JB 007: Blood Stone – Őfelsége titkos ügynöke

Íme egy James Bond játék, ami végre nem a filmeket veszi alapul, hanem saját történetet kapott.

JB 007: Blood Stone – Őfelsége titkos ügynöke

I. oldal

A nevem Bond, James Bond. Talán nincs is olyan filmrajongó, aki ne ismerné ezt a mára szállóigévé vált mondatot, hiszen az Ian Fleming által kitalált karakter a mai napig több tucat mozifilmben és könyvben tűnt fel. Ő a világ legkiválóbb titkosügynöke, aki képes megmenekülni a legszorultabb helyzetekből is, miközben gyönyörűbbnél gyönyörűbb nők fejét csavarja el. A karaktert természetesen a játékvilág is hamar felfedezte magának, melynek köszönhetően olyan klasszikusok jelentek meg az évek során, mint a Nintendo konzoljaira kiadott Goldeneye, illetve a Noone Lives Forever, mely ugyan szigorúan véve nem James Bond játék volt, de le sem tagadhatták volna a fejlesztők, hogy bizony onnan vették az inspirációt. Készült természetesen pár filmadaptáció is az elmúlt esztendőkben, melyek azonban nem tudták megcáfolni azt az általános igazságot, hogy az ilyen játékok gyakran még a közepes színvonalat sem érik el. A Batman: Arkham Asylum azonban megtanított minket arra, hogy bizony filmes, képregényes témából is készülhet kiváló alkotás, ha a fejlesztőknek van elég idejük rendesen összerakni a programot, no meg ha nem kötik meg a kezüket a kiadók. Óvatos optimizmussal közelítettünk a legújabb James Bond játékhoz, lévén a készítők végre nem egy film átiratot készítettek, hanem egy teljesen önálló, saját sztorival rendelkező programot.

Isten hozta Athénban, 007-es!

A legutóbbi két mozifilmhez hasonlóan a Blood Stone-ban is az a Daniel Craig személyesíti meg Bondot, aki a korábbi ügynökökkel ellentétben általában inkább a nyers erőben látja a problémák megoldásának kulcsát, mintsem a különféle speciális kütyük használatában. Ennél fogva a játékban is inkább a folyamatos akción, lövöldözéseken és üldözéseken van a hangsúly, és nem a kémfelszerelésünk segítségével megoldható fejtörőkön. Mindössze egyetlen különleges eszközünk van, egy okostelefon, melyet aktiválva láthatjuk az ellenfelek elhelyezkedését a pályán, illetve egy-két tárgyat elemezhetünk is vele. Utóbbira általában a továbbjutás miatt van szükség. Kalandunk Görögország fővárosában kezdődik, ahol éppen a legfejlettebb országok találkozóját, a G20-at rendezik meg. Amint M-től, ügynökségünk vezetőjétől megtudjuk, a konferenciát terroristák készülnek megtámadni, így azonnal közbe kell lépnünk, ha nem akarjuk, hogy tragédiába torkolljon a rendezvény. Ez a pálya tulajdonképpen a tanítómód szerepét tölti be, a fő történetszálhoz vajmi kevés köze van. Az ugyanis egy biológiai fegyvereket gyártó csoportról szól, melyet ezúttal is a jó öreg 007-esnek kell felkutatnia és eliminálnia. A sztori természetesen nem csak Athénban játszódik, hamar repülőre ülünk és ellátogatunk Isztambulba, hogy aztán azt követően Monaco egy elegáns kaszinójában amortizáljuk le a berendezést, de Szibériában és Bangkogban is tiszteletünket tesszük. A helyszínek ennek megfelelően nagyon változatosak, így erre tényleg nem lehet egy szavunk sem. Maga a történet kellően szórakoztató, bár nem egetrengető alkotás, elmondhatjuk, hogy hozza a filmekben látott színvonalat. Ez nagyon nem is meglepő, hiszen a sztorit annak a Bruce Feirsteinnek köszönhetjük, aki több Bond film (Aranyszem, A holnap markában, A világ nem elég) és játék forgatókönyvének elkészítésében is részt vett. A sztori befejezését látva viszont biztos vagyok benne, hogy a fejlesztők már elkezdték tervezni a folytatást, mivel egy őrült nagy cliffhangerrel zárul a Blood Stone.

