Az Inner Space a PolyKnight Games első játéka, amelyre Kickstarter segítségével gyűjtötték össze a pénzt még anno 2014 végén. Ez alapján azt gondolnánk, hogy volt idejük bőven tökéletesre csiszolni ezt a kis játékot, de sajnos nem így van, a darab túl sok tervezési és kivitelezési hibától szenved ahhoz, hogy jelenlegi formájában felhőtlen szórakozást nyújtson.

Nagy kár érte, mert a játék alapötlete zseniális: egy fordított világban kalandozunk, ahol a vizek, hegyek, építmények nem a felszínen, hanem a bolygó belső felületén helyezkednek el, és a gravitáció is ennek megfelelően működik. Főhősünk Cartographer, egy kis drón, akivel a levegőben röpködve, a víz alatt tengeralattjáróvá alakulva kutathatjuk egy ősi, letűnt civilizáció nyomait társunk, az Archeologist oldalán. Energiagömböket, információ töredékeket, és különböző relikviákat kell gyűjtögetnünk, ez utóbbiak segítségével át is alakíthatjuk röpcsinket.

Még el sem kezdtem a játékot, a problémákkal már a beállítások során szembesülnöm kellett. A menü nem működik egérrel, csak kontrollerrel vagy billentyűzettel, ami a PC-s verziónál kissé kényelmetlen. Ennél egy fokkal kellemetlenebb, hogy az egeres, billentyűzetes irányítás nagy részét a billentyűzetről vagyunk kénytelenek kezelni, a játék az egérnek ugyanis csak a két alap gombját hasznosítja, a mozgáshoz már egyáltalán nem veszi igénybe a rágcsálót. Az irányítás kontrollerrel már elfogadhatóbban működik, de akadnak hiányosságai (a rezgést pl. nem lehet kikapcsolni), és nem nyújtja azt az élményt, amit a repülésnek kellene egy pihentetőnek szánt játékban.

Nagyobb tereken még elboldogultam, és voltak pillanatok, amikor élveztem a repülést és az úszást ebben a kifordított, avagy inkább befordított különös világban, de a finomabb manőverezés, különösen szűk helyeken már problémás volt. Nehéz úgy kikapcsolódni egy játékkal, ha közben azt kell néznünk, ahogy a drón a sziklák között bukdácsol, vagy hallgatni, ahogy a szárnya karistolja a falat. Kisebb üregekben, keskenyebb folyosókon lehetetlen megfordulni, és a sekély vízbe való lemerülés, illetve a vízből való kijövetel is problémás. A pályákon szétszórva található, átlátszó gömbökbe berepülve meg lehet ugyan állni, megkeresni a megfelelő irányt, és onnan újra elrajtolni, de ez sem oldja meg teljesen a problémát. Sok helyen volt gömb, ahol nem volt rá szükség, ahol kellett volna, ott pedig nem találtunk. A legszomorúbb, hogy ezek a problémák nem is léteznének, ha a drón teljesen meg tudna állni a levegőben, vagy kicsivel fordulékonyabb lenne, ez esetben még a bénácska irányítással is el lehetne boldogulni valahogy.

A másik problémám a pályadizájnnal volt. A koncepció izgalmas, és az előzetes videóban is jól mutat minden, menet közben azonban a részletek nem állnak össze szórakoztató, vagy szemet gyönyörködtető egésszé. A színpaletta minden pályán ugyanaz: barna és kék, különböző pasztell árnyalatokban. Helyenként megkönyörülnek rajtunk, és kapunk egy kis pasztell lilát is, de ez minden, túl nagy változatosságra ne számítsunk ebben a pasztell pokolban. A pályákon nehéz tájékozódni a szokatlan fordított világban, ami önmagában izgalmas kihívást jelent, de az irányítás nehézségeivel kombinálva több a frusztráló, mint a felhőtlen pillanat. A környezet elemeinek célzott rombolására épülő fejtörők is élvezetesebbek lennének, ha az irányítással nem lennének gondok.

Kár ezért a játékért, mert átgondoltabb irányítással, változatosabb pályákkal teljesen élvezhető lenne. A műfaj rajongóinak érdemes lehet megvárni vele egy leárazást, addigra lehet, hogy gatyába rázzák a PC-s irányítást és kijavítják a bugokat is.