A viselkedést laborban tartott poszméheknél figyelték meg. Az állatok fából készült apró labdákat görgetnek mindenféle nyilvánvaló cél nélkül, számolnak be a kutatás résztvevői. A megfigyelés a szakértők szerint alátámasztja, hogy a méhek képesek az örömre, és még inkább fontossá teszi a vadonban való védelmüket és kaptárban tartás esetén a velük való helyes bánásmód fontosságát.

A játék a nem emberi állatoknál is segíti az agy fejlődését. Ezzel a szakértők régóta tisztában vannak, a rókakölykök például úgy tesznek, mintha harcolnának, hogy elsajátítsák a szociális készségeket, a delfinek és bálnák pedig akkor is ugrálnak és forognak, ha nincsenek ragadozók a közelben. Arról azonban mostanáig kevés szó esett, hogy a játék kiterjedhet-e az emlősökön és a madarakon kívüli csoportokra is. Egy 2006-os tanulmányban fiatal darazsak kapcsán írt le olyan viselkedését, amely játékos harcnak tűnt, de a terület azóta sem kapott sok figyelmet a kutatásban.

Lars Chittka, a londoni Queen Mary University viselkedésökológusa és kollégái véletlenül bukkantak az új bizonyítékra. A csapat azt vizsgálta, hogyan tanulnak a poszméhek (Bombus terrestris) komplex viselkedéseket társaiktól. A rovarokat arra trenírozták, hogy fagolyókat juttassanak el meghatározott helyekre, és ha egy méh a megfelelő helyre mozgatta a golyót, édes jutalmat kapott. A kutatók észrevették, hogy néhány méh akkor is mozgatta a golyókat, amikor nem kínáltak nekik jutalmat. „Úgy tűnt, egyszerűen szeretnek babrálni velük” – mondja Chittka.

Samadi Galpayage-t, a QMUL akkori mesterszakos hallgatóját lenyűgözte a méhek változatos viselkedése, és úgy döntött, hogy doktori tanulmányai során is erre koncentrál. Galpayage lényegében egy egyszintes lakást alakított ki a méhek számára. Az egyik végén volt a fészek, amelynek egyetlen bejárata egy „pihenőszobába” vezetett. Ennek túlsó vége egy „étkezőbe” nyílt, ahol virágpor és cukros víz állt a lakók rendelkezésére.

A kísérlet a pihenőben zajlott. Ennek a helyiségnek a két oldalán két játéktér volt, mindegyikben fából készült labdákkal, amelyek valamivel nagyobbak voltak a méheknél. A labdák nem tudtak kigurulni a központi útvonalra, így a méheknek aktívan el kellett mozdulniuk arról, hogy játszhassanak velük.

Az első kísérletben Galpayage és kollégái az egyik oldalon mozgásképtelenné tették a golyókat. Ahhoz, hogy az étkezőbe jussanak, a méheknek át kellett haladniuk a pihenőn, ahol a labdák voltak, és ennek során egyértelműen azt az oldalt részesítették előnyben, ahol a gurítható labdák helyezkedtek el. Átlagosan 50%-kal többször tértek be erre a részre, ami arra utal, hogy a méhek nem csak a gömbölyű tárgyakat szeretik, de a mozgást is.

A csapat azt is vizsgálta, hogy az egyes méhek hányszor görgették a labdákat (lásd a fenti videót), és azt találták, hogy míg egyes állatok csak napi egyszer vagy kétszer játszottak, mások egy nap alatt akár 44 alkalommal is nekiálltak labdázni. Ez is arra utal, hogy a méhek egy része kifejezetten élvezi a tevékenységet, mondja Galpayage.

Annak megerősítésére, hogy valóban a görgetést élvezik, Galpayage újabb kísérletet állított össze. Az előző „lakáshoz” hasonlóan a fészket elhagyó méhek egy köztes helyiségen keresztül jutottak a táplálékhoz. Az első 20 percben ez a pihenő sárga színű volt, és a fagolyókat tartalmazott. Ezután Galpayage egy kék, golyók nélküli szobára cserélte le a helyiséget. A színes szobákat hatszor cserélte ki, hogy a méhek a sárga színt a golyók jelenlétéhez társítsák. Végül választás elé állította a méheket: az állatok egy sárga vagy kék folyosó közül választhattak úgy, hogy golyók ezúttal nem voltak jelen. A méhek a sárga színt részesítették előnyben – körülbelül 33 százalékkal többször választották ezt –, feltehetően azért, mert a színt a labdázáshoz kapcsolták, mondják a kutatók.

A kísérletekből az is kiderült, hogy a fiatal méhek nagyobb valószínűséggel álltak le labdázni, mint az idősebbek. Ez azt sugallja, hogy a játék a méhek esetében is összefüggésben van az életkorral, ahogy a madarak és az emlősök körében. A kutatók úgy gondolják, hogy fejlődő agynak válhat hasznára a játékos tapasztalat, például azáltal, hogy megerősödnek az izomkoordinációban részt vevő idegi kapcsolatok. Galpayage most azt vizsgálja, hogy a korai görgetés javítja-e a kifejlett méhek azon képességét, hogy hatékonyan gyűjtsék a nektárt a virágokról.