Infected Shelter kritika és interjú – Tökös-mákos rétes

Bőséges tartalom, izzasztó kihívások és brutális-mókás harcok: a hazai játékfejlesztés egy hibái ellenére is érdekes színfolttal gazdagodott. Csodát viszont ne várjunk.

Infected Shelter kritika és interjú – Tökös-mákos rétes

65 %
{{ average }} %
  • Belerak mindent, mint Mari néni a tökös-mákos rétesbe. (Szólásmondás)
Szerzői értékelés
Szerző
65
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

Indie-blues

Bár a független fejlesztők krémje bő negyedévente meglepi a publikumot egy megismételhetetlen-maradandó csodával, az ágazat szürke középcsapatai rendszerint komoly kutyaszorítóban találják maguk. A megállíthatatlanul hömpölygő játékkínálat áttekinthetetlen, az osztódással szaporodó konkurencia mellett kvázi lehetetlen labdába rúgni, és a megkereséseket az esetek kilencvenhat százalékában ignoráló újságírók közönyével is számolni kell. Azaz miközben a Steam roppant megengedő üzletpolitikájának hála, csak az nem adhatja ki munkája gyümölcsét, aki nem akarja, az érvényesüléshez vért kell izzadni. Pláne, ha az adott program elsőre pont annyira meggyőző, mint a jósműsorok a pénzenergiát percenként hatszáz forint és áfáért mérő, nejlonotthonkás boszorkányúrnői.

Galéria megnyitása

Tartozunk annyival a tényeknek, a magyar Dark Blue Games roguelike-beat 'em up hibridje, az Infected Shelter sem tartozik az előzetesével már-már vallásos áhítatot ébresztő etalonok közé. Sőt, a kedvcsináló képernyőmentések láttán sem az az első gondolatunk, hogy ha kell, akkor pótolható belső szerveink a feketepiacon való értékesítésével teremtjük meg az alkotás megvásárlásának anyagi alapjait.

A grafika a kétezres évek elejének boldogult emlékű flash-mészárdáit idézi, a hangeffektek szódával sem nagyon mennek el, és pont annyi egyediség sugárzik belőle, mint egy McDonalds-os papírzacskóból. Ha azonban ignoráljuk a kedvezőtlen előjeleket, és adunk egy esélyt Nádasi Lajos és Ruzsányi Zoltán henteldéjének, ráébredhetünk, hogy az első benyomás gyakran téves.

Üsd-vágd, nem apád!

A cselekmény a műfaj hagyományaihoz illeszkedve jóformán szót sem érdemel. Bolygónk egy zombiszerű fertőzöttekkel, aberrált-félállati bandákkal, mutánsokkal és efféle veszélyforrásokkal teli, posztapokaliptikus pöcegödörré züllött. Az emberiség egyetlen reménye egy zseniális, életét a rettegett kór gyógyítására feltevő tudós, akit balszerencsénkre semmiféle változást nem akaró, gyakorló félőrültek raboltak el. Célunk egyértelmű: kerül amibe kerül, de ki kell szabadítanunk a kutatót a fogságból. Összesen négy hősből választhatjuk ki a legszimpatikusabbat. A féllábú baka testi fogyatékossága dacára az arany középút megtestesítője, a pillesúlyú gitárvirtuóz hölgyemény fürgeségére épít, míg a dagadt izomkolosszus a nyers erő csüngő pocakú avatárja. Végül a tolószékes nagyapó és az ülőalkalmatosságában trónoló vénséget alkalmasint fegyverként használó segítője Fortuna pártfogoltjai. Ha rájuk esik a választásunk, a legpitibb, játszótéri bunyónak is halovány-vérszegény ereszd el a hajamatnál is bőséges zsákmány a jussunk, és egy keményebb ütközetnél belefulladunk az ilyen-olyan jutalmak tengerébe.

Etil vagy metil?Tekintve, hogy hőseink nem Roxfortban végezték tanulmányaikat, alapesetben nem igazán vannak képben azt illetően, hogy mit rejtenek az egyes palackok. Felhörpintésük ezért többnyire lutri.

Lényeges, egyben örömteli elem, hogy ha akarjuk, az első nagyfőnök jobblétre szenderítésétől kezdve a bajnokok speciális előnyökkel és hátrányokkal bíró variánsaival is megmérettethetjük magunkat. Ezek a perkek igen széles skálán mozognak: dolgunk megnehezítő hátrányt vagy szűk fókuszú erősséget épp úgy kifoghatunk, mint hajmeresztő gyengeséggel vegyített, brutális bónuszt. Megeshet, hogy tízszeres sebzést okozva verhetjük pépesre a rohadékokat, ám cserébe attól is padlót fogunk, ha egy kósza szellő az arcunkba fúj egy vaskosabb levelet. Ám sem kizárt, hogy csihi-puhira specializált barbárként a kezünkben szorongatott hentesbárd vagy tomahawk szökőévenként törik csupán el, ellenben a puskákat, rakétavetőket és hasonló alkalmatosságokat egy lövés után eldobhatjuk. De akad itt ármányos rosszakaróinkat bélgázfelhővel sokkoló-sebző gasztroenterológiai panasz, a megfelelő ital felhörpintésekor kis időre sebezhetetlenné tevő alkoholizmus, és kismillió egyéb, szellemes-frappáns marhaság is.

Galéria megnyitása

Ám akárkire is tesszük le a voksunk, dolgunk nem változik. Véletlenszerűen generált szakaszokat kell megtisztítanunk, hogy pénzt, képzettségeket, képességeket, ruhákat, fegyvereket és más, hasznos eszközöket elérhetővé tevő tervrajzokat és az ezek megnyitásához elengedhetetlen fertőzés-pontokat gyűjtsünk be. Ha kifizetjük egy szerkezet vagy fortély árát, az később előkerülhet a szétvert kincsesládákból, és fokról-fokra egyre inkább bővül a mozgásterünk. De lényeges, hogy ha fűbe harapunk, és nem gondoskodtunk arról, hogy egy felsőbb hatalom visszarántson minket a halál torkából, búcsút inthetünk karakterünknek, és előről kell kezdenünk a mentőmissziót. Igaz, némi öröm az ürömben, hogy a vérrel-verítékkel kiérdemelt fejlesztéseket nem veszítjük el.

Amikor előtted pusztulnak

Nem éppen bonyolult képlet, ám működik. Az egyik pillanatban Molotov-koktéllal dobáljuk meg a rosszarcúakat, levezetésnek kukákat vágunk hozzájuk, és aztán katanával ritkítjuk meg a soraikat, hogy végül a túlélőket a levegőből lecsapó sasokkal tépetjük szét. Ezt követően egy mérgesgáz-csapdákkal megspékelt szekciónál egy spéci lángszóróra váltunk, drónokat vetünk be, hátunkat egy motorosmedve-külsejű segítőtárs védi, és egy csatacsillaggal adjuk meg a kegyelemdöfést. A menetrend szerinti főmuftinál pedig nincs irgalom. Szolgáit táncra kényszerítjük egy bűvölő-bájoló kunssztal, megidézzük egy kihalt törzs csontvázharcosait, majd felhajtjuk az összes bájitalunk, és láncfűrészt berregtetve megrohamozzuk a magára maradt nyavalyást. A derék Ásólovagot megidéző, tömegpusztító szerszám, lángoló kard, garantált feltámasztás, értékes, statisztikáinkon nagyot dobó amulettek