Az éghajlatváltozás lassítása mindannyiunk érdeke, és az ez irányba tett változások szükségessége lassan minden területet elér. Így van ez a sörgyártókkal is, amelyek szintén változatos ötleteket tesztelnek arra, hogyan csökkenthetnék szénlábnyomukat.
A Heineken vezérigazgatója nemrégiben 2040-re teljes szénsemlegességet ígért, míg a coloradói székhelyű New Belgium Brewing piacra dobott egy újfajta terméket, amely szennyezett vízből, gyomnövényekből és más olyan összetevőkből készült, amelyek egy túlmelegedett, disztópikus jövőben a sörfőzés alapanyagait adhatják. Az ősi és kétségkívül gigantikus söripar számára azonban felmerült egy másik lehetőség is az üvegházhatású gázok kibocsátásnak csökkentésére.
Ez pedig a víz eltávolítása a termékekből a fogyasztás előttig, ami akár 90–95-százalékkal csökkentheti a sörök térfogatás és tömegét szállításkor és tároláskor.
A sör alapanyagainak termesztése és a hűtés mellett ugyanis a sörgyártás kapcsán a szénlábnyom jelentős részét az adja, hogy hordókban vagy még nagyobb tartályokban a gyárból a fogyasztók közelébe juttassák a nedűt. Mindez ráadásul egy létező, zöldnek éppen nem nevezhető infrastruktúrán keresztül történik.
„Arra nincs lehetőségünk, hogy alapjaiban megváltozassuk a szállítóipart” – mondja Katie Wallace, a New Belgium társadalmi és környezeti ügyekért felelős igazgatója. Új csomagolási módszerekkel azonban korlátozni lehet a szállítási kapacitást, amire az egyik lehetőség a sör sűrítmény formájában történő szállítása.
Vízzel hígítva fogyasztandó
A szintén coloradói Sustainable Beverage Technologies (SBT) már ki is dolgozott egy módszert, amellyel jelentősen csökkenthető a sörök víztartalma. Az SBT BrewVo nevű rendszere úgynevezett beágyazott fermentáláson alapul, ennek során jön létre a sűrítmény. A folyamat során először a megszokott módon főzik a sört, majd a rendszer eltávolítja az alkoholt a folyadékból, végül hozzáadnak még egy újabb adag sörlét (ez az őrölt maláta vízzel való főzése következtében képződő, édes oldat), így további erjedést indítanak be. Ezt a lépést többször megismétlik, míg végeredményként egy olyan sűrítményt kapnak, amely sokkal aromásabb, mint az eredeti sör volt.
A sűrítményt és az alkoholt külön zsákokban tárolják, és a szállítás idejére újrahasznosítható dobozokba teszik. Ha a szállítmány célba ért, az alkoholt belekeverik a sűrítménybe (vagy kihagyják, ha alkoholmentes sör készül), aztán a sűrítményt vízzel hígítják és szénsavasítják, mielőtt palackoznák vagy felszolgálnák.
Az SBT elmondása szerint a zsákok révén a szállított tömeg a hatodára csökkenthető a hagyományos csomagoláshoz (üvegek, hordók, alumínium dobozok) képest, amivel jelentősen redukálható a csomagolás, a szállítás és a hűtés miatti széndioxid-kibocsátás.
A bedobozolt zsákokat ráadásul sokkal hatékonyabban lehet elhelyezni a szállításnál, mint a hengeres tartályokat, amelyek közt mindenképpen marad kihasználatlan hely. Mindent összevetve, a „zacskós” kiszerelés nyolcszor kedvezőbb szállítási szempontból, mint a hagyományos megoldások. És mivel a zsákok fagyaszthatók, hosszabb ideig felhasználhatók, ami csökkenti annak esélyét, hogy ki kell dobni a sört.
Egy másik hasonló technológia, a Revos nevű sör- és italsűrítő rendszer az MIT és a svéd Alfa Laval közös fejlesztése. Ez fordított ozmózissal vonja ki a vizet a hagyományos úton készült sörből, borból vagy más italból. A módszert régóta alkalmazzák a szennyeződések folyadékokból való eltávolítására, és a lényege, hogy a folyadék egy rendkívül apró pórusokkal rendelkező membránon áramlik keresztül.
A Revos gépében azonban nem ez a cél, hanem a nagy nyomáson és alacsony hőmérsékleten zajló folyamat során a víz nagy része távozik az italból, hátrahagyva egy alkoholt, ízanyagokat és aromákat tartalmazó sűrítményt. A rendszert kiötlő Ronan McGovern elmondása szerint a módszerrel ötszörösére növelhető a szállítás hatékonysága.
