A Meta technikai igazgatója, Andrew “Boz” Bosworth időről-időre podcast műsort készít, amiben kibeszélik a legújabb technológiai irányzatokat, a tudományt, a VR-t és persze az MI-t is. A legutóbbi Boz To The Future epizódban a vendég John Carmack volt, aki nemrég hagyta ott teljesen a Metát, mivel nem bírta tovább azt nézni, hogy mennyire optimalizálatlan a vállalat működése.
A Doom és az önálló VR szemüvegek atyja új területen kezdett el kutatni, a mesterséges intelligencia világába ugrott bele. A műsor elején Boz megkérdezte, hogy miként alakulnak a dolgai, Carmack pedig megerősítette, hogy az elkövetkezendő tíz évét MI fejlesztéssel fogja tölteni, ehhez megvan a megfelelő tőkéje és csapata, megengedheti magának, hogy erre áldozza az idejét.
Úgy érzi, hogy az MI kutatás olyan időszakába lépett, olyan fejlődést mutat, ami soha nem látott hatással lehet az emberiségre nézve. Szerinte nagyon közel vagyunk ehhez, bár még nem lehet megmondani, hogy mikor jön el ez a pont, az biztos, hogy hatalmas esélye van történelmi mértékű változást elérnie annak, aki most ugrik bele ebbe a kutatásba. Egyelőre még senki nem tudja, hogy mi az az apró kis csavar, ami az MI-t valóban életre kelti, de hisz abban, hogy az ember működését is lehetséges számítógépek segítségével szimulálni.
Bár nem a generatív MI területen dolgozik, azért Boz erre is rákérdezett, hogy mit gondol róla.
Carmack szerint lenyűgöző, hogy pár mondatos instrukciók alapján a gép milyen dolgokra képes. A kép és a szöveggenerátorok nem véletlenül nyűgözik le az embereket.
Kitért arra, hogy míg az OpenAI, a Google és a Meta régóta dolgozott ezeken, időről-időre publikálták a kutatási eredményeiket, a semmiből megjelent egy startup, a Midjourney. Ők egyszerűen csak azt csinálták, amire az embereknek szüksége volt, vagyis elérhetővé tették a dolgot, így beelőzve a régóta finomhangoló nagyvállalatokat. Szerinte sokkal jobb az a fajta fejlesztés, amit a közösség igényeire szabnak, mintsem amit a nagyvállalatok csendben tökéletesre finomítanak, mivel ez utóbbi mire megjelenik, addigra a gyorsabb konkurensek a félkész termékeikkel lecsapnak a piacra.
Viszont ezek a generatív MI technológiák hirtelen bukkantak fel, és hamar kiváltották az alkotók és a művészek ellenszenvét.
Carmacknak vegyes érzelmei vannak a dologgal kapcsolatban, mert egyik oldalról nagyon jó, hogy bárki alkothat dolgokat, másrészről a tradicionális megoldásokat használók le fognak maradni.
Egy ismerőse példáját hozta fel, aki nem volt hajlandó alacsony színtű Assembly kódról áttérni a magasabb szintű programozásra. Bár a gépi nyelvhez nagyon jól értett, körülötte mindenki nála sokkal gyorsabban dolgozott, így a munkája elértéktelenedett. Most viszont ott tartunk szerinte, hogy a programozók is veszélyben érezhetik a munkahelyüket, ugyanis hamarosan teljesen leválthatja őket a számítógép, ha nem fejlődnek és nem kezdik el rugalmasan használni a rendelkezésre álló eszközöket. Ugyanez a sors vár a művészekre is, ha nem változtatnak, a több évtizedes tudásuk egyik pillanatról a másikra elértéktelenedhet.
Szerinte viszont a munkahelyek nem fognak egyik pillanatról a másikra eltűnni, mert kicsit több idő kell, míg ezeket a változásokat a társadalom leköveti.
Amikor rátértek a VR-ra, Carmack egyből oda is szúrt az ügyben, hogy bizony mennyi olyan apróság van, amit még mindig nem javítottak ki a Quest rendszerében. Amikor ott dolgozott, akkor volt egy listája, hogy mit kéne minél hamarabb kijavítani, mert a felhasználókat zavarja, ám nem igazán hallgatták meg, mert voltak nagyobb problémák, amikkel foglalkoztak az érintett csapatok. Például néha nem lehet látni egymást a Quest Home menüjében a játékok után.
„Tegnap a barátnőmmel befejeztük a Beat Sabert, kiléptünk a Home-ba, leültünk a padlóra, lehajtottam a fejem és mondtam, áh, ez még mindig nincs kijavítva” – panaszkodott Carmack, mire Boz nevetve jelezte, hogy rajta van a listájukon, mindenképpen ki fogják javítani.
Boz kitért arra, hogy jelenleg a Quest esetében a frissítési rendszeren dolgozik. Jelenleg, ha bármihez hozzá akarnak nyúlni, hogy kijavítsák, túl sok új problémát okoz, így újragondolják a rendszer működését, hogy a csapatok egymástól függetlenül is tudjanak a frissítésekkel foglalkozni.
Szóba került az Echo VR esete is. Boz nagyon sajnálja, hogy le kell állítaniuk a játékot, de mivel szerveroldali címről van szó, rengeteg munkával jár fentartani azt, egyszerűen nem éri meg. Tudja, hogy ezzel magára haragított több tízezer aktív Echo VR játékost, de nem tudják nyílt forráskódúvá se tenni azok miatt a külsős szoftverek miatt, amiket használnak.
Carmack megérti, hogy nagyon drága egy ilyen nagyvállalat esetében a fenntartás, de az a pár tízezer ember nem tud máshová menni, ezzel együtt pedig ott lesz az, hogy valami értékes elveszett a világból, ez pedig alapvetően nem helyes. Ő azon az állásponton van, hogy mindent meg kell menteni, bármi áron, mivel senki nincs abban a pozícióban, hogy a jelenben meg tudja állapítani mi értékes és mi nem az. Ez csak nagyobb időtávlatok során derülhet ki.
Carmack szerint az emulátorok nagyszerűek, de sajnos a játékok áttértek a szerveroldali megoldásokra, ez pedig azt hozza magával, hogy nem lehet majd többé játszani a régi címekkel. A jövőben nem lesz lehetőségünk újra elindítani a lelőtt játékokat, még emulátorokkal sem, maximum videókat nézhetünk róla, hogy milyenek is voltak akkoriban, ez pedig nagyon rossz. Megérti, hogy a piac ezt diktálja, de valahogy úgy kéne működniük, ahogy például az ő első multiplayer játékai is működnek. Nem szabadna, hogy drága legyen egy játékszerver fenntartása, olyan egyszerűnek kéne lennie, mint amilyenek régen voltak. Manapság egy Doom master szervert a mosdóból is tudnak üzemeltetni, valahogy ilyen módon kéne a mai játékokat is megtervezni.
„Azt szeretném, hogy minden egyes játékfejlesztő meggyőződjön róla, hogy a játékuk valamilyen limitált szinten működni tudjon akkor is, ha nincs internet.”
A nyílt forráskódúvá tétel sokkal nehezebb dolog, mint az ő idejében volt. Annak idején úgy írta meg a kódokat, hogy azok használhatók legyenek a későbbiekben bárki számára, manapság viszont ez már nem egyszerű. Boz egyetértett John-nal: nagyon szerette volna nyílt forráskódúvá tenni az Echo-t, de túl sok elemből áll, emiatt nem lehetséges. Megszakad a szíve a játékosok miatt és amit tanult az esetből az az, hogy a jövőben sokkal jobban figyelni fognak erre. „A jövőben nem fogom újra elkövetni ezt a hibát” – mondta Boz.
