Ismeretlen eredet – Ezt már láttam valahol

Egy fénykorán túllévő műfaj előregyártott elemekből összetákolt képviselőjén az sem segít, ha népszerű hobbikkal takarózva próbálja elkendőzni ordító hiányosságait.

Ismeretlen eredet – Ezt már láttam valahol

45 %
{{ average }} %
Szerzői értékelés
Szerző
45
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

Ti mind egyéniségek vagytok!

Az idők változását remekül érzékelteti, hogy egyes, korábban lenézett kedvtelések és szubkultúrák apránként polgárjogot nyernek. Hovatovább, egyenesen sikk lesz azt vallani magunkról, hogy az érintett tevékenységek lelkes űzőihez tartozunk, vagy egy nem is olyan régen megvetett csoport tagjaihoz soroljuk magunk. Az előző évezred végén az asztali szerepjátékosokat gyakorló, paranoid skizofrén sátánistákként kezelte a sajtó engedékenyebb fele: a szigorúbban ítélkezők némi terrorgyanút is hozzácsaptak a vádakhoz.

A fantasy kamaszok, vagy éretlen, egy forradalom esetén elsőként falhoz állítandó, infantilis senkiháziak lelkét megmételyező ponyvának volt elkönyvelve. A képregényt a Garfield magazin vagy a Mickey egér, illetve kompániája kalandjait elmesélő kiadványok jelentették. Ha valaki mégis inkább a Marvel, netán a D. C. füzeteiben mélyedt el, a körberöhögést és kínos kérdések özönét kockáztatta – pláne, ha elmúlt tizenkettő. Míg a videójátékok gerjesztette agresszió körüli polémia az iszonyatos columbine-i mészárlást követően elérte a csúcspontját.

De manapság ez csupán a rossz emlékű múlt. Az elődjeihez képest áramvonalasított D&D ötödik kiadásának köszönhetően eljött az asztali RPG-k reneszánsza. A Trónok harca negyvenes-ötvenes családanyák millióit szegezte a képernyők elé, a szuperhősök a mozikban is hódítanak, és az interaktív, digitális szórakoztatás sohasem álmodott aranykorát éli. Azaz a fellendülés vitathatatlan, ám ezzel együtt lehetetlen nem észrevenni, hogy ezeken a területeken is feltűntek a hálójukat az önnön különlegességüket kórosan-kínosan hirdetni akarókra kivető életérzés-kufárok.

A megfáradt irodista a nap végén nem egy unalmas presszóban, hanem egy, a koktélokat átnevezve hatszoros áron kínáló gamer pub-ban lazíthat. Fennen hirdetve ezzel, hogy menő, alternatív-nonkonformista lázadó, és nem holmi beszürkült-beszűkült tudatú, öltönyös-nyakkendős Excel-huszár. Mások pedig illúzióikat táplálandó, kisebb vagyonokat adnak ki speciális-túlárazott divatkellékekre, babákra, bábukra, makettekre, kulcstartókra, poszterekre vagy Kickstarter-projektekre.

Furcsa pár

David Galán Galindo krimije is ehhez a vonulathoz illeszkedik, mivel kiváló példája annak, hogy miként próbálják meg egyesek a saját pecsenyéjüket sütögetni egy-egy aktuális-felkapott őrület vörösen izzó lánggal égő tüzénél.

A pedáns David Valentin a kötelességet mindenek elé helyező nyomozó mintapéldánya. A szüleit egy elfajult rablótámadás során elvesztő, komoly-komor macsót kizárólag az a vágy hajtja, hogy minél több gazfickót rács mögé juttasson. Éppen ezért, mikor egy kibogozhatatlan motivációjú sorozatgyilkos kezdi el szedni az áldozatait, a férfit hallatlanul frusztrálja, hogy elképzelése sincs arról, hogy a rejtélyes mészáros pontosan miféle szisztéma szerint csap le. Azonban szerencséjére a testület egyik frissen nyugdíjba vonult sztárdetektívjének fia, az egy geek-boltot üzemeltető Jorge ráébred a titok nyitjára: az aberrált pszichopata a köpenyes-maszkos védelmezők eredettörténeteiből merít ihletet.

