„Enceladus az egyetlen hely, ahol ténylegesen hozzáférhetünk az óceán vizéhez” – mondta el Jörn Helbert, az ESA szóvivője a fejlemények kapcsán. A Szaturnusz jeges holdja a szakértők szerint a legjobb hely a Naprendszerben a Földön kívüli élet keresésére. Egyelőre nem tudjuk, hogy ez a távoli hely valóban élhető-e, de több olyan tulajdonsága is van, amelyek reményt adnak a kutatóknak. Ezért is izgalmas fejlemény, hogy az Európai Űrügynökség (ESA) egyedülálló küldetéssel tervezi megválaszolni azt a kérdést, hogy Enceladuson van-e élet.
Ideális célpont
Az Enceladus kisebb, mint a Hold, és alig van légköre, de a különlegessége a belsejében rejlik. Jégkéreg alatt ugyanis folyékony óceán rejtőzik. A Cassini-küldetés megfigyelései nemcsak ezt bizonyították, hanem geotermikus aktivitásra és érdekes kémiai folyamatokra utaló jeleket is feltártak. A Cassini űrszonda mindezt azért tudta kideríteni, mert az óceán cseppjei az Enceladus déli pólusánál lévő gázkitörésekkel a légkörbe, majd az űrbe kerülnek, és az űreszköz átrepült ezeken a felhőkön, elemezve azokat.
Az ESA nemrégiben Németországban tartotta 2025-ös éves ülését, amely során meghozták meg a következő három évre vonatkozó fontos döntéseket, elfogadták a költségvetést és meghatározták a prioritásokat, amelyek a következő évtizedekre is meghatározzák az ESA stratégiáját. Az elfogadott küldetések között szerepel az Enceladus meglátogatása is, a Voyage 2050 stratégia részeként.
A terv ambiciózus. Egy napenergiával működő kettős küldetésről van szó, amely egy orbitális egységet és egy leszállóegységet foglal magában, amelyeket két indítást követően az űrben kapcsolnak majd össze.
A leszállóegység tervezett landolóhelye a híres „Tigriscsíkok” régiójában van, ahol a felszín alól gőzök és gázok törnek elő az óceánból.
Ezeknek a gejzíreknek köszönhetően közvetlenül vizsgálhatják a szakértők az óceánt, és felfedezhetik, mi van benne, anélkül, hogy át kellene fúrni a több kilométer vastag jégkérget.
A küldetés belefoglalása a jelenlegi stratégiába azt mutatja, hogy az ESA komolyan veszi a tervet. A pályapozíciók miatt a legjobb időpont az Enceladus felszínére való megérkezésre 2052 lesz, így a leszállóegység egy hónapig működőképes lesz. Ebben az időszakban ugyanis a jeges hold viszonylagosan sok napfényt kap, és kevesebb a fogyatkozás. Tehát a kettős űreszköz csak a 2040-es években indul, de a munkálatok már most megkezdődnek, mivel a küldetés tervét 2034-ig hivatalosan is jóvá kell hagyni.
Bolygóles és üstökösvadászat
Az Enceladusra irányuló küldetés izgalmas, de messze nem az egyetlen, amely tervben van. Az ESA jelenlegi űrmegfigyelő flottájában található a Solar Orbiter napszonda, amely először szállít képeket a Nap pólusairól, az Euclid, amely a sötét univerzumot tanulmányozza, a BepiColombo, amely a Merkúr felé tart, a Juice, amely a Jupiter felé halad, a PROBA-3, amely „igény szerint” hoz létre napfogyatkozásokat, és a CHEOPS, amely a közeli fényes csillagok körül ismert exobolygókat tanulmányozza.
Ezekhez a küldetésekhez a következő években további szondák és teleszkópok csatlakoznak majd. A jövőre induló PLATO és a 2029-ben startoló ARIEL jelentősen bővítheti a Földhöz hasonló ismert exobolygók számát, és fontos információkat szolgáltathat azok légköri tulajdonságairól is. Az EnVision pedig a következő évtized elején indul a Vénuszhoz, és a remények szerint az legteljesebb képet fogja biztosítani a Föld „gonosz ikertestvéréről”.
