Egy új kutatás során a szakértők megkísérelték meghatározni a 3I/Atlas csillagközi üstökös tulajdonságait, és megállapították, hogy az objektum szokatlanul nagy tömegű, körülbelül 33 milliárd tonnát nyom. 2025. július 1-jén a csillagászok egy objektumot észleltek, amely a Naprendszeren keresztül haladt, majdnem kétszer olyan sebességgel, mint a korábbi csillagközi látogatók, az ’Oumuamua és a Borisov üstökös. Az objektumról kiderült, hogy csillagközi üstökös lehet, amely saját poros kómával (légkörrel) rendelkezik, és sokkal nagyobbnak tűnik, mint a másik két ilyen objektum. Magjának átmérőjét 5,6 kilométer becsülték.
Az üstökösök méretének meghatározása bonyolult feladat, elsősorban azért, mert ehhez el kell különíteni az üstököst a kómájától. Amint az üstökösök pályájukon közelednek a Naphoz és felmelegednek, gázokat bocsátanak ki, veszítve gáz- és poranyagukból is, amelyekből jellegzetes csóva és kóma képződik. Ez a gázkibocsátás hajtóműként is szolgál, kissé megváltoztatva az üstökös pályáját, forgását és sebességét.
Ez bonyolíthatja a méréseket, de fontos nyomokkal is szolgálhat. Richard Cloete, Avi Loeb és Peter Vereš új, még nem lektorált tanulmányukban a Minor Planet Center által 2025. május 15. és szeptember 23. között 227 obszervatóriumtól összegyűjtött adatokat vizsgált, és összehasonlította az objektum pályáját azzal, amit kizárólag a gravitációs gyorsulás alapján várnánk (azaz amit a Nap tömege okoz).
A csapat megállapította, hogy a nem gravitációs gyorsulás meglehetősen kicsi, 15 méter/nap2 alatti. Ez elég csekély, figyelembe véve, hogy már jelentős gázkibocsátást láttak az üstökösnél (többek között a James Webb segítségével), amelynek tömegvesztesége másodpercenként körülbelül 150 kilogramm. A számokat elemző csapat szerint ez arra utal, hogy az objektum magja olyan hatalmas, hogy ellenáll az erőhatásoknak, amikor a Nap felé néző oldala gázokat bocsát ki. A csapat becslése szerint az objektum tömege meghaladja a 33 milliárd tonnát – vagyis 33 billió kilogrammot –, magjának átmérője pedig 5 kilométer lehet. Ez egy üstökös esetében nagynak számít, bár ismerünk nagyobbat is.
Akkor hol van ebben az anomália? Loeb szerint a rejtély abban rejlik, hogy miért nem fedeztünk fel sokkal több kisebb csillagközi objektumot, mielőtt egy ilyen méretűt találtunk. „A 3I/ATLAS 3–5 nagyságrenddel nagyobb tömegű, mint a másik két csillagközi objektum, az ’Oumuamua és a Borisov, ami jelentős anomáliát jelent” – állítja Loeb. „A nehéz elemek korlátozott készlete miatt a 3I/ATLAS felfedezése előtt már több százezer, az ’Oumuamuához hasonló, 0,1 kilométeres csillagközi objektumot kellett volna találnunk, de eddig csak kettőt fedeztünk fel.”
Ez pedig valóban érdekes, ha az üstökös mérete beigazolódik. Loeb ismét felvetette a (rendkívül valószínűtlen) lehetőséget is, hogy ez egy idegen űrhajó lehet az objektum. „A 3I/ATLAS tömege a sugárának köbével arányos. Ha a HiRISE képein a 3I/ATLAS magjának átmérője 5 kilométernél nagyobbnak bizonyul, akkor a kőzetanyagok csillagközi tartalékaival kapcsolatos eredet nem tartható fenn” – mondja. „Egy alternatív technológiai eredet megmagyarázhatná a 3I/ATLAS pályájának ritka egybeesését az ekliptika síkjával, valamint a vas nélküli nikkel jelenlétét – amint az ipari ötvözetekben jellemző.” Ezeket az állításokat, ahogy a NASA is rámutatott, nem szabad túl komolyan venni, Loeb maga is inkább csak pedagógiai gyakorlatnak nevezte őket.
„Úgy néz ki, mint egy üstökös. Üstököshöz hasonló dolgokat csinál. Szinte minden tekintetben nagyon, nagyon hasonlít, az általunk ismert üstökösökre” – mondja Tom Statler, a NASA naprendszerbeli kis égitestekkel foglalkozó vezető kutatója. „Van néhány érdekes tulajdonsága, amelyben kissé eltér a Naprendszerünkben található üstökösöktől, de úgy viselkedik, mint egy üstökös. Tehát a bizonyítékok túlnyomórészt arra utalnak, hogy ez az objektum természetes égitest. Ez egy üstökös.”
Mindazonáltal érdekes lenne, ha a 3I/Atlas tényleg sokkal nagyobb tömegű lenne, mint a többi észlelt csillagközi látogató, és ez a munka arra utal, hogy ez lehetséges. Ahogy az objektum közeledik, egyre jobban lehet vizsgálni, és 2025. október 3-án a Mars Reconnaissance Orbiter fedélzetén lévő HiRISE kamerával is megfigyelhetik majd a szakértők. Sajnos legnagyobb közelségekor pont a Nap másik oldalán lesz, és eltűnik a látómezőből, de decemberben újra megjelenik.
Ezenkívül immár a Vera C. Rubin Obszervatórium is üzembe állt. 2025-ig a csillagászok évente körülbelül 20 ezer új aszteroidát találtak, de amikor az obszervatórium megkezdte működését, mindössze 10 óra megfigyelés alatt 2104 új aszteroidát azonosított. Több adattal és remélhetőleg több csillagközi objektummal, amelyeket megfigyelhetünk, talán jobban megérthetjük ennek a rejtélyes objektumnak a természetét is, remélik a szakértők.