A skatulyából kihúzott nyárspolgárnak tehát szövetségre kell lépnie a higiéniát holmi felvágós, úri huncutságnak gondoló, excentrikus hájpacnival és annak hasonszőrű cimboráival. De ahogy az sejthető, az együttműködés nincs híján a buktatóknak, mert a többségi társadalomban példaképként tisztelt rendőr a csodabogarak között gúny és nevetség tárgya. Ráadásul eleve nehéz helyzetét az sem könnyíti meg, hogy feletteséről, a szabályokat flexibilisen kezelő  Normáról kisül, hogy a helyi cosplay-esek oszlopos vezéralakja. Így az elszánt hekusnak az irodán kívül is el kell viselnie szeszélyes főnöke szurkálódásait.

Riggs és Murtaugh mögött kullogva

Ígéretes alaphelyzet – éppen emiatt fájó, hogy a forgatókönyvet is jegyző direktor egy nívós és izgalmas sztori kiötlése helyett a létező legsunyibb, ötlettelen-energiatakarékos alibizést választotta. Mivel munkája gyümölcse pár, a mai trendekre való kikacsintást leszámítva fikarcnyival sem nyújt többet, szebbet jobbat vagy mást, mint egy jó harminc esztendeje forgatott Halálos fegyver utánérzés. Hovatovább, ha a torzonborz csődtömeg lóverseny-macherként egy, környezetét hírneves paripákhoz köthető rémtettekkel terrorizáló elmebajos elkapásánál segédkezne, maximum néhány okostelefon utalna arra, hogy egy 2020-ban játszódó filmről van szó.

Kétdimenziós, valódi személyiség nélküli papírmasé-figurák próbálják felgöngyölíteni az előre megjósolható végkimenetelű eset szálait, és az idézőjelet méltán megérdemlő „fordulatok” is a műfaj tankönyvi dramaturgiája szerint következnek be. Vagyis egyetlen eredeti ötlettel, szellemes megoldással vagy hasonló, a túlságosan jól ismert receptet pikáns ízekkel megfűszerező mesterfogással nem találkozunk a bő kilencven perces játékidő alatt. Ergo hamar erőt vesz rajtunk az az érzés, hogy átvertek, hiszen fiatalosra sminkelt, valójában viszont ősöreg-ásatag cselekménnyel szúrják ki a szemünk.

Persze, a félreértések elkerülése végett le kell szögeznünk: az efféle alkotások savát-borsát megadó, elmaradhatatlan civódások és frappáns egysorosok ezen gyengeségektől függetlenül mosolyt csalnak az arcunkra. Mint ahogy az is tagadhatatlan, hogy az új világba csöppenő alfahím hányattatásai is kifejezetten mókásak. Ám hiába nevetünk fel hébe-hóba, ez nem változtat azon a szomorú tényen, hogy a spanyol rendező a kurrens téma sikerében bízva beéri a középszerűség lábszagú mocsarában dagonyázással.

Verdikt

Összességében az Ismeretlen eredet nem több egy elcsépelt panelekkel operáló, mérsékelten ihletett és bántóan jelentéktelen krimi-komédiánál. Mivel nem kínosan rossz, csak fantáziátlan, ha nagyon unatkozunk, adhatunk neki egy esélyt, de sanszosan jobban járunk, ha nem rizikózunk, és egy régi kedvencünkre tesszük le a voksunk.

Összefoglalás

Ismeretlen eredet – Ezt már láttam valahol

Ismeretlen eredet – Ezt már láttam valahol

Ismeretlen eredet – Ezt már láttam valahol
Szerzői értékelés
45
%
Egy harminc évvel korábbi formulákat követő, feledhető film.
Egyik-másik geg szórakoztató.
Megfáradt, sablonos és erőtlen.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ product.displayName }}
csak b2b
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap