A hobbi projektek között sokszor bukkannak fel érdekes és megmosolyogtató megoldások, a napokban is egy ilyenbe sikerült belebotlani, amely ráadásul egy bosszantó hibára hívja fel a figyelmet: az egyre inkább elszaporodó irányjelző-használat nélküli irányváltoztatásra.

Noha ezt a jelenséget szokás bizonyos autómárkákhoz – főleg bizonyos prémiummárkák termékeihez – kötni, a szomorú valóság a hazai utakat járva más képet mutat: az index-használat elmulasztását szinte minden márka és típus képviselőinél tetten lehet érni, olykor-olykor a hivatásos sofőrök között is, egyszerűen ilyen ma a morál – és az indexhasználattal kapcsolatos problémák csak a jéghegy legtetejét adják. No meg a tettenéréstől sem igazán kell tartaniuk az „elkövetőknek”, ezzel a problémával ugyanis látszólag nem foglalkozik senki a hatóság részéről – főként az egyre súlyosbodó emberhiány miatt –, de ez már egy teljesen másik történet.

Koncentráljunk inkább a vicces kis projektre. A készítő, azaz Marc Radinovic alaposan kiaknázta a sztereotípiában rejlő lehetőségeket: rákérdezett a szervizben, hogy a BMW-kben tényleg opcionális extra-e az irányjelző, majd a válasz birtokában lement saját autójához, ahol pókhálós indexkar fogadta – természetesen ez mind-mind poén akart lenni.

Annak érdekében, hogy „indexhasználatra nevelje magát", készített egy rendszert, ami két darab Arduino Uno 33 BLE és egy Arduino Uno WiFi lapból állt. A két Arduino Uno 33 BLE fedélzetén kilenctengelyes inerciamérő egység (IMU) figyelte, hogy a kormány szögelfordulása hogyan alakul, a másik Arduino Uno 33 BLE pedig az indexkarra került, így a rendszer érzékelte, elmozdult-e a kar a nyugalmi állapotból, azaz használja-e a sofőr az irányjelzőt, vagy sem.

A Raspberry Pi ebben az esetben csak hangeffekteket játszott le az autó audió rendszerén keresztül: ha elmaradt az indexelés akkor idegesítő zaj lett a jutalom, ha viszont sikerült indexelni irányváltoztatás során, akkor pozitív visszajelzés lett a jutalom. A rendszer jelenlegi formájában persze nem tökéletes, mert ott is idegesítő hangokkal jutalmazza a sofőrt, ahol irányjelzési kötelessége egyébként nem lenne – de itt nem is a tűpőntos működés kivitelezése volt a cél, hanem az, hogy felhívja a figyelmet egy sokakat bosszantó közlekedési jelenségre.

A fenti projektet az CAN bus rendszeren keresztül kevesebb hardverrel is meg lehetett volna oldani, ám mivel új autóról volt szó, főhősünk nem akart OBD alapú hackeléssel foglalkozni – főleg nem egy ilyen vicces projekt miatt, amivel elsősorban tényleg csak a megfelelő irányjelző-használatra akarta felhívni a figyelmet.

Noha a projekt vicces és szórakoztató, néhányakat talán elgondolkodtat az index-használati szokásaikat illetően. Bár, jó eséllyel pont nem azok látják majd, akiknek kéne, vagy ha mégis, akkor ettől a projekttől nem biztos, hogy változik a berögződött rutin. Amennyiben csak néhány nem-indexelő hozzáállása változik, akkor már megérte a móka.