Általában ritkán foglalkozunk grafikus novellákkal, és olyan interaktív történetekkel, melyek tulajdonképp a lapozgatós könyvek számítógépes változatai, de úgy gondoltuk, hogy egy-egy jól sikerült vagy érdekes darab elfér itt - most éppen a japán sarokban. A játék a 2014-es, kizárólag csak Japánban megjelent Sound of Drop (Shizuku no Oto しずくのおと ダウンロ—ド版 ) felújított, bővített változata, amely feljavított, nagyobb felbontású grafikát, új helyszíneket és jeleneteket tartalmaz. A Steamen kapható darab az amerikai Sekai Project gondozásában jelent meg nyugaton, ez a cég kifejezetten kevéssé ismert, kisebb japán játékok fordításával és kiadásával foglalkozik.

Japánban a grafikus novella még ma is igen népszerű, a PC-s játékok közel 70%-át teszi ki ez a műfaj, így sok kisebb költségvetéssel dolgozó, független stúdió is érvényesülni tud a piacon. Ezekben a darabokban a hangsúly a történeten és a karakterek jellemén van. A sztorik általában szerelmes történetek, randiszimulátorok, a horror jóval ritkább, tesztjátékunk ebből a szempontból is különleges.

A grafikus novella formátum jól illik a horrorhoz, mert ahogy a mondás tartja, a világ legjobb videokártyája a képzeletünk. A játék jó példája annak, amikor a kevesebb több: pár hangeffekt, nyomasztó zene, néhány kép, és egyszerű animáció segít életre kelteni a szöveget. Ezekből a játékban sem kapunk többet, mint ami az előzetesben is látható, szinkronhangok sincsenek, ezért az élmény inkább ahhoz hasonlítható, amikor egy jó elbeszélést, vagy regényt olvasunk, a különbség csak annyi, hogy a lapozgatós könyvekhez hasonlóan a döntés a mi kezünkben van.

A Sound of Drop aranyos, anime stílusú grafikája ne tévesszen meg senkit, ez a darab kőkemény horror, amelyben sokszor csúnya halált halunk, ráadásul halálaink leírása a végletekig részletekbe menő. A játéknak nem kevesebb, mint 27-féle rossz befejezése létezik, szinte mindegyikben idő előtt feldobjuk a bakancsot rossz döntéseink következtében. Emellett 4 olyan "valódi" befejezés van, amely rendes lezárást is ad a történetnek. A sok elágazás és különböző befejezés miatt a darab többször is újrajátszható, (elsőre nekem pl. teljesen kimaradt egy karakter, és a hozzá tartozó teljes mellékszál).

A visszatöltést kulturáltan oldották meg, ha meghaltunk, rögtön visszakerülünk ahhoz az elágazáshoz, ahol az életünk hátralévő, hosszabb-rövidebb részére kiható döntést meghoztuk. A választási lehetőségek legtöbbször logikusak, vagy a játékon belül korábban megszerzett ismereteinkre épülnek, de párszor előfordul, hogy a játék nem pont azt véli logikusnak, amit mi. A sok halál furcsa mód mégsem idegesítő, sőt, sokszor kifejezetten érdekes a rossz (vagy jónak vélt) döntéseink következményivel is szembesülni.

A legemlékezetesebb horror történetek gyakran elszigetelt környezetben játszódnak: elhagyatott ház, romos kastély, elmegyógyintézet, üres város, sziget, hajó, űrhajó, űrállomás és még sorolhatnánk. A Sound of Drop helyszíne elsőre szokatlannak tűnhet: a Manten egy mindenki által látogatható akvárium Tokió szívében, barátságos környezetben, ahová az emberek pihenni, kikapcsolódni járnak, miközben megismerkedhetnek a tenger élővilágával. Mi rossz történhet egy ilyen békés helyen? Az akváriumról különös városi legendák szólnak: az emberek azt beszélik, hogy többen is örökre eltűntek ezen a helyen, senki sem tudja, miért és hogyan, ahogy azt sem, hogy miért válik teliholdkor vérvörössé a tartályokban a víz.

Az örök klasszikus, a fekete mellett leginkább a vörös és kék szín használata jellemző a horror műfaj vizuális fajtáira. A filmekben gyakran használnak kék szűrőket, amely hidegebbé, félelmetesebbé, nem evilágivá teszi a környezetet, a vörösnél pedig adott, hogy azt a vérrel, veszéllyel társítja képzeletünk - így talán már nem is tűnik olyan különös választásnak az akvárium.

A történet szerint főhősünk, a félénk Mayumi, és legjobb barátnője, az energikus Himeno osztálytársak. Mayumi Himeno unszolására ellátogat vele az akváriumba - persze mikor máskor, ha nem teliholdkor. A két jóbarát teljes ellentéte egymásnak, mégis sülve-főve együtt vannak mindenben, de még köztük is vannak titkok. Himeno nem is sejti, hogy Mayumi életét egy múltbéli esemény kapcsolja az akváriumhoz, ahogy azt sem, hogy milyen különös és félelmetes kalandok várnak rájuk.

A játék első felében még minden kaotikusnak tűnt, az alkotók nem terítették ki az összes kártyájukat egyszerre, a háttérsztori megfelelő tempóban történő adagolásával nagyon jól tudták fokozni a feszültséget. A végén aztán szépen minden a helyére került, és megvolt a metafizikus borzongás is. Az elején volt pár pillanat, amikor kételkedtem abban, hogy a káoszból össze fog állni egy értelmes sztori, de megérte kivárni. Ennél többet már nem is akarok elárulni a történetből, amúgy is egy egyestés rövid darabról van szó, amely kb. 3 óra alatt végigjátszható. A sztori sok komoly témát érint, a felszín alatt legfőképpen az elidegenedésről és a magányról szól. Miközben a főhős azt kutatja, mi történt az akváriumban, saját belső dolgait is a helyére kell raknia, így nagyon nagy szerepet kap karakterének fejlődése. A félszeg, visszahúzódó kislány csak úgy győzheti le az akadályokat, ha szembenéz múltjának és jelenének félelmeivel. Bár sok vér folyik, a főszereplő durva helyzetekbe kerül és változatos módokon tud elhalálozni, a játékot mégis inkább pszichológiai horrornak mondanám, amely a lélekkel foglakozik. A japán játékok és az animék kedvelőinek tudom ajánlani ezt a darabot, köztük is főként azoknak, akik nem riadnak vissza attól, ha egy játék kicsit jobban megdolgoztatja a képzelőerejüket.