Vannak hibái és hiányosságai bőven, hiszen gyalázatos, hogy nem használja ki rendesen a Kinectet, illetve nem értjük azt sem, hogy a Playstation Move változatra miért kell decemberig várnunk, de mindezek mellet megéri az árát. Remek játék, aki szokott otthon Kinectes bulikat csinálni, annak ez nem hiányozhat a polcáról!

Platformok: Xbox 360, Wii és decembertől PS3

Tesztelt platform: Xbox 360