- Mosolyt kérek!
Ha végig tekintünk a filmek és az önéletrajzi könyvek hosszú és egyre bővülő során, az általuk átadott történetek tele vannak a nyomorból a boldogságba vezető életutakkal. Tanulságokkal szolgálnak, küzdelmekről, borzalmas vagy szívszorító élményekről mesélnek. Bizonyosan vannak bennük részek, amelyek általánosságnak, kaptafának tűnnek, hisz ezek ilyen-olyan módon mindenkivel megesnek. Mi emeli ki mégis az átlagból ezeket a történeteket? A durvaságuk, vagy a nehézségekkel szembeni kitartás? Az, hogy megtalálták önmagukat, vagy valamilyen módon kapaszkodókat találtak a hősök a rájuk zúduló nehézségek ellenére is? Ezek bármelyike válasz lehet a feltett kérdésre.
De akkor miért csodálkozunk, ha mindezek ellentéte is létezik? Ha az igyekvő hőst a nehézségek felőrlik, megtapossák és ott talál otthonra végül, ahonnan mások menekülnének? Ki mondja meg, hogy mi a jó? Ki dönti el, hogy mi a helyes és a helytelen hozzáállás, ha önmagunk megmentéséről vagy a túlélésről van szó? A Joker kérdés, válasz és kérdőjelek gyűjteménye egyben.
A múlt
Joker pályafutása 1940. április 25-én kezdődött, a Batman első számában. Kezdetben pszichopata, szadista sorozatgyilkos volt, aki emellett sötét humoráról és kiszámíthatatlanságáról volt ismert. A groteszk hős azonban a képregények világában hatalmas átalakuláson ment át az 50-es és 70-es évek között. Itt ugyanis a gyerekbarát és nagyobb közönséget megcélzó füzetekben egy csetlő-botló vicces, csíntalan bohóc figurát kreáltak belőle, teljes mértékben átírva gonosz lényét. Később visszatért a gyökereihez és a ma is ismert brutális, kaotikus és szadista figura lett ismét.
Sokan őt tartják Batman első számú nemezisének és a most mozikba került film is erre viszi a cselekmény útját, ugyanis a Wayne család, a kis Bruce és a Gothamban történő események szorosan összekapcsolódnak Joker történetével.
Számos eredettörténet létezik, különféle felfogások és nézőpontok alapján a karakterrel kapcsolatban. A legismertebb (és ami a magyar kiadásban is megjelent) történetben Joker egy vegyi anyaggal teli tartályba zuhan menekülés közben, és abba őrül bele, ahogy ez teljesen átformálja az arcát és a külsejét. A 2019-es film ennél sokkal mélyebbre megy.
A jelen
Ha nem tudnánk a végkifejletet és azt, hogy ki a főszereplő, a film minden téren megállná a helyét önéletrajzi drámaként, mivel valójában az is. Ez nem egy csillogó, hatalmas összecsapásoktól és világokat fenyegető erők leszámolásairól szóló szuperhős film. Jokernek, ha úgy vesszük szuperképessége sincsen. A képregényekben a kiszámíthatatlanságára, vegyi anyagokkal és halálos csapdákkal teli eszközeire, valamint csavaros eszére támaszkodik csupán. A filmben azonban az élete, a betegsége és a múltjának feltárása kerül a filmvászonra. A pszichológia régóta vitázik azon, hogy (nature or nurture) melyik tényező nagyobb hatású: a biológiai és genetikai örökség, amellyel születünk vagy a környezet, amiben felnövünk. A jelenlegi álláspont szerint mindkettő lényeges a maga módján.
Joker, vagyis Arthur Fleck betegeskedő édesanyjával él egy romos külvárosi bérházban. A városban pattanásig feszült a helyzet a „kukások” sztrájkja miatt, az utcák szemétben fuldokolnak és a közelgő polgármester választás nagy esélyese Thomas Wayne, aki elég lenézően nyilatkozik a hétköznapi emberekről, lenézve a problémáikat. Arthur bohócként dolgozik és humorista karrierről álmodozik.
Betegsége, ami kontrollálatlan, mániákus nevetésben nyilvánul meg a külvilág számára sokszor bajba sodorja, de a lecsúszott, reménytelen helyzetben mindig édesanyja szavai jutnak az eszébe: egy mosoly sok mindent megold és a napod is szebbé varázsolja. Egészen addig, amíg az események sodrásában nem marad már semmi más, mint a hallucinációk, hazugságok és a látszat kusza hálója. Mikor ez is lehullik a szilánkok között ott hever Arthur Fleck, hogy a nyomában a mindenki által jól ismert Joker életre keljen.
Addig azonban hosszú és szenvedéssel teli út vár Arthurra. Joaquin Phoenix brilliánsan alakítja Joker karakterét, az ártalmatlan, kedvesen mosolygó szerencsétlentől, a kínlódó nyomorulton át az illúzióit elveszítő, dühös mészárosig. A jobb élet reményében bízó, a megértésre, elfogadásra és boldogságra vágyó főszereplőről egyre inkább lehull az emberség álcája és ami még szomorúbb, hogy embertársai nyúzzák le mindezt róla.
A mellékszereplők tökéletes időzítéssel készítik elő a terepet, legyen szó a nagymenő tv sztár (Robert De Niro) karakteréről, az anyáról (Frances Conroy), a „barátnőről” (Zazie Beetz) vagy a kollegákról és az egészségügyi dolgozókról. A film végén pedig elkezdődhet a vita: Megérdemli a város a szupergonoszt, amit nagy részt maga hozott létre? Jogos büntetés a halál, ha az emberi lélek árnyoldalát akarjuk „gyógyítani”? Vagy nem számít semmi és mindannyian csak egy nagy vicc csattanójára várunk?