II. oldal

A játékmenetet nem bonyolították túl, összességében egy fedezékharcra épülő TPS-sel van dolgunk. Alapjában véve jól működik a rendszer, bár a fedezékben való mozgás PC-n nem lett a leggördülékenyebb, főleg ha összehasonlítjuk olyan TPS nagyágyukkal, mint például a Gears of War. A probléma oka, hogy a nagy akciózás közepette macerás tud lenni a fedezék elhagyása, főleg ha hirtelen ki kellene ugrani, hogy valakit közelről tegyünk hidegre. Nem egyszer szagoltam alulról az ibolyát amiatt, hogy nem tudtam „elszakadni” a faltól, miközben az ellenség 2 méterre tőlem belémeresztett egy egész tárat. Mindezek ellenére a tűzharcok elég dinamikusak, főleg ha ügyesen kombináljuk hősünk lőfegyvereinek erejét Bond közelharci képességeivel. Ugyanis ha elég közel áll hozzánk valaki, akkor ajánlott inkább utóbbit alkalmazni, hiszen így egy látványos mozdulattal azonnal harcképtelenné tehetjük az ellenséget. Az ezekhez készült animációk nagyon jól kivitelezettek, tulajdonképpen minden szituációhoz saját mozdulatot kreáltak a fejlesztők. Ha lopakodva szeretnénk végigjátszani a programot, akkor különösen ajánlott ezek használata, mivel így hangtalanul tehetjük el láb alól az utunkba kerülő embereket. Egy másik előnye a dolognak, hogy minden sikeres támadás egy Focus Aim pontot ad, melyeket elhasználva egy pillanat alatt leteríthetünk bármilyen ellenséget.

Egy lövés, egy halál

Az sem gond, ha nem vagyunk a pusztakezes harc rajongói, hiszen lesz fegyverünk bőven. Bár minden pályát csak egy hangtompítós pisztollyal kezdünk, az ellenfelek által elejtett csúzlikat bármikor felvehetjük a földről, igaz egyszerre mindig csak egyet. Erre azonban nincs is nagyon szükség, mivel az említett pisztoly a játék legerősebb fegyvere. A végigjátszás során az ellenfelek 90%-át egy jól irányzott fejlövéssel, hangtalanul el lehet intézni, és csak akkor van szükség egy gépfegyverre, ha hirtelen sokan támadnak egyszerre. Így mondjuk közepes nehézségen elég könnyű a program, hiszen hiába jönnek folyamatosan a rosszfiúk, fedezékből könnyedén le lehet őket szedni. Ehhez mondjuk hozzájárul a kissé gyengére sikerült mesterséges intelligencia is: bár az ellenség többé-kevésbé használja a fedezékeket, nagyon sokszor előfordul, hogy a semmibe tüzelve, libasorban odajönnek hozzánk és mi szépen egyesével elkaphatjuk őket, még csak tüzelni sem kell…

 

Nem lehet viszont teljes egy Bond alkotás sem, ha nincs benne pár látványos autós üldözés, és nincs ez másként ezzel a játékkal sem. Minden pálya egy eszeveszett hajszával végződik, melyek során a rosszfiúk nyomában kell maradnunk a pálya végéig. Athénban egy motorcsónakba pattanva tesszük meg ezt, a többi pályán viszont négy keréken szántjuk fel az aszfaltot (legtöbbször Bond „hivatalos” autójával, egy Aston Martinnal). A legdurvább ezek közül a Bangkogban megejtett ámokfutás, amikor egy óriás dömpert kell követnünk, miközben az alaposan leamortizálja a várost. Meglepően élvezetesre sikeredtek ezek a hajszák, mely nagyban köszönhető a járművek jól kidolgozott kezelhetőségének. Ebben mondjuk nagyon profi a játékot fejlesztő Bizarre Creations, hiszen nekik köszönhetjük a nagyszerű Project Gotham Racing programokat is.

