Sok víz lefolyt a Dunán az első Ryzen processzor megjelenése óta, de lassan annak is három éve már, hogy az AMD kiadta az első, egyebek mellett kifejezetten játékra optimalizált megoldását. Az 5800X3D kiadásával újabb lendületet adtak a nehézkesen leköszönő AM4-es platformnak, kár, hogy mostanra szinte beszerezhetetlenné vált. A gyártó ekkor új megközelítést alkalmazott, melynek a 3D V-Cache fantázianevet adta és mint kiderült, nem csak fantázia van az alternatív memóriastruktúra mögött, de valódi előrelépést is tartogat, persze mindazoknak, akik hajlandók többet fizetni a játék kedvéért feláldozott munkateljesítményért.

A beszédes "Vertical Cache" az egymás fölé épített fedélzeti memóriára utal. A CPU-k cache memóriájának feladata, hogy gyorsabb adatelérést biztosítson, így csökkentve a kommunikáció idejét a processzor és a lassabb RAM között. Az egymásra pakolt cache rétegek több memóriát tesznek elérhetővé azonos területen, ezzel jelentős sebességnövekedést nyújthatnak bizonyos adatigényes feladatok elvégzésekor. Ez tehát egy olyan innovatív megközelítés, mely számos esetben látványos előnyt hoz a portára, melyeket értékes képkockákban mérhetünk. Ám a tapasztalatok arra is rávilágítottak, hogy nem minden helyzetben előnyös, miközben a komplikáltabb gyártási folyamat miatt az ilyen termékek többnyire látványosan drágábbak hagyományos társaiknál és a hűtésük is nehezebb.

A jó indulást változó mértékű sikerrel, de töretlenül követték a 7000, majd a jelenlegi 9000 sorozatokba ágyazott X3D variánsok, végül megérkezett a 9800X3D, ami bemutatta a koncepció második generációját és az egyik, ha nem a legjobb, játékra termett asztali processzort. Az AMD azonban nem ült a babárjain, hiszen jó négy hónappal a nyolcmagos CPU kiadása után máris eladásra készen áll a Ryzen 9 9950X3D, mely a gyakorlatban mintha két processzor lenne egy kupak alatt. A kettőből CCD-n egy sima nyolcmagos blokk 32 MB L3 kíséretében, a másikon pedig a 96 MB cache-sel alaposan megtámogatott másik nyolc mag sorakozik fel. A vaskos árért cserébe ezúttal tényleg fejlődést ígérnek a vásárlóknak, méghozzá egy hatékonyabb és sokrétűbb csúcs CPU formájában. 

Első találkozás

Ezt a friss és ropogós processzort egyelőre csak OEM formában bocsátották rendelkezésemre, tehát semmilyen doboz vagy dokumentáció nem kísérte. Processzorok esetében az unboxing amúgy sem túl izgalmas, tekintve, hogy egy szimpla műanyag tálcán kívül ritkán találunk mást a dobozban, gyári hűtőt pedig ilyen kaliberű CPU-khoz sosem készített és mellékelt egyik gyártó sem. Én tehát csak a CPU-t kaptam meg és semmi mást, de a vásárlók már találnak belőle dobozos kiszerelést is, ha ragaszkodnak a hozzá és a 15 000 Ft-os árkülönbséghez, amit jelenleg láthatunk a két kiszerelés között. Külsejét tekintve pedig pontosan ugyanúgy fest, mint bármelyik AM5-ös processzor a platform bemutatkozása óta, tehát ebben a tekintetben nincs új a nap alatt.

Na persze ez már egyáltalán nem igaz arra, ami a hővezető kupak alatt rejtőzik, ugyanis a gyártó csavart egyet az eddigi koncepción és az új generációban a chiplet alá pakolta a fedélzeti memóriát, ezzel pedig hátráltató tényezők elsődleges forrását próbálta kiküszöbölni, melyek eddig visszafogták az X3D processzorok szárnyalását.

Az első számú probléma a hőtovábbítás volt, a melegedés pedig érthető okokból rossz hatással lehetett a teljesítményre, ezért vissza kellett fogni az órajeleket és így az általános teljesítmény mellett a tuningban rejlő lehetőségek is csökkentek. Ennek a kellemetlen gondnak a frissített dizájn hivatott véget vetni, ami nem kis dolog, tekintve, hogy immár a 9000-res széria eddigi legkomolyabb darabjáról van szó, melynek a magas áráért cserébe illik valamit nyújtania a mélyen a zsebeikbe nyúló felhasználóknak. 

Mit ígér?

Először is kétszer nyolc Zen 5 magot CCD-nként, 32+96 MB L3 cahce-ses felosztásban, tehát csak az egyik csoport kapott 3D-s kezelést. A szérián belül természetesen itt a legkomolyabb az L3-as gyorsítótár mennyisége, ám 16 fizikai mag esetében az órajelek valamelyest változók a 8 és 12 magos testvéreihez lépest, beleértve az extra V-Cache-től mentes 9950X-et is. Míg az alapórajel megáll 4.3 GHz-en, addig a Boost akár 5.7 GHz-ig is felkúszhat, utóbbi pedig a sima 9950X-et is beleértve a legmagasabb a Ryzen 9000-res CPU-k között. Mivel a CCD-k immár a lapka felső részén, az L3 cache pedig az alján helyezkedik el, a 9800XD és 9950X3D jobb hőelvezetést ígérnek az előző generációs X3D modelleknél, ezzel együtt pedig nagyobb mozgásteret a túlhajtás számára, közel azonosat a hagyományos Ryzen processzorokhoz.

Alaplapból lehetőleg ne a legolcsóbbat válasszuk, még akkor se, ha tudjuk, hogy a deszkák drasztikus áremeléseken estek át az elmúlt években. Ezt leszámítva a kompatibilitást lényegében adott bármely AM5-ös foglalattal szerelt lap esetén, egy friss BIOS-t viszont érdemes lehet nézni hozzá, amennyiben a lapunk gyártója időben rendelkezésre bocsátotta azt. Fontos lehet, hogy a gyártók elvileg készülnek új, X3D-s üzemmóddal, mely arra hivatott, hogy időlegesen kivonjuk a forgalomból a kevesebb gyorsítótárral rendelkező CCD-t a játékok javára. Ezzel lényegében rákényszerítik a rendszert, illetve a Windows-t, hogy ne találomra ossza ki a feladatokat a processzormagok között, ám én általános tesztkört futottam és a beépített memóriaprofil beállításán túl kívül semmi egyebet nem módosítottam. Amennyiben nem akarunk a BIOS-ban állítgatni, a "sima" magokat elvileg a Windowson belül is parkolni küldhetjük, az AMD részéről egy friss chipset driverre lesz szükségünk, a Windowsban pedig a Game Bar beállításaiban lesz érdemes keresgélni.

Még különösen izgalmas terep a fogyasztás, hiszen amellett, hogy egy ilyen szörnyeteg esetében fel vagyunk készülve a komoly energiaéhségre, muszáj valahogy hűvösen is tartani a procit, ha ki akarjuk használni a benne rejlő lehetőségeket. A gyártó itt 170 wattban adta meg a TDP értéket, az elméleti maximum pedig 230 W lehet, ezzel még papíron is kevesebbet zabál az Inteles vetélytársainál, gondolva itt akár az Intel 14900K-ra, vagy a 285K-ra, melyekben több, takarékosságra hangolt mag is dolgozik. 

Mit teljesít?

A játéktesztekhez egy AMD Radeon 7900 XT-t kaptam, így az aktuálisan legizmosabb kártyák relatív teljesítményét talán nem volt alkalmam meglesni, de 1080p-s felbontáson azért így is releváns eredmények születhettek. A konfiguráció alapját pedig egy ASUS ROG STRIX lap szolgáltatta, kétszer 16GB kapacitású 6000-res Kingston DDR5 memória társaságában. Az 1000 wattos be quiet! tápegység több, mint elegendő volt a feladathoz és a CPU fogyasztási ígéretének ismeretében még egy ennél izmosabb VGA mellett sem lett volna szabad falakba ütköznöm. A teszt pikantériája, hogy egy Dark Rock Pro 4 hűtőt kaptam a CPU-ra, mely amellett, hogy már nem mai darab, minden időtállósága ellenére már korábban sem a hasonló munkaprocesszorok hűvösen tartására készült. Ez fontos lesz, ugyanis a 9950X3D egészen kellemes meglepetéssel szolgált.

Benchmark

Ami a fogyasztást és melegedést illeti, itt mutatta meg igazán a 9950X3D, hogy mire számíthatunk tőle és az a helyzet, hogy nem egészen erre számítottam. A processzor alapbeállításon konkrétan semmilyen helyzetben nem lépte át értékelhető mértékben a 200 wattot és még léghűtéssel is csak ritkán haladta meg a 84-85°C-t. Ez alól az OCCT stressztesztje jelentette a kellemetlen kivételt. Utóbbi 94°C-ig, illetve leheletnyivel fölé űzte a 16 fizikai magot, ami mindössze egy fok távolság a gyártó által meghatározott maximális működési hőmérséklettől. A rendszer végül megelégelte a dolgot és az órajelek csökkentésével 10°C-ot enyhített a hőségen, hogy a CPU visszatérhessen a kényelmesebb, 80°C környéki tartományba.

AIDA64 (gyorsítótár és memória)

7zip (tömörítés)

Fontos, hogy amennyiben a BIOS-ban engedélyezzük a PBO (Precision Boost Overdrive) funkciót, a rendszer bedobja a gyeplőt a lovak közé és dinamikusan változtatja az energialimitet, a feszültséget és az órajeleket a terhelés függvényében. Ezzel átlépheti ezt a 200 wattot és elérhetjük vele a 240 körüli értéket is, ami bár vaskos érték, fejlődés a sima 9950X-hez vagy akár az Inteles versenytárshoz mérve. Ismerve ezt a kategóriát és a végletekig hajszolt chipeket, teljesítményarányosan ez nem is olyan rossz egy ilyen izmos processzortól. A Core Ultra 9 285K ráadásul munkában többé-kevésbé párban lesz a 9950X3D-vel, játékok esetében viszont gyengébben teljesít nála.

Játék

Bár processzorok tesztjekor a 1080p-s felbontás a leginkább releváns, hiszen a magasabb felbontásokkal ellentétben ilyenkor hárul a CPU-ra a nagyobb terhelés, a biztonság kedvéért 2560 x 1440 és 3840 x 2160-as felbontáson is lefutottam a köröket, a CS 2 kivételével. A GPU melegedésével így nem is foglalkoztam különösebben, megelégedtem azzal, hogy az AMD kártyája is jól boldogult a melegedéssel, sőt, többnyire 50-60°C között maradt, így egyszer sem futottam bele necces helyzetekbe. A teszteket mindenhol maximális beállítások mellett és natív felbontáson, de ahol lehetett, ott kikapcsolt sugárkövetés mellett, illetve extra Ray Tracing opciók alkalmazása nélkül futtattam.

Ami a CPU fogyasztását illeti 1080p-s játékok alatt, a legtöbbet talán az Indiana Jones követelte, hiszen simán láttam 140 W körüli értékeket és a nagyjából 150 wattos maximumot is elérte, ami ezzel a léghűtővel legfeljebb 75°C-os melegedést jelentett, míg a többi esetben inkább 67 és 71°C között változott az állás. Érdekes, hogy míg a S.T.A.L.K.E.R. 2-t nem nagyon láttam 100 W fölött, addig a Doom Eternal 135 wattot is elkért a villanyóránktól, eközben az Alan Wake 100-115 W körül fogyasztott, a Counter-Strike 2 egy wattal kevesebbnél állt meg, a Cyberpunk legfeljebb 112-t kért, a Black Ops 6 megállt 107-nél, míg a Tomb Raider 90-től 105 W-ig terpeszkedett. Gondoljunk bele, hogy ha játszunk az energiabeállításokkal is és alulfeszeljük, esetleg bekapcsoljuk az energiatakérékos módot, egészen hatékonyak lehetünk és egy olcsóbb gamer processzor fogyasztása mellett érhetünk el jelentősen nagyobb összteljesítményt.

