A legtöbb beteg injekció helyett a tablettát választja, ha lehetősége nyílik rá. Számos hatóanyag esetében azonban ez nem oldható meg, mivel a gyógyszer nagyméretű fehérjéket tartalmaz, amelyeket szájon át történő bevitel esetén az emésztőnedvek lebontanának, mielőtt a molekulák kifejthetnék hatásukat.
Az MIT kutatói érdekes megoldással álltak elő a probléma áthidalására: létrehoztak egy olyan gyógyszerkapszulát, amelyet kívülről apró tűk borítanak. A tűk a kapszula lenyelését követően közvetlenül a gyomor falába fecskendezik a hatóanyagot, megelőzve annak lebomlását. Az állatokon végzett kísérletekalapján az új módszerrel sokkal hatékonyabban lehet inzulint beadni, mintha azt a bőr alá adagolnák. A tesztek során kellemetlen mellékhatások sem jelentkeztek, a kapszula dolga végeztével minden probléma nélkül haladt át az emésztőrendszeren.
Bár a kutatók inzulinnal tesztelték a kapszulát, a módszer az úgynevezett biologikumok (biológiai eredetű gyógyszerek), például a rák vagy egyes autoimmun betegségek kezelésekor használt antitestek, vakcinák, rekombináns DNS- és RNS-molekulák esetében lehet igazán hatásos. Ahogy Carl Schoellhammer, a kutatás vezetője elmondta, ezen hatóanyagok többsége olyan nagy molekulákból áll, hogy egyben még akkor sem lennének képesek felszívódni az emésztőrendszerből, ha az emésztőnedvek nem bontanák le őket összetevőikre.
A szakértők évek óta dolgoznak olyan mikro- vagy nanorészecskék létrehozásán, amelyek képesek lehetnek eljuttatni a biologikumokat rendeltetési helyükre, ezek gyártása azonban drága, és minden hatóanyaghoz új részecskét kell tervezni. Az MIT-n fejlesztett kapszula ezzel szemben egy sok hatóanyag esetén használható célbajuttató platform lehet. A prototípus két centiméter hosszú és egy centi átmérőjű, műanyagból készült, és 5 milliméter hosszú acél tűk állnak ki belőle. Bár ez a nagyság, és a tűméret elsőre ijesztőnek hat, korábbi kutatásokból az derült ki, hogy ilyen méretű éles tárgyak lenyelésekor többnyire semmilyen probléma nem történik a szervezetben. (A szájban és a torokban egy gyomorban lebomló bevonat borítaná a tűket, hogy az itt található érzékeny szöveteknek ne eshessen bajuk.) Mivel pedig az emésztőrendszer nagy részében nincsenek fájdalomreceptorok, a hatóanyag beadása sem jár semmiféle kényelmetlenséggel.
A kutatók sertéseken tesztelték az új metódust, és a prototípus-kapszula semmiféle kimutatható károsodást nem okozott az állatokban az alatt az egy hét alatt, amíg végigért az emésztőrendszeren. A mikrotűkön át a kapszulába helyezett inzulin bejutott a gyomor és a belek falába, majd gyorsabban és nagyobb mértékben csökkentette a vércukorszintet, mint ugyanilyen mennyiségű bőr alá beadott hatóanyag.
Mivel a nagyméretű molekuláknál gyakran problémát jelent, hogy a nem éppen ideális beadási mód miatt csak lassan képesek kifejteni hatásukat, a kapszulás módszer számos kezelést sokkal hatékonyabbá tehet a jövőben, vélik a fejlesztők. A kutatócsoport jelenleg annak megoldásán dolgozik, hogy a kapszulából a gyomor és a belek mozgása préselje ki lassanként a hatóanyagot. A szakértők ezen túl olyan tűk létrehozásán is munkálkodnak, amelyek gyorsan bomló műanyagból és cukorból állnak, a beadás helyén letörnek, és az emésztőrendszer falában maradnak, majd ott lassan lebomlanak. Ilyen módon a szervezeten végigmenő kapszula lassanként minden tűjét elveszítené, így még kisebb lenne az esélye annak, hogy sérüléseket okoz.