III. oldal

Ha végigjátszottuk a Blood Stone körülbelül 7-8 órát felölelő egyjátékos módját, akkor kipróbálhatjuk magunkat a multiban is, bár nem valószínű, hogy emiatt fogják tömegek vásárolni a programot. A játékmódok felhozatala kissé szegényes, hiszen mindössze három lehetőség közül választhatunk. Az egyik a sok magyarázatott nem igénylő Team Deathmatch, a másik pedig a szintén egyértelmű Last Man Standing. Kicsivel érdekesebb (bár máshol már ezerszer látott) mód az Objective, melyben csapatunkkal feladatokat kell végrehajtanunk egy pályán, míg a többi játékos ebben próbál megakadályozni minket. Sajnos csak két helyszín választható ebben a játékmódban, talán ha készülnek DLC-k a programhoz, akkor bővülni fog a lista. A legtöbb mai játék multijához hasonlóan karakterünk a mérkőzések során tapasztalati pontokat szerez és szintet lép, így tudunk erősebb fegyverekhez hozzájutni. A meccsek elején aztán megszabhatjuk, hogy milyen felszereléssel kívánunk nekivágni a harcnak. Sajnos extra képességeket nem tudunk szerezni, így összességében elég sekélyesnek mondható a fejlődési rendszer.

Látványvilág

Egy biztos, nem a grafika fogja rabul ejteni a játékosokat, ha ránéznek a Blood Stone képeire. A helyszínek kinézete jó indulattal mondható csak középszerűnek is, köszönhetően az alacsony felbontású textúráknak és a nem túl részletgazdag modelleknek. Autós üldözések közben egy fokkal jobban néz ki az egész, mivel ilyenkor kicsit elmosódik a táj, ezzel növelve a sebességérzetet, de dicséret így sem jár a fejlesztőknek. A pálmát a karaktermodellek viszik, mivel azok készítői szemmel láthatóan nem hallottak még az arcanimáció fogalmáról (bár tegyük hozzá, Daniel Craig a filmekben sem az arcjátékáról híres). Főleg hősünk hölgy ismerőse sikerült szörnyűen, aki inkább hasonlít egy műanyag Barbie babára, mint élő emberre. Az egyetlen pozitívum a látványban, hogy amint már említettem, a főhős közelharci mozdulatai első osztályúan lettek leanimálva. Kár, hogy ennyi kevés az üdvösséghez, bár így legalább egy középkategóriás gépen is jól fut a program. Ami az audió részt illeti, arról szerencsére már jobb szájízzel nyilatkozhatunk. A zene a filmekben hallott számokhoz hasonló stílusú, főleg a nyitó képsorok és a végefőcím alatt hallható „tipikus” Bond zene ragadja meg az embert, de a küldetések alatt hallható dalok sem lettek rosszak. A szinkronnal kapcsolatban azt lehet mondani, hogy a színészek hozzák a kötelezőt, de Craig nem most nyújtotta a legjobb teljesítményét.

IV. oldal

Bár a Blood Stone minősége meg sem közelíti a bevezetőben említett Batman játékét, azért egy korrekt, élvezhető alkotást tett le az asztalra a Bizarre Creations. A program egyértelműen jobb, mint a legutóbbi filmhez készült játék (még ha ez nem is nagy szó), de Goldeneye-hoz hasonló klasszikus nem lesz belőle. Tipikusan olyan játékról van szó, amit az ember egyszer végigjátszik, jól szórakozik vele, de többet felé sem néz. Kiindulási pontnak mindenesetre nem rossz, szeretettel várjuk a folytatást.

Platformok: PC, PlayStation 3, Xbox 360, DS

Tesztelt platform: PC

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward