Jelentős részben európaiak lehettek az első indiánok

Egy új kutatás eredményei alapján a Beringián átkelő népcsoport felmenői keletre húzódó európaiak és északnak induló kelet-ázsiaiak lehettek, akik Szibériában találkoztak össze.

Jelentős részben európaiak lehettek az első indiánok

Egy 24 ezer éves szibériai lelet alapján az amerikai kontinens bennszülöttei jelentős európai gyökerekkel is bírtak. Bár az indián népesség jelentős részben ázsiai eredetű, az eddigi legrégebbi modern emberi maradványok genetikai elemzése alapján egyértelműen kimutatható, hogy a mai Bering-szoros helyén egykor létező földhídon keresztül bevándoroló őslakosok európai felmenőkkel is rendelkeztek. Az eredmények alapján az európai lakosság egy csoportja az utolsó jégkorszak alatt jóval keletebbre ért el, mint azt eddig feltételezték a kutatók, és egy részük Szibériában telepedett le. Ezek a keletre húzódó európaiak aztán keveredtek az ázsiai népességgel, és leszármazottaik közül kerültek ki azok, akik később Észak- és Dél-Amerika őslakosainak csíráját alkották.

Eske Willerslev, a Koppenhágai Egyetem paleogenetikusa kollégáival 2009-ben DNS-mintákat gyűjtött be a szentpétervári Ermitázsban kiállított leletből, amelyet maltai fiúként szoktak emlegetni. Az elemzés alapján a fiú mitokondriális DNS-ében megtalálható az U haplocsoport, ami azért nagyon érdekes, mert ez a haplocsoport Európában és Nyugat-Ázsiában terjedt el, Kelet-Ázsiában viszont, ahonnan a maradványok előkerültek, egyáltalán nem jellemző. Az eredmény olyannyira meglepte a kutatókat, hogy egy darabig azt hitték, a minták máshonnan származó genetikai anyaggal szennyeződtek.

A lelet sejtmagi DNS-ének analízise azonban szintén megerősítette a felfedezést: a maltai fiú genetikailag egyértelműen nem tekinthető kelet-ázsiainak. A legmeglepőbb azonban talán az volt a dologban, hogy európai−nyugat-ázsiai genomjában olyan jellegzetességek figyelhetők meg, amelyeket a Föld jelenlegi lakosai közül kizárólag a mai amerikai bennszülöttek génállományában lehet fellelni. Ezek a genetikai jellemzők ráadásul annyira konzisztensen megvannak a teljes indián népességben, hogy nem származhatnak a Kolumbusz után beáramló európaiakkal való keveredésből, hanem sokkal régebbinek kell lenniük.

A maltai fiú genomja alapján Amerika őslakosainak felmenői 14−38 százalékban európai eredetűek voltak. Willerslev kutatócsoportja szerint egy kelet-ázsiai csoport észak felé kezdett vándorolni, miközben egy európai csoport (köztük a maltai fiú közvetlen ősei) keletnek indult. A két népcsoport Szibériában találkozott össze, és közös leszármazottaik közül kerültek ki azok, akik még keletebbre indultak, majd legkésőbb 12 ezer éve átkeltek Amerikába.

Az új elmélet sok kérdésre választ ad az Újvilág legkorábbi emberi leleteivel kapcsolatban. Megmagyarázza például mindazon fellelt koponyákat, amelyek nagyon kis mértékben vagy egyáltalán nem hordoznak kelet-ázsiai vonásokat. Ezen leletek mitokondriális genomjában ráadásul az X haplocsoport is fellelhető, amely kifejezetten európai jellegzetesség.

Korábban a szakértők ezen megmagyarázhatatlan leletekkel kapcsolatban azt állították, hogy az indián népesség a földrajzi felfedezések kora előtt nyugatra hajózó európaiaktól származik. Ez a feltevés viszont nem magyarázza a szintén egyértelmű kelet-ázsiai vonásokat. Willerslev elmélete ilyen szempontból tehát meggyőzőbbnek tűnik. Az továbbra is vitatott és újabb vizsgálatokat igényel ugyanakkor, hogy egyetlen vagy több migrációs hullámban érkeztek-e meg a földnyelven keresztül az Újvilágba az indiánok ősei.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward