Ahhoz képest, hogy nem is hagyta a tudományra, Albert Einstein agya halála után rögtön a tudományos érdeklődés középpontjába került, és azóta sem lankadt iránta a lelkesedés. Más kérdés, hogy valódi vizsgálatra nem sokaknak volt lehetőségük. Einstein maga azt kérte, hogy halála után hamvasszák el a testét, ez így is történt, azonban előzőleg a Princeton Hospital boncolást végző patológusa, Thomas Harvey ‒ valószínűsíthetően engedély nélkül ‒ eltávolította, szeletekre vágta és formalinban konzerválta a becses szervet. A preparátumokat hazavitte magával, és amikor nem volt hajlandó azokról lemondani, az állását is elveszítette, hiába adott a zseniális fizikus fia utólagosan engedélyt a műveletre. Harvey egészen 1983 tavaszáig senkinek nem engedte megvizsgálni az agyat.

Bár a patológus hat évtizeddel ezelőtti tettei morálisan megkérdőjelezhetőek, ha akkor nem cselekszik, minden esély elveszett volna arra, hogy bárki is tanulmányozhassa a huszadik század egyik legnagyobb tudósának agyát. És ezt az élményt mostantól bárki megtapasztalhatja, ha rendelkezik iPad-del, és hajlandó kipengetni az alkalmazás áraként megszabott 9,99 dolláros összeget.

Ezért az árért Einstein agyának 350 szeletét vizsgálhatjuk meg azokon a digitalizált felvételeken, amelyek a Harvey örökösei által 2010-ben a National Museum of Health and Medicine-re hagyományozott preparátumokról készültek. Az alkalmazás segítségével úgy vizsgálhatjuk meg a tudós agyát, mintha mikroszkóp alatt látnánk a szeleteket, így a kutatóknak és az érdeklődőknek lehetőségük nyílik arra, hogy minden eddiginél részletesebben vegyék szemügyre Einstein agyának egyes sajátosságait, mondta el Phillip Epstein neurológus, a múzeum szakértője.

Egy 1999-es kutatás már kimutatta, hogy a fizikus agyának fali lebenye 15 százalékkal nagyobb a szokásosnál. Ez a régió a matematika, a nyelv és a térbeli kapcsolatok megértésében játszik fontos szerepet.

Mivel konzerválás még a modern képalkotó technológiák megjelenése előtt történt, komoly problémát jelent annak megállapítása, hogy az egyes szeletek honnan származnak. Az alkalmazás fő agyi régiókba sorolja ugyan a metszeteket, de ez közel sem ér fel az anatómiai értelemben vett precizitással. Ezen persze így utólag már nehéz változtatni, hiszen nem áll rendelkezésünkre Einstein agyának eredeti modellje.

A projekt azonban kétségkívül nagyon fontos mérföldkövet jelent, hiszen a felvételek által az elkövetkezendő generációk számára is megőrződik Einstein agya, amely fizikai fomájában előbb-utóbb végleg az enyészeté lesz. Az pedig, hogy az anyag ezentúl viszonylag széles körben hozzáférhetővé lesz, szöges ellentétben áll mindazokkal a nehézségekkel, amelyekkel a kitűnő tudós agyát tanulmányozni kívánóknak az elmúlt évtizedekben meg kellett küzdeniük.