I. oldal

Panau. Kicsiny dél-kelet ázsiai szigetország, a maláj és indonéz partok közelében, ahol zöld a fű, olcsó a bor, és mindig süt a Nap. Igazi paradicsom. A békebeli napok azonban véget értek, a kormány megbukott, a miniszterelnököt megölték, a hatalmat pedig a rettegett Pandak "Baby" Panay vette át. A vidéken ma káosz uralkodik, virágzik a feketekereskedelem, a cenzúra és a korrupció minden korábbinál magasabb, de ami még ennél is rosszabb, az a tehetetlenség. Lázadásra esély sincsen, a milícia csírájában elfojt minden nemzetellenesnek ítélt tervet és csoportosulást, miközben az ország gyenge gazdasága, és civilizációtól távol eső elhelyezkedése miatt nincs egy ember se, aki segítene a nyomorultakon.

A helyzet sokáig kilátástalannak látszott, most azonban feltűnt a színen Rico Rodriguez, aki egy titkos küldetés miatt érkezett a szigetre. A különlegesen kiképzett CIA katona volt főnökét, a milliós sikkasztással, és bizalmas ügynökségi információk ellopásával vádolt Tom Sheldont üldözi, az azonban már a megérkezését követő első percekben egészen nyilvánvalóvá válik, hogy a feladata több lesz egy egyszerű letartóztatásnál. Nem elég, hogy a milícia tagjai vadásznak rá, még a városokban is jól szervezett bűnbandák karjaiba fut, a küldetés pedig akkor válik teljesen lehetetlenné, amikor elveszti Sheldon nyomát. Az áruló bárhol bújkálhat, a szálakat pedig csak úgy lehet kicsomózni, ha emberünk összeszűri a levet a helyiekkel, és ahogy négy évvel ezelőtt San Esperitóban, úgy most is az élére áll a forradalomnak.

A Just Cause 2 az előd által jól kitaposott utat követi. Ricót irányítva teljesen szabad kezet kapunk mindenben, azt csinálhatunk, amit csak akarunk, és olyan sorrendben oldhatjuk meg a küldetéseket, ahogyan az nekünk kényelmes. A fő szál amolyan GTA stílusban elevenedik meg előttünk, minden megbízás kapcsolódik egymáshoz. A küldetések egyben narrációs szerepet is betöltenek, két bevetés között pedig végtelen szabadidő áll rendelkezésünkre, hogy megismerjük a szigetvilágot. A sandbox stílus jegyében nincsenek határok és kötelességek, lehet autót lopni és helikoptert vezetni, szétlőhetünk egész városokat, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy nem nyaralni jöttünk Panauba. A feladat Tom Sheldon felkutatása, és ez most mindennél fontosabb.

II. oldal

A játék helyszínéül szolgáló Panau nem kevesebb, mint 645 négyzetkilométeren terül el. Az előző Just Cause trópusi szigetétől eltérően itt azonban kifejezetten változatos környezet vár ránk: a homokos tengerpartoktól kezdve az őserdőkön és a sivatagokon keresztül a hófödte hegyekig mindenféle vidéken megfordulhatunk, a különböző helyszínek pedig mind egyéni hangulatvilággal büszkélkedhetnek. Vannak romantikus üdülővárosok, de a sziget belsejében találhatunk unalmas, koszos falvakat, és igazi csúcsmodern metropoliszokat is. Viszont a gépfegyveres, fel-alá masírozó őrsereg azonban mindenhol ott van, bármerre menjünk is. A diktátor nem nézi jó szemmel a rendetlenséget, elég egy kis tűzharc, vagy akár egy gyanús mozdulat, és máris befarol elénk egy vörös sapkás osztag, akik nem kérdeznek, azonnal lőnek.

Kalandjaink során összesen több mint száz különféle jármű volánja mögé pattanhatunk. A palettát mindenféle utcai motor, személyautó, terepjáró, harckocsi, busz, motorcsónak, helikopter, utasszállító és vadászrepülő színesíti, Rico legjobb barátja viszont az a mindig aktív, és szolgálatra kész ejtőernyő, amivel bárhonnan leugorhatunk, még egy felhőkarcoló tetejéről is. Hűséges kiegészítőnket nem kell újrahajtogatni, vagy feltölteni, egymás után akár többször is használhatjuk, még autókról elrugaszkodva is működik, úgyhogy az biztos, hogy ha más nem is, de ez mindig velünk van a bevetések során. S ha már a kiegészítőknél tartunk, meg kell említeni azt a csáklyát is, amivel hősünk valódi pókemberként tud közlekedni Panauban. A szigony minden felülethez odatapad, és egy gombnyomásra összehúzódik, így könnyen fel lehet vele jutni a legmagasabb tornyokba is, de nem kell megijednünk akkor sem, ha véletlenül megszökik a célpontunk. Csak be kell mérni a menekülő autót, a csáklya másik felével keresni egy erős fát, vagy egy épületet, és biztos, hogy egy centit se fog már mozdulni az emberünk.

A játék szerves részét képezik még a különleges kaszkadőrmutatványok is. Ügynökünk nem szívbajos, ha ki kell mászni egy autó tetejére, vagy ha mondjuk, egy helikoptert kell megcsáklyáznia, bármit szemrebbenés nélkül végrehajt, amit csak kérünk tőle. Lehet kocsi motorháztetőjére kapaszkodva lövöldözni, átugorhatunk a minket üldöző járműre, verekedhetünk a sofőrrel, ha pedig meguntuk, hogy egy egész konvoj van a sarkunkban, csak keresnünk kell egy benzinkutat, és kiugrani a kocsiból, mielőtt az egész kísérettel együtt belehajtanánk a tartályokba. Rico kőkemény tehát, és ez már a fegyvertárán is meglátszik. Lehet mindenféle pisztolyt, gépfegyvert, rakétavetőt, minigunt és puskát összeszedni, a bal ravasz lenyomására pedig gránátokat és C4-eseket hajigál. A csáklyával verekedni tud, illetve újdonság, hogy immáron két pisztollyal is pusztíthatja az ellenségeit. Hát ki tudna megállítani egy ilyen úthengert?

III. oldal

A Just Cause 2-t a svéd fejlesztők saját készítésű Avalanche Engine 2.0 motorja hajtja, mely az előző résznél sokkal szebb látványt tesz lehetővé. A látóhatár fantasztikus, repülőről az egész sziget feltárul előttünk, még a földön is éles textúrákat és kidolgozott részleteket találunk. A szereplők nem valami szépek, de a környezet igényes, a nagyvárosnak szuper hangulata van, és az őserdős, sűrű növényzettel rendelkező dzsungel is nagyon élethű, persze csak ha nem a Crysishoz hasonlítjuk. A készítők a mesterséges intelligenciára is rágyúrtak, az ellenfelek már nem viselkednek annyira idiótán, mint korábban, elbújnak előlünk, próbálnak bekeríteni, trükköznek és összedolgoznak, bár az biztos, hogy vezetni még mindig nem tudnak. Nagyon könnyű őket lerázni, a teszt során volt, hogy egyszer szétlőttük a minket üldöző milícia kocsijának a kerekét, mire az kifarolt, és utána tolatva indult a nyomunkba. Nem lett tehát tökéletes a fejlesztés, de a javulás szemmel látható, az előző Just Cause-nál mindenképpen jobb a mostani.

Az animáció viszont ezúttal is igen gyenge pontja lett a játéknak. A szereplők ritka sután mozognak, olyan a viselkedésük, mintha egy 90-es évekbeli játékban szerepelnének, az átvezetők pedig egyenesen nevetségesek. Semmi emberit nem sikerült belevinni ezekbe a kis rendezésekbe, borzalmasan gagyi az egész, ami pedig ennél is rosszabb, az a hangsáv. A szinkron rettenetes, olyan tört angollal beszél mindenki, hogy egy kisiskolás legyűri őket kiejtésben, de könnyen lehet, hogy még nyelvtanban is. Tőmondatok és túlerőltetett akcentus mindenhol, még Rico se egy nagy nyelvzseni, hát még a helybéliek!

A kivitelezés erős közepes tehát, a játékélmény és a szavatosság viszont egyértelműen megmenti a játékot. Fantasztikus dolog szabadon randalírozni a szigeteken, sokkal több elfoglaltságot találhatunk magunknak, mint a hasonló stílusú Mercenaries 2-ben, a nappal és az éjszaka váltakozásának, továbbá a környezet sokféleségének köszönhetően pedig mindig vár ránk valami meglepetés. Sokáig el lehet lenni a játékkal, még ha meguntuk a küldetéseket, akkor is jó autózni, vagy repkedni még egy fél órát lefekvés előtt, illetve a játékélményt is csak az elnagyolt, gyengécske részletek rontják le, amúgy teljesen rendben lenne az egész.

IV. oldal

Ahogy a korábbi résznél, úgy ebben a játékban sincs multiplayer mód. Noha a GTA IV-ben jó dolog volt a belvárosi randalírozás, már abban sem hiányoltuk előtte kifejezetten, vannak egyszerűen olyan játékok, amikhez nem illik a csoportos móka. S ilyen játék a Just Cause is, magányos farkasként szeretünk benne kalandozni, nem kell több társ egy gépfegyvernél és egy mindig biztosan működő ejtőernyőnél. DLC viszont készült, a Limited Edition változat gazdái ingyen hozzájuthatnak az amúgy fizetősként is elérhető, két darab új járművet, két fegyvert, és egyéni mintázatú ejtőernyőt tartalmazó csomaghoz, de érdekes még az amerikai Gamestop kiadás is, amihez exkluzív monster truck jár ajándékba.

Jó játék lett a Just Cause 2, nekünk nagyon tetszett, de az is biztos, hogy ha még dolgoztak volna rajta egy keveset, akkor simán megérne 80, vagy akár 90%-ot is. A rendezés és az animáció nagyon gyenge, és a játék megörökölt több gyermekbetegséget is az elődtől, ezek a hibák pedig rányomják a bélyegüket a kerek egészre, melynek eredményét alant láthatja mindenki.

Platformok: PC, Playstation 3, Xbox 360

Tesztelt platform: Xbox 360