Az érintetlen üstökösök vagy a 3I/ATLAS-hoz hasonló csillagközi objektumok rajongói számára a Comet Interceptor küldetés is érdekes lehet, amely pályára állása után készen várja majd, hogy amikor következő ilyen objektum a közelünkbe kerül, utána eredjen. Az ESA a Mars kapcsán is fokozni tervezi jelenlétét a Rosalind Franklin roverrel, amely 2028 őszén, sok halasztás után indul útjára, hogy biológiai nyomokat keressen a bolygószomszédunkon.
„Olyan rovert küldünk a Marsra, amely 2 méter mélyre fúr a marsi felszínbe, és remélhetőleg kideríti, vannak-e ott jelei, nyomai az életnek. Tehát mi, akik az éjszakai égboltot bámulva azon tűnődünk, hogy vajon egyedül vagyunk-e, hogy van-e élet odakint, talán hamarosan választ kaphatunk. Ez elképesztően izgalmas”
– mondja Alexander Gerst, az ESA űrhajósa.
Az űr sötét anyagai
Az űrügynökségnél tervezik az univerzum mélyebb kutatását is. A NewAthena egy példátlan felbontású röntgenobszervatórium, amely várhatóan 2027-ben kap végleges jóváhagyást. Az Arrakihs pedig a sötét anyag hatásait fogja tanulmányozni a közeli galaxisokra.
„A NewAthena egyike azoknak a tudományos küldetéseknek, amely az univerzum legnagyobb energiájú jelenségeit fogja tanulmányozni”
– mondja Rosemary Coogan, az ESA űrhajósa. „Nagyon izgatott vagyok, hogy láthatom. Továbbra is csillagásznak tartom magam a szívem mélyén, és a mesterszakos diplomamunkám részeként fekete lyukakat tanulmányoztam. Fantasztikus lesz látni, mire jutunk!”
A következő évtized közepén az ESA elindítja a LISA-t is, amely eddig nem látott frekvenciákon fogja mérni az űrből érkező gravitációs hullámokat. Ez lehetővé teszi a szakértőknek, hogy olyan eseményeket figyeljenek meg, amelyeket eddig nem láthattak, például szupernehéz fekete lyukak ütközéseit, fehér törpe kettőscsillagokat, sőt, az ezek körül keringő bolygókat is. Ezen túl független mérésekkel járulhat hozzá az univerzum tágulásának tanulmányozásához, és még sok máshoz.
„Több mint 10 éve ez az első alkalom, hogy sikerült jelentősen növelni a tudományos költségvetést. Tehát a következő három évben több mint 10%-kal növeljük, az infláción felül. Ez nagyon fontos, ahogy az is, amit teszünk vele: hogy megvalósítjuk a leghihetetlenebb küldetéseket, amelyekkel megfigyelhetjük a világegyetemet” – mondja Josef Aschbacher, az ESA főigazgatója.
A stratégia keretében több küldetés tervét megszilárdították. Az elsőt ezek közül néhány hónap múlva választják ki, és a győztes a három döntős közül kerül majd ki. Ezek a marsi magnetoszférát, légkört és űridőjárást vizsgáló M-MATISSE, egy hét űreszközből álló plazmaobszervatórium, amellyel a földi magnetoszférát vizsgálnák, és tranziens nagyenergiájú eseményeket és a korai világegyetemet tanulmányozó THESEUS.
Az ESA a mostani döntésekkel határozottan elkötelezte magát az űrben végzett csúcstechnológiás tudományos kutatások mellett, és bár még egy ideig eltart, mire ténylegesen eljutnak az Enceladushoz, vagy a Franklin révén a Marsra, a tudomány egyik legfontosabb kérdésére adott válasz – hogy egyedül vagyunk-e az univerzumban – talán már nincs is olyan messze.