Összességében elképesztő volt látni, hogy ez a toronyhűtő milyen jól tudta kezelni ezt a komoly teljesítményt, köszönhetően a processzor visszafogott fogyasztásának. Amennyiben csak játékra használjuk, konkrétan még ez a sokat látott léghűtő is simán megbirkózik a feladattal, a processzor AIO vagy vízhűtés nélkül is vállalható hőfokon maradt. A benchmarkok némelyike azonban megmutatta, hogy amennyiben az összes magot hosszasan terhelő feladatnak vetjük alá, bizony kelleni fog az extra hűtési potenciál. Valószínűleg, aki elszánta magát egy hasonló kaliberű befektetésre, az tisztában van ezzel, de ha mégsem, akkor javasolt nagyobb TDP-re felkészített hűtővel is számolni, anélkül számítsunk a 95°C-ig felkúszó értékekre, az ezt követően fellépő throttlingra és az órajelekkel együtt a teljesítmény bezuhanására. 

Kell ez nekem?

Az a helyzet, hogy az AMD ezúttal tényleg megcsinálta. Olyat azért gyakran látunk, hogy a fizikai határok feszegetésével extra teljesítményt zsúfolnak a CPU-k fedele alá, ám ez általában extrém fogyasztással és komoly melegedéssel jár együtt, miközben a termék ára semmilyen formában nem ellensúlyozza ezeket a negatívumokat. Ezzel szemben az AMD mérnökei mintha tényleg érdemi munkával töltötték volna az idejüket, a 9950X3D ugyanis egy meglepően jól sikerült processzor lett. Munkaterhelés esetén 10-15%-kal is képes az Intel két csúcsprocesszorára (14900K és 285K) licitálni, míg játék alatt a 285K-nál a 20% körüli is lehet az előnye. Ritkán nyílik alkalma az embernek, hogy őszintén dicsérjen egy új terméket a hardverpiacon, hiszen számos lusta generációt és félmegoldást láttunk már, ahol a hangzatos technológiák felsorakoztatása mögött többnyire ugyanaz pihent, mint korábban, csak éppen a falig eltolva.

Ezzel szemben az új 9950X3D egyszerre képes közel azonos vagy jobb teljesítményre, mint a kategóriában versenyző társai, miközben valamivel takarékosabban dolgozik, mint azt a korábbiak alapján sejteni lehetett. Ehhez pedig meglepően jól kezelhető melegedés társul, amit majdhogynem egy sokéves toronyhűtővel is lehetséges kordában tartani. Ami azt illeti, játékok esetén ez még meg is állja a helyét, inkább a magok sokaságát terhelő munkafolyamatoknál érezzük meg a komolyabb hűtő szükségességét. Viszont ez is csak azt mutatja, hogy a gyártó valóban dolgozott és optimalizált, hogy a végeredmény egy valóban elismerésre méltó, a generációját büszkén képviselő CPU lett, mely munka és játék esetén is kiváló választás.

Éppen ezért, bár a külsőségein már nem sok mindent lehet vizsgálni, az átgondolt mérnöki munkát és a továbbgondolt struktúrát illetően mindenképpen dizájndíjat érdemel. A processzor ára hazánkban várható módon nem éppen alacsony, ám a felső kategóriát sajnos mindig is meg kellett fizetni, ráadásul ezúttal nem csak felhúzott órajeleket kapunk a pénzünkért, ami némileg enyhítheti a fájdalmunkat. Ez végre egy valóban mindenre alkalmas asztali CPU, melyet örömmel ajánlok azon teljesítményre éhes felhasználóknak, akik a munka mellett a játékokból, illetve videokártyákból is a lehető legtöbbet szeretnék kihozni. Bízom benne, hogy megérjük a pillanatot, amikor még tart a készlet, az ára azonban valamelyest lejjebb kúszik majd, mert így azért elég húzós döntés.