I. oldal
Szánom-bánom, de valamiért mindig is kimaradtam az őrületes Counter-Strike bajnokságokból, pedig a gimink géptermében pörgött a cucc ezerrel. Viszont annál többet mókáztam a Call of Duty: United Offensive-vel, ami az első rész kiegészítője, és egyben érettségi eredményeim megrontója volt. A CoD széria azóta a gyors hentelésről szól, a Battlefield a hatalmas területeken zajló taktikus ütközetekről, az ArmA pedig a még hatalmasabb, még lassabb, még taktikusabb harcokról, szóval nem igazán találtam a helyem, egészen mostanáig. Az Insurgency ugyanis a valósághű hadviselést ötvözi a gyorsabb játékmenettel, így létrehozva egy remek keveréket, amit a casual és hardcore játékosok egyaránt élvezhetnek.
A játék először 2007-ben materializálódott, ingyenes Half-Life 2 modként, Insurgency: Modern Infantry Combat címmel, és be is zsebelte az „Év modja” címet. Öt évvel később a játék újra felbukkant, egészen pontosan Insurgency 2-ként, de a Kickstarter kampány akkor nem jött össze. Most viszont a független fejlesztő New World Interactive-nak sikerült befejeznie és megjelentetnie a parasztos egyszerűséggel Insurgency-nek keresztelt játékot.
Az Insurgency egy modern korban játszódó online multiplayer FPS, melyben a rendfenntartó erők harcolnak a felkelők ellen, közel-keleti helyszíneken. Összesen harmincketten küzdhetnek egyszerre egymással, tizenkét pályán, több mint húsz fegyverrel, öt sima és két kooperatív játékmódban. A módokat három nagyobb csoportra érdemes osztani: taktikai hadműveletekre (Tactical Operations), hosszantartó harcokra (Sustained Combat), és a kooperatív pályákra (Cooperative vs AI). A taktikai játékmódok között a helyfoglalós Firefight, a klasszikus Search and Destroy és a kísérgetős VIP Escort szerepel, a hosszantartó harcoknál pedig ezek alternatívái: a Push-ban különböző pontokat kell befolyásunk alá vonni, a Skirmish-ben szintén, viszont közben az ellenséges készleteket is el kell pusztítanunk, míg a Strike-ban meg kell védenünk sajátjainkat. A két kooperatív módban pedig a mesterséges intelligencia ellen küzdhetünk bajtársainkkal vállvetve, illetve kiemelném a gyakorló pályát, ami nálam egy külön játékmód is lehetne, mivel csak sokadik próbálkozásra sikerült teljesítenem. Odáig rendben van, amíg a kialakított gyakorlópályán haladunk és ellenfeleink sima fabábuk, amikor viszont támadás éri a támaszpontot és jönnek az igazi rosszak, meg fogunk izzadni. Én legalábbis megizzadtam, amíg rá nem éreztem a célzásra a játékban.
II. oldal
Itt ugyanis elbúcsúzhatunk a célkereszttől, de a kis térképtől és az életerő-csíktól is. Az Insurgency-ben érzésből kell tüzelni, de még kifizetődőbb, ha valamilyen célzó alkalmatosságot szerelünk az aktuális csúzlinkra, és serényen használjuk a közelítés gombot. Mivel katonánk egy, maximum két lövéstől már ki is leheli a lelkét, alapból nem ajánlott shotgun-nal a kezünkben Rambo módjára rohangálni, pláne olyan játékmódban, ahol limitált az újjáéledés. Ha mégis bevállalnánk, megeshet, hogy pár másodperc alatt elhalálozunk, majd percekig a csapattársakat bámuljuk, akiknek vagy sikerül megoldania nélkülünk a helyzetet, vagy nem (valószínűleg nem). Itt ugyanis mindenki főszerepet játszik a történetben, nincsenek beáldozható, vagy kevésbé fontos csapattársak.
