I. Bevezető és specifikáció

Heves szemdörzsöléssel és arcmosással kezdődött az ismerkedésem a J&W Minix-szel, ami nem a másnaposságomnak volt köszönhető. Első ránézésre azt hittem, hogy főnök úr megtréfált és egy MSI Windet csomagolt a dobozba, de alaposabb szemrevételezés után kiderült a turpisság. Igaz, nem a paramétereknél, ugyanis azok szinte teljes egészében megegyeznek.

Processzor: Intel Atom N270 1,60 GHz 512 kB cache 533 MHz FSB

Memória: 2 GB Kingtiger DDR2-667 @ 533 MHz CL4-4-4-12

Chipset: Intel i945GSE

Videokártya: Intel GMA950

Hangkártya: Realtek ALC662 HD Audio

Kijelző: 10” (1024x576, Glare-Type)

Merevlemez: Seagate ST9160310AS (160 GB, 5400 RPM, SATA-II)

Optikai meghajtó: nincs

Hálózati kártya (LAN): Realtek RTL8102E PCI-E Fast Ethernet Controller

Hálózati kártya (WLAN): Atheros AR5007EG 802.11g Wireless Network Adapter

e-SATA: nincs

HDMI: nincs

Mobil internet: nincs

Modem: nincs

TV tuner: nincs

Távirányító: nincs

Webkamera: van

FireWire: nincs

Bluetooth: nincs

Infravörös port: nincs

Kártyaolvasó: van

Ujjlenyomat olvasó: nincs

Akkumulátor: 3 cellás 28Wh

Operációs rendszer: nincs (FreeDOS)

Tömeg: 1 kg

Ár (a cikk megjelenésekor): 81 ezer forint

Lássuk a különbségeket. Alacsonyabb felbontással rendelkező, de 16:9-es kijelző, Bluetooth nincs. Mindkettő fájó pont lehet, ha vezeték nélküli egeret szeretnénk használni plusz adó-vevő egység nélkül, illetve ha nem nézünk filmet, akkor az a 24 sor is hiányozni fog, hiszen a 600-zal se mentünk régebben messzire. Ezt leszámítva a paraméterek stimmelnek a Windével, mondhatni a szokásos Atomos platformot kapjuk.

A körítés példás, egy külön CD-n megkapjuk az összes szükséges drivert a géphez (és erre jól vigyázzunk, mert internetről esélytelen összeguberálni őket!), egy billentyűzetvédő műanyagot, egy mikroszálas törlőkendőt, egy rövid leírást és egy szövettáskát. Itt tehát nem találtunk kivetni valót.

II. Hardver

Bekapcsolást követően első útunk a BIOS-ba vezetett, ahol nyugtáztuk, hogy semmit nem tudunk állítani a boot sorrenden kívül, így mentünk is tovább. Következhetett a rendszertelepítés, ami többszöri próbálkozás után végül mégsem pendrive-ról történt, ugyanis több fajta módszert végig próbálva sem sikerült bootolásra bírnunk a gépet, mindig elszállt lemezolvasási hibát jelezve (a hiba valószínűleg bennünk van). Előkaptuk tehát az USB-s LG DVD-írót, melynek segítségével már könnyedén feltelepítettük a Windows XP Professional SP3-mas változatát. A meghajtóprogramok installálása gond nélkül zajlott a mellékelt CD segítségével. Felfigyeltünk viszont arra, hogy alapjáraton valamivel hangosabb a Minix, mint a Wind és ez terhelés alatt duplán igaz. A hőmérsékletek a szokásos tartományban alakulnak (60-80 fok a CPU belsejében), viszont ha egyszer felmelegítettük a gépet, akkor nagyon lassan hűl le olyan szinten, hogy hajlandó legyen teljesen visszavenni magát a ventilátor.

Bár a platform a szokásos, mégis volt egy furcsaság, amire felfigyeltünk. Az Asus megoldásához hasonlóan (Super Hybrid Engine) itt is helyet kapott egy energiamenedzsment állítására szolgáló alkalmazás. Ennek ugyanúgy négy lépcsője van (Auto, Energy Saving, Normal és Performance), melyek közül az Auto a kakukktojás, ugyanis ilyenkor mindössze 1333 MHz-ig emeli csak meg a rendszer a processzor órajelét, hiába terheljük 100%-ra. Éppen ezért érdemes Normal vagy Performance módra kapcsolni, ha áramról használjuk a gépet, ellenkező esetben pedig az akkumulátor kímélú üzemmód a javasolt.

Ennyi pénzért SSD-t nem várhatunk (legalábbis emberi méretűt), úgyhogy maradt a jól bevált 160 GB-os merevlemez, amely a Seagate gyárából érkezett. Bár az elérési idő csapnivaló, ezt leszámítva a vinyó meglehetősen gyorsnak bizonyult, általában nem is fogta vissza a rendszert, azt megtette helyette a processzor. Hangja szintén minimális volt, a hűtőrendszer könnyedén elnyomta. A meleg időre való tekintettel (legalábbis a teszt napjaiban még meleg volt) a hőmérséklet sem nevezhető irreálisnak, a 42 fok átlagos eredménynek tekinthető.

