Az emberiség feltételezéseink szerint első lépései óta fürkészi az égboltot és megannyi fényes pontját. Babonák, misztikus erők, hűvös logika öleli körbe az égi tüneményeket, de sorsfordító erőt ugyanúgy tulajdonítanak nekik, mint ahogy a reményeket és a vágyakat is megjelenítik időnként.
Az elsőként felfedezett bolygót, az Uránuszt William Herschel fedezte fel 1781. március 13-án, miközben egy saját maga által épített távcsővel az éjszakai égboltot fürkészte. Ez hatalmas felfedezésnek számított, hiszen kicsit korábbra tekintve a csillagászat nem tartozott a legdinamikusabban fejlődő tudományágak közé – részben a kezdetleges eszközös, másfelől a katolikus egyház nyomásgyakorlása miatt.
Kopernikusz (1473-1543), Kepler (1571-1630) és Galilei (1564-1642) megjelenéséig mindenki azt hitte, hogy a bolygók a Föld körül keringenek, de senki sem volt biztos abban, hogy azok a nagy, fényes dolgok az égen egyáltalán micsodák. 2011-ben robbant be a hír, miszerint „Megvan az első lakható bolygó egy Naphoz hasonló csillag körül!” – amit a Kepler-22b felfedezése okozott (majd később a Kepler-452b is), ami egy exobolygó, amely a lakható övezeten belül kering egy, a Naphoz hasonló, Kepler-22 nevű csillag körül és 587 fényévre található a Földtől.
Gyakran megjelenik játékokban is (pl. Stellaris) a Proxima Centauri, a Naphoz legközelebbi csillag, amit az emberiség új lakhelyének is szoktak remélni és a sci-fi, fantasy területére lépve a terraformálás, Föld-szerű szuperbolygók, Gaia-bolygók és hasonlók sorakoznak lehetőségeink képzeletbeli határain túl.
Az IXION (érdekes mód egy ilyen nevű bolygónk is van) olyan felvetéssel indít, ami a mai technológiánkat jócskán meghaladja. 2049-re képesek vagyunk egy olyan űrállomást építeni, ami képes kolonistákat kiképezni, képes az önellátásra mind gazdasági mind élelmiszer termelés és gépgyártás, fejlesztés tekintetében. Mindez viszont nem sokat jelentene, ha nem lenne képes még egy dologra: arra, hogy naprendszerek közötti ugrásokat tudjon végrehajtani.
Ez a különleges hajtómű (VOHLE engine) a DOLOS nevű cég terméke, amely az egész kutatást egyfajta mammutcégként saját keretein belül végezte – és csak idővel derül ki, hogy ennek megannyi, a Naprendszeren is túlmutató szála volt.
Az első csavar a történetben akkor jön, amikor az első, teszt-ugráshoz készülődve, űrállomásunk eltűnik és nagyjából a Hold egyharmadát is berobbantja a lökéshullám. Egy új hely felé kellene, hogy haladjunk, de a saját Naprendszerünkben bukkanunk fel ismét, ahol a hívásunkra senki nem válaszol és a kékes-zöld Föld helyett egy sárgás-barnás, halott bolygót találunk csupán. Mi történhetett? Mennyi idő telt el és hol vagyunk?
Innen indul valójában a játék, mert az automatizált rendszereink új küldetéssel bíznak meg minket – találjuk meg, az eredeti elképzelések szerint az emberiség túlélőinek otthont adni tudó bolygót, új lakóhelyünket. Ezt könnyebb mondani, mint végrehajtani, főleg, hogy több dolog is hibádzik. Nincsenek koordinátáink a feltételezett új bolygóhoz, még ahhoz is adatot kell összeszednünk, hogy innen elugorhassunk és közben életben is kellene tartani embereinket és az űrállomáson felépített gazdaságunkat.
Ha pedig ez nem lenne elég, boldog és elégedett munkásokra/lakókra van szükségünk, hiszen a játék véget ér, ha a belénk vetett bizalmuk – a játékon belül százalékosan jelzett csík – túl alacsonyra csökken. Ahogy akkor is végünk, ha széthullik a karbantartást és folyamatos figyelmet igénylő űrállomásunk, a Tiqqun.
Több szinten működő stratégiai játékot kapunk az IXION-nal. Egyszerre kell menedzselnünk az állomás 6 részre osztott (és lépésenként megnyitott) szektorait, figyelve a populációra és az épületekre. Emellett egyben kell tartanunk ezt a monstrumot, folyamatos karbantartással (és ha mozgunk vele, az még több javítást igényel), és vezényelnünk kell az adott naprendszer űrszondák általi felfedezését, kutató/tudományos hajóval való megfejtését, és szállító/bányász űrhajók mozgását, akik kifejtik és hazahozzák a létfontosságú nyersanyagokat.
Kezdetben a tutorial ugyan nagyon sok mindenre megtanít minket, de arra nem készít fel, hogy mekkora kapkodás lehet abból, hogy épp szét akar esni az állomás, fogy az élelmiszer, az embereket túldolgoztatjuk (nagyobb a balesetek esélye pl.)/nem férnek el a szálláshelyeken és azonnal vas vagy mondjuk szilikon kellene, hogy fejlődni tudjunk (de azt feldolgozó gyár is kellene, amibe emberek is kellenek munkaerőként), valamint mindezek működtetéséhez energia szükséges, amihez újabb napelem ernyőket kellene építeni.
A játék izgalmas és érdekes története mellett rengeteg tennivalónk lesz. Állandóan menedzselni kell valamit vagy épp döntést hozni és a megszerzett nyersanyagok, erőforrások beosztása is azt jelenti, hogy mindig mérlegelnünk és egyensúlyoznunk kell az adott helyzet fenntartásával és a fejlődés kitűzött céljának igényeivel. Stratégia, sci-fi és túlélő rajongók dörzsölhetik a tenyerüket – de csak óvatosan, a csillagok között rengeteg fajta veszély les ránk, kis szürke alienek nélkül is.
