A Szaturnusz vélhetően a Naprendszer legősibb égitestjei közé tartozik, a Nap keletkezésétől számított 10 millió éven belül összeállt, nem sokkal a Jupiter után. A szakértők sokáig úgy vélték, hogy jellegzetes – jégszemcsékből és kőzetekből álló – gyűrűrendszere a bolygóval egy időben, mintegy 4,5 milliárd évvel ezelőtt alakult ki.
Amikor azonban a NASA Cassini űrszondája 2004-ben közelebbről megnézte a bolygót, és megközelítette azt, olyan bizonyítékokat gyűjtött, amelyek ellentmondani látszottak ennek a teóriának. A Naprendszerben a szilárd objektumok folyamatosan porral találkoznak, amely végül beborítja őket. A gyűrűket közelről vizsgálva a szakértők viszont azt látták, hogy azok meglepően tiszták, mintegy 98 térfogatszázalékban vízjeget tartalmaznak.
„Szinte lehetetlen, hogy valami ilyen tiszta legyen” – magyarázta egy tavalyi nyilatkozatban a Szaturnusz gyűrűinek kormeghatározásával kapcsolatos egyik tanulmány vezető szerzője, Sascha Kempf, a Colorado Boulder Egyetem munkatársa. „Gondoljunk a gyűrűkre úgy, mint a szőnyegre. Ha tiszta szőnyeget terítünk ki a lakásban, csak idő kérdése, és a por le fog telepedni rá. Ugyanez igaz a gyűrűkre is.” A kutatócsoport számításai szerint a gyűrűkre évente mintegy 166 milliárd tonna por rakódik le. Ennek alapján a gyűrűrendszer korát körülbelül 400 millió évesre becsülték, ami a bolygó korának csak egy apró töredéke.
Egy másik kutatócsoport azonban azóta megpróbálta modellezni a mikrometeoroidok ütközéseit a Szaturnusz gyűrűit alkotó jéggel és egyéb szilárd részecskékkel. Ezek az ütközések jellemzően mintegy 30 kilométer/másodperces sebességgel történnek. Megállapították, hogy az ilyen becsapódásokban az anyagot nem olyan könnyen gyűjtik magukba a gyűrűk, mint ahogy azt korábban feltételezték.
A szakértők a vonatkozó tanulmányban arról számolnak be, hogy a nem jeges becsapódó anyagok teljes elpárolgása és tágulása az ilyen ütközésekkor töltött nanorészecskék és ionok kialakulásához vezet, amelyek később a Szaturnusszal való ütközés vagy az űrbe való elszökés nyomán távoznak a gyűrűkből. Vagyis szerintük a por felhalmozódása jóval lassabban zajlik, így a szennyeződés minimális mértéke sem jelenti azt, hogy a gyűrűk annyira fiatalok lennének, mint korábban vélték. Sőt, könnyen elképzelhető, hogy ugyanolyan idősek, mint maga a bolygó.
A kutatócsoport tagjai szerint a Szaturnusz gyűrűinek valódi korát csak további vizsgálatokkal lehet meghatározni, többek között olyan tényezők vizsgálatával, mint a részecskék porozitása és szemcsézettsége. Ezek az információk annak megállapításában is segíthetnének, hogyan keletkeztek egyáltalán a gyűrűk.