III. Ergonómia

Következzen a kínos minőségi összehasonlítás. Első ránézésre túl sok különbség nincs a Wind és a Minix között, ám az a kevés sajnos kulcs fontosságúnak bizonyult.

A fedlap esetünkben mintás, bár a fóliától kevésbé látszik. Nekünk tetszett, bár csak akkor fogjuk úgyis látni, amikor elővesszük a gépet. Ami az összeszerelés minőségét illeti, már nem voltunk ennyire elégedettek, ugyanis kinyitásnál mindenki a webkamera feletti részt fogja megmarkolni, ott pedig horpad, és ez által recseg a Minix keményen. Sajnos nem ez volt az utolsó kellemetlen meglepetésünk a géppel kapcsolatban. Megfordítás után derült ki ugyanis, hogy az egyik lábról hiányzik a gumitalp (és ezáltal billegett a gép), mégpedig azért, mert ott bizony csavar van. Nem akartuk leszedni a többi három lábat, de elképzelhető, hogy a mi gépünkről hiányzott a negyedik láb (reméljük így történt). Felbontani ezúttal sem lehet a masinát, hiszen az egyik csavar felett ragasztott matricát találunk, melynek sérülése esetén megszakad a garancia. Az MSI esetében ettől eltekintettek akkor, ha merevlemezt vagy memóriát cserélt az ember, a J&W esetében nem tudunk nyilatkozni ilyen engedékenységről.

A billentyűzetről kár sokat beszélni, gyakorlatilag egy az egyben ugyanaz piktogrammokra lebontva, mint az MSI Windé, talán az alátámasztás picit rosszabb minőségű, így egy minimális holtjáték képződik a klaviatúra és a tartólemez között.

A touchpad is nagyban hasonlít a már említett MSI gépnél látotthoz, talán az egybe gombok 1-2 mm-rel szélesebbek. A nem látható, de létező görgetősáv alapértelmezés szerint viszonylag kellemes érzékenységgel működött.

A csatlakozók elrendezése már eltér és színezett portokkal se találkozunk, így a vidámságról is le kell mondanunk ezesetben. Ettől függetlenül mindenből ugyanannyi van, mint szokott, semmi nem hiányzik, igaz pluszt sem kapunk.

A webkamera – bár 1.3 mpixeles – nem hozta a tőle elvárhatót, lassú mozgásával és zajos képalkotásával az U100-ban lévőre emlékeztetett. Ettől függetlenül a mindennapok során használható, a számunka fontosabb mikrofonos résszel nem volt gond. Külön alkalmazást nem kapunk, így a Sajátgépből elindítva tudunk a szokásos módon állóképeket rögzíteni, video felvételre ezáltal nem nyílik lehetőség.

A kijelzővel meg voltunk elégedve, minőségét illetően túlmutat az MSI Winden, habár felbontása alacsonyabb. Valószínűleg hasonló panel került bele, mint a Lenovo Ideapad S10e-be, a tükröződő felület mellé ugyanis kifejezetten jó színhőmérsékletet kaptunk a szokásos hideg-sárgás árnyalatok helyett. Akkumulátoros üzemeltetésnél a fényerő tartomány sokkal lejjebb csúszik, a minimális érték ilyenkor már súrolja a használhatóság határát.

IV. Üzemidő és értékelés

A háromcellás akksitól pontosan ugyanazt vártunk, amit az MSI Windtől kaptunk és percre pontosan be is jött: két és fél óra 30%-os fényerőn. Maximális terhelés mellett a Minix is ugyanúgy megadja magát alig másfél óra alatt. Hatcellás akkumulátort egyelőre nem kapni a gép mellé (az MSI Windét pedig nem állt módunkban kipróbálni).

Összességében elmondható, hogy a J&W a Minix M1000-rel pontosan annyival nyújt kevesebbet, amennyivel olcsóbb ikertestvérénél. Az összeszerelés minősége és az operációs rendszer macerás telepítése miatt mi inkább a bő 15 ezer forinttal drágább MSI Windet vagy a már hat cellás akkumulátorral érkező Acer Aspire One D250-et ajánlanánk, de biztos vannak, akik a spórolás jegyében megpróbálkoznak az életük árán is pendrive-ról Windows XP-t telepíteni. Ebben az esetben a Minix-et nekik találták ki.

Pro:

+ kijelző színvilága jó

+ jó billentyűzet

+ használható kellékek

+ versenyképes ár

Kontra:

- az összeszerelés minősége néhol nem üti meg a mércét

- hiányzó gumitalp miatt billeg

- operációs rendszer hiánya és emiatt nehézkes rendszertelepítés

- szokásosnál is alacsonyabb felbontás

- Bluetooth hiánya

Vásárlás: iPon webáruház

A tesztterméket a Mercury Kft.-től kaptuk kölcsön, ezúton is köszönet érte!