Közel 60 évvel ezelőtt érdekfeszítő kezdeményezésbe vágtak bele egy szovjet kutatócsoport tagjai: szelektív pároztatással megpróbáltak szelíd rókákat kitenyészteni. A kísérlet sikeres volt, és most az állatok genomjának szekvenálása is megtörtént, amely vad társaik génállományával összevetve fontos információkat árulhat el a háziasítás genetikai hátteréről – és ezzel összefüggésben az emberi viselkedésről is.

Egyes vélemények szerint 10 ezer, mások szerint 40 ezer évvel ezelőtt az ember sikeresen háziasított néhány farkast, a ma élő kutyák elődeit. Bár fogságban élő rókákat már több mint egy évszázada tenyésztenek a szakértők sikeresen, az állatok alapvetően mindig vadak maradtak és féltek az embertől.

Aztán 1959-ben egy szibériai telephelyen Dimitrij Beljajev szovjet zoológus belevágott mára híressé vált kísérletébe. Vörös rókákat kezdett tenyészteni, olyan módon, hogy a legszelídebb állatokat és a legagresszívabb állatokat egymás közt pároztatta, egy harmadik csoport tagjait pedug hagyta szabadon párt választani egymás közül. A máig folytatódó kísérlettel, amelynek élén jelenleg Ljudmila Trut áll, a cél a kutyák háziasításának „újrajátszása” volt.

Az immár több mint negyven generáción át folyó vizsgálat pedig menet közben ki is termelte a világ első domesztikált rókáit. Az állatok nem egyszerűen megengedik, hogy az emberek simogassák őket, hanem aktívan keresik is gazdáik társaságát, hasonlóan a kutyákhoz. Egy amerikai kutatócsoport nemrégiben szekvenálta a három csoport (szelíd, agresszív, nem szelektíven tenyésztett) 10–10 tagjának genomját, majd összevetették az eredményeket.

A vizsgálat során 103 olyan régiót találtak a genomban, amelyet befolyásolt a szelektív tenyésztés. Az azonosított változásokból 45 a domesztikált kutyákban is megváltozott farkas őseikhez képest. Ami azonban meglepőbb, a megváltozott genomok az emberi génállomány bizonyos specifikus eseteivel is hasonlóságokat mutatnak.

A tenyésztésben érintett régiókból például egy a Williams-szindrómás emberekben is eltér a populációban általában elterjedt génváltozatoktól. Az elasztintermelés zavarával járó genetikai rendellenesség többek közt túlzottan barátságos viselkedéssel jár együtt. Érdekes módon ez a régió nem a szelíd, hanem az agresszívnak tenyésztett rókákban változott meg, ami egyelőre érthetetlen a kutatók számára, de azt remélik, hogy további vizsgálatokkal talán fényt deríthetnek erre a rejtélyre is.

A vizsgálat során továbbá 13–13 olyan gén tenyésztés során való megváltozását azonosították, amely az autistákban, illetve a bipoláris zavarral küzdőkben is eltér a többségben elterjedt génváltozatoktól. A szelíd populációban ezen túl megtalálták a SorCS1 nevű gén egy olyan változatát, amely az agresszív rókákban egyáltalán nem volt jelen. Ez a gén az idegsejtek közötti szinaptikus kapcsolatok működésében játszik szerepet, és mindeddig nem tartották számon a társas viselkedést befolyásoló gének között.