I. oldal
Kezdjük a tesztet egy kis eszmefuttatással. Sokszor hallani manapság (még az iPon fórumain is), hogy az új konzolok gyengék lettek, és már arra sem képesek, hogy 30fps-sel futtassák a játékokat, nem is beszélve a 60fps-ről. Sokan panaszkodnak a különböző játékok teljesítményére, számos esetben visszautalva az előző konzolgenerációkra pozitív példaként. A helyzet azonban sosem volt idális. A PS2-es korszakban a 60fps abszolút dominált, de még ott is előfordultak olyan játékok, amik túlságosan ambiciózusak voltak a hardver képességeihez mérve: a Grand Theft Auto Vice City és San Andreas inkább ment 25fps-sel, mint 30-cal, a Shadow of the Colossus pedig leginkább egy PowerPoint-prezentációra hasonlított.
Habár sokan úgy vélik, hogy a megjelenésükkor az Xbox 360 és a PS3 legalább elérték egy komolyabb PC erejét (és ez azért végső soron tényleg inkább igaz volt akkor, mint a mostani generációban), valójában a helyzet inkább csak rosszabb lett: egyre kevesebb játék futott 60fps-sel. Pozitív példaként mindig a Call of Duty-sorozatot szoktuk felhozni, de azért meg kell hagyni, valójában ott sem volt soha minden tökéletes. Az olyan játékok pedig, mint az Assassin's Creed pedig csak örültek, ha néha tudtak stabil 30fps-t produkálni, de még az olyan exkluzívok, mint a Halo vagy az Uncharted sem voltak mindig a 30fps mintapéldái.
A helyzet tehát tulajdonképpen nem sokat változott az utóbbi években: a grafika javult, a teljesítmény maradt. De kit hibáztassunk ezért? Elsőre persze lehetne azt mondani, hogy a Sony és a Microsoft a hibás, mert olcsó hardvert próbálnak nekünk eladni, de ez nem tűnik logikusnak. A hardver ugyanis mindig, minden konzolgenerációban fix, innentől kezdve pedig már csak a játékfejlesztőn múlik, hogy milyen játékot készít rá és mennyire optimalizál. Ha én olyan játékot tervezek, amiben 1 millió űrhajó lövi egymást egyszerre csúcs grafikával, és a PS4 ledobja tőle az ékszíjat, akkor az bizony az én hibám. Mivel a hardver adott, nekem kell olyan játékot kitalálni, ami jól fut rajta.
Ha ez nem sikerül, akkor vagy nem tudok megfelelően programozni, vagy túl sokat akartam. A kérdés az, hogy egy fejlesztő túl sokat akar, akkor elnézzük-e neki azt, ha a játék nem fut éppen remekül. Nos, én rendkívül érzékeny vagyok a framerate-re, ám ennek ellenére ha egy játék ténylegesen kiemelkedő, hajlandó vagyok némileg szemet hunyni egy kis ingadozás felett. A Shadow of the Colossus a valaha készült egyik legjobb játék, így hülye lennék, ha nem próbáltam volna ki csak azért, mert rosszul fut, a GTA pedig már PS2-n olyan hatalmas világot adott, és olyan szabadságot ígért, hogy cserébe elnéztük neki az akadást. Mindkét esetben látszott, hogy a fejlesztők beleadtak mindent, és ez lett a végeredmény. Hasonló igyekezetet viszont nem mindig lehetett érezni például az Assassin's Creed egyes részeinél.
Nem véletlenül kezdtem ezzel a cikket, gondolom ti is sejtitek, hogy miért: a Just Cause 3-at PS4-en teszteltem, és egészen elképesztően rossz teljesítményt képes produkálni. A játék nagy ígérete, hogy az új Havok fizikai motor használatával fantasztikusan kinéző pusztítást tud megjeleníteni. A probléma azonban, hogy már egy közepes méretű robbantgatástól is 15fps környékére esik vissza a képfrissítés, ami pedig már közelíti a játszhatatlan kategóriát. Feltettem tehát magamnak a kérdést: elnézzem-e ezt a játéknak? A válasz pedig az, hogy nem, három okból sem. Egy: a Just Cause 3 nem egy kiemelkedően jó játék. Szórakoztató, igen, de nem kiemelkedő. Kettő: ha egy játéknak tulajdonképpen az a lényege, hogy minél kaotikusabb pusztítást okozzunk, akkor nem éppen jó dolog, ha pont ilyenkor lassul le játszhatatlan szintre. Három: úgy gondolom, hogy nincs befejezve, legalábbis az optimalizáció elmaradt.
Erre nem csak a játék teljesítményéből lehet következtetni, hanem abból is, hogy nagyon sokszor tölt, és nagyon, de tényleg nagyon hosszan. Túlzásnak érzem, hogy gyakran akár egy-másfél percig is a töltőképernyőt kell bámulni, de a NeoGAF-on arról is beszámoltak már, hogy ennek sokszorosába is telhet egy-egy mentés betöltése. Ráadásul erre nem csak menet közben találunk példát, hanem már rögtön a Just Cause 3 elindítása után is, ami annyi ideig tart, hogy akár elmehetünk vásárolni is. Valószínűleg ilyenkor próbál csatlakozni az online szerverekre, egyébként teljesen szükségtelenül, mert érdemi multiplayer nincs benne, pusztán néha kiad menet közben egy leaderboardot, amin láthatjuk azt a nagyon fontos információt, hogy már 500 méterrel többet közlekedtünk a kötéllel, mint az X-edik barátunk.
II. oldal
Most, hogy ezt helyre tettük, beszéljünk egy kicsit a játékról is. Medici szigetén járunk, ami főhősünk, Rico Rodriguez szülőföldje. A gyönyörű mediterrán szigeten azonban jelenleg nem túl vidám az élet, ugyanis Di Ravello tábornok diktatórikus eszközökkel tartja uralma alatt: mindent a hadserege felügyel, célja pedig egy Bavarium nevű nyersanyag bányászata, amivel olyan technológiai fölényre tehet szert, hogy aztán módszeresen nekiállhat majd leigázni a világot. Rico természetesen mindezt nem hagyhatja annyiban, így visszatérte után összefog a lázadókkal, és segítségére lesznek régi barátai is. Közülük Mariót érdemes kiemelni, aki a vicces mellékszereplő funkcióját tölti be, meg kell jegyeznem, sikeresen. A másik fontosabb karakter egy idősebb tudós asszony, Dimah, aki a felszereléseink fejlesztésével tesz hozzá küldetésünk sikeréhez.
Medici egy hatalmas és nagyon szépen megvalósított játszótér, ezen a téren minden dicséretet megérdemelnek a fejlesztők. A táj gyönyörű és változatos, a települések pedig árasztják a mediterrán hangulatot. A pálya különböző tartományokra van osztva, és az egyik legfontosabb feladatunk az lesz, hogy ezeket a tartományokat felszabadítsuk Di Ravello embereinek uralma alól. Ez a kitűzött célok megvalósításával tudjuk elérni, amik jellemzően abból állnak, hogy megsemmisítjük a diktátor kihelyezett hangszóróit, amin éjjel-nappal nyomatja a propagandát, letépjük a plakátjait, felrobbantjuk a szobrait, majd kitűzzük a zászlónkat. Innentől kezdve az adott terület használható gyorsutazásra, illetve megnyílnak a különböző kihívások a környéken. Ezek teljesítése opcionális, azonban felszerelésünk fejlesztéséhez szükséges gear pointokat kapunk, így érdemes megfontolni őket.
A Just Cause 2-n nagyon sokat javított a közönség a különböző modokkal, a fejlesztők pedig látták, hogy mit is akarnak a játékosok, így ezek egy részét hivatalosan is beépítették a harmadik epizódba. Összességében a cél az volt, hogy minél szabadabban mozoghassunk a pályán, és az egész legyen minél lazább és minél eltúlzottabb, akciófilmesebb. Éppen ezért az ejtőernyő visszatér, de most jobban irányítható és lehet ereszkedés közben lőni is. Szintén visszatér a grappling hook, de most már szinte bárhol használható, így nagyon meggyorsítja a közlekedést, futnunk szinte sosem kell. Újdonság azonban a denevérszárnyas repülőruha, amit bármikor aktiválhatunk a levegőben, és ennek segítségével hatalmas sebességgel szelhetünk át nagy távokat. A hook, a repülőruha és az ejtőernyő kombinálása pedig tényleg azt jelenti, hogy véghez vihetjük a leglátványosabb, legmerészebb dolgokat, és olyan helyekről támadhatunk, amire az ellenség sosem gondolna.
A fejlesztők érezhetően azt akarták, hogy semmi ne álljon a pusztítás útjába. Ennek érdekében átalakult az összekötésre használható kábel. Főhősünk most már több tárgyat tud szabadon összekapcsolni, ami lehetőséget ad például arra, hogy egy ellenséges helikoptert hozzákapcsoljunk egy toronyhoz, és nézzük az explozív végeredményt. Ezen kívül most már a C4 végtelen mennyiségben áll rendelkezésünkre, így akkor is rombolhatunk kreatív módokon, ha éppen nincs nálunk megfelelő fegyver, vagy kifogyott a töltény.
A játékban továbbra is vezethetünk mindenféle járművet, a helikoptertől elkezdve a tankon át a gyűjtögethető autókig. Újdonság azonban, hogy míg az előző részben ugyan felmehettünk mozgó járművek tetejére, annak csak a közepén állhattunk egy helyben, most pedig már ott is szabadon mozoghatunk - így például vidáman rohangálhatunk és rakétavetőzhetünk egy repülőgép vagy vonat tetején. A szabadabb, több eszközt felvonultató mozgásnak és a különböző játékmechanizmusok finomhangolásának, felfrissítésének köszönhetően a Just Cause 3 játékmenete jóval gördülékenyebb, simább és élvezhetőbb, mint korábban.
És persze maga a pusztítás nagyon megkapó és látványos tud lenni. Hamar ki fogjuk tapasztalni, hogy milyen építmények robbanthatók fel a játékban (káosz objektumok), és hogy milyen a kölcsönhatás közöttük. Minél nagyobb káoszt sikerül okoznunk, a Just Cause 3 annál több ponttal jutalmaz minket - meg persze annál kisebb framerate-tel. Hosszú ideig lehet kísérletezni a kezünkbe adott eszközökkel, még órák után is tudtam kigondolni újfajta beteg módszereket arra, hogy miként tudok minél látványosabb és nagyobb pusztítást okozni az összekötő kábel használatával.
III. oldal
A Just Cause 3 játékmenete tehát alapvetően rendben van, és egy ideig kiváló szórakozást is nyújt. A problémák azonban később kezdenek el jelentkezni. A történet némileg rövid, ahhoz képest, hogy egy nyitott világú címről van szó. Ezt a területek felszabadításával próbálták kitolni, ami viszont egy idő után eléggé monotonná válik, hiszen mindig ugyanazt kell csinálnunk, csak máshol. Az ellenséges katonai bázisok pedig szinte mind ugyanúgy néznek ki, ugyanazokból az épületekből állnak, ami segíti a szétrobbantható dolgok felismerhetőségét, a változatosságnak azonban már nem tesz olyan jót.
Tehát nem csak technológiai szempontból, de tartalom szempontjából is úgy érzem, hogy a játék befejezetlen. Elkészítették nekünk ezt a hatalmas világot, tökéletesítették a játékmenetet, azonban arra már nem maradt idő, hogy alaposan meg is töltsék tartalommal. Ez pedig nagy kár, mert Medici tényleg csodálatos hely, és a Just Cause 3 rengeteg dolgot biztosít nekünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat benne, csak éppen elfogy a lendülete. Könnyen lehet viszont, hogy ezeket a problémákat egy kiegészítővel rendbe tudják rakni. Ezzel együtt jelenleg nem tudom nyugodt szívvel ajánlani a játék megvásárlását, konzolokon legalábbis semmiképpen. Az Avalanche stúdió megígérte, hogy egy nagyobb patch keretében megpróbálják megoldani a felmerült gondokat, de egyelőre nem tudni, hogy ez mikor jön, és mennyit segít majd. Érdemes tehát egy kicsit kivárni, hátha addig egy leárazás is befigyel majd.