Ha az így nyert sörsűrítmény célba ér, egy másik, speciálisan erre tervezett rendszerre van szükség a fogyasztásra való előkészítéshez.
Az SBT és az Alfa Laval egyaránt forgalmaz olyan saját gyártású csapokat, amelyek szűrt vizet és szén-dioxidot adnak a sűrítményhez, vagyis a sűrítményből képes közvetlenül fogyasztás előtt iható állagú sört létrehozni.
Az SBT rendszerében ráadásul az alkoholtartalom akár korsónként is módosítható, így az aktuális vásárló igényeihez igazítható, hogy mennyire bódító italt kap. A koncentrátumokat ugyanakkor nagyobb méretekben is fel lehet hígítani az alkohollal való bekeverés után, amit aztán hagyományos hordókba, üvegekbe és sörösdobozokba lehet tölteni.
Minőségi változások?
Bár a sör sűrítmény formájában való szállítása első hallásra riasztónak tűnhet a sörkedvelők számára, hasonló módszereket már régóta alkalmaznak az üdítőitalok nagy mennyiségben való szállításakor. A sör persze jóval összetettebb ital, mint a kóla, és sokkal komolyabb kultúrája van, így a végtermék minősége is fontosabb. A koncepciónak így csak akkor van esélye elterjedni a piacon, ha a bizonyítható, hogy a sörök minősége nem romlik a sűrítmények előállításával, majd ismételt hígításával.
Ennek igazolására már történtek is kísérletek, 2019-ben például egy BrewVo-technológiával készült, alkoholmentes sört is beneveztek a legjobb kézműves sörök nemzetközi versenyére.
A termék a legjobb IPA-k ellen szállt ringbe, és aranyérmet nyert, több korábbi nyertest is maga mögé utasítva.
A Deschutes Brewery szintén alkoholmentes Irish Style Dark sörének szintén BrewVo-géppel készült változata pedig nemrégiben bronzérmet nyert az ausztrál nemzetközi sörversenyen. A söröket mindkét esetben a hagyományos módon főzték, majd a BrewVo segítségével sűrítményt készítettek belőlük, amit aztán közvetlenül fogyasztás előtt hígítottak és szénsavasítottak a bírák részére.
A következő nagy cél annak igazolása lesz, hogy a módszer az alkoholos söröknél is hasonló minőségű végeredményt képes produkálni. Ennek demonstrálásában élen jár Steve Indrehus, a coloradói Tommyknocker Brewery tulajdonosa, aki a BrewVo révén alkoholos sörökkel is kísérletezik. Egyelőre nagyon kevesen követik példáját, a legtöbb sörgyártó jelenleg csak az alkoholmentes vonalon gondolkodik a technológia alkalmazásában, mivel
aggódnak, hogy a hozzáadott alkohol mennyiségének variálása nem várt módokon változtathatja meg a sörök ízét.
A sörsűrítő rendszerek immár kereskedelmi forgalomban is kaphatók a világ bizonyos részein. Az SBT egyelőre saját coloradói bázisán biztosít lehetőséget a sörgyártóknak a BrewVo használatára, de tervben van, hogy rövidesen a sörgyárakba is vállaljáka rendszer telepítését. A Revos rendszereket idén nyáron kezdik árusítani. Az SBT és az Alfa Laval becslései szerint a gépek ára 1–3 év alatt térül meg a sörgyártók számára azáltal, hogy kevesebbe kerül a szállítás, és hogy nem kell többet a hordókkal bajlódniuk.
Ahhoz persze, hogy a fejlesztésnek valóban környezeti haszna legyen, minden piaci résztvevőnek változtatnia kell a korábban bevált szokásain. Az ugyanis nem segít a helyzeten, ha egy sörgyártó, miután megkapta a zacskós sűrítményeket Coloradóból, azokat a nyugati partra küldi dobozolni, majd a hagyományos sörösdobozokat átszállítják a nyugati partra értékesíteni.
A sörgyártás környezeti terhelésének csökkentésére persze más módok is léteznek. Ilyenek például azok a kezdeményezések, amelyek célja annak biztosítása, hogy a sörösüvegeket valóban újrahasznosítják. Ezek a koncepciók azonban kiválóan működhetnek együtt is a söripar korábbi fázisaira irányuló megoldásokkal.