Miután a meccsek elején kiválasztjuk, milyen poszton szeretnénk játszani, összeállíthatjuk felszerelésünket. Szakítva a hagyományokkal és fittyet hányva a divatra, a New World Interactive fejlesztői nem tettek fejlődési rendszert a játékba, így például minden fegyver már a játék elején elérhető számunkra. Ne gondoljátok azonban, hogy ezzel nagyban megkönnyítették a helyzetünket: a fegyverek összeállítása és a felszerelés kiválasztása is komoly fejtörést okoz, mivel ennek függvényében változnak harctéri képességeink (a felszerelés kiválasztásánál kapunk 10 pontot, amikből levonódik, ha berakunk valamit az összeállításba). Továbbá ha nehéz cuccokat viszünk magunkkal (több gránát, páncélzat), értelemszerűen nehezebben mozgunk, így könnyebb célpontot nyújtunk az ellenfél számára, viszont a tűzerőnk is megnő. Quid pro quo, ahogy a latin és Hannibal Lecter mondja. Okosan kell tehát megválogatnunk felszerelésünket, de ha sikerül is, a meccs után kezdhetjük elölről: a játék egyik legnagyobb hibája, hogy ezek az összeállítások nem menthetőek el. Bizakodom, hogy ezen változtatnak még a fejlesztők, mert egy ilyen lehetőség sokban segítené a boldogulásunkat.
Harc közben sem árt koncentrálnunk, mert könnyen megeshet, hogy csapattársainkra lövünk az ellenfél helyett: a játék nem jelzi számunkra, ki kivel van. A ruházatok persze segítenek, de esti pályán ez nem sokat ér; ahogy az sem, ha a lobby-ban felejtjük az éjellátót… A játékba bekerült még egy olyan funkció is, hogy adott távolságon belül halljuk az ellenfelek kommunikációját, ez persze fordítva is így van, szóval jó lesz vigyáznunk, mikor kinek szólunk oda épp, hogy ne lőj, barát vagyok. Ne lepődjünk meg, ha mégis lefejelünk egy golyót, mivel ő nem feltétlenül az. Akkor sincs azonban gond, ha látszólag elúszott a győzelem, egy-két játékmódban ugyanis parádés megoldással találkozhatunk: csapattársaink alapból nem tudnak újjáéledni, de ha utolsóként vagyunk annyira tökösek, hogy elfoglalunk egy célhelyszínt, a bajtársak kapnak még egy esélyt a harcra. Nem egy meccs fordult meg így, őrületes izgalmak közepette.
Mivel a játékot a Source Engine-re írták, elbúcsúzhatunk a vizuális orgiától, de úgy vélem, hogy a játékmenet kárpótol minket. A fegyverhangok autentikusak, mindegyik csúzli más hangeffektet kapott, így növelve az élményt. A menüben hallható dallamok sem elhanyagolhatóak, de a játék műfajából következően nem kaptak túl nagy szerepet. Egy-két játékmódba viszont elég nehézkes a bejutás, ezen remélhetőleg a későbbiekben javítanak valamit a készítők. Különböző DLC-k is tervbe vannak véve, új játékmódokkal és pályákkal, szeretettel várom őket, amennyiben ingyen jönnek. Külön pénzt viszont már nem (feltétlenül) áldoznék erre a célra. És ha már pénz: az Insurgency jelenleg 13,99€ a Steam-en, ami átszámítva kb. 4300 Ft, ennyit szerintem simán megér. Ha még pluszban sikerül lecsapni egy jó kis akcióra is, akkor meg mindenképp ajánlott beszerezni. Még annak is, aki hozzám hasonlóan nem egy nagy taktikus alapjáraton. Idővel még az lehet, a lehetőség adott hozzá, sőt, a Mac-es bajtársakkal cross-platform is játszhatunk. Sok sikert mindenkinek!
Értékelés: 8/10
Platformok: PC, Mac
Tesztplatform: PC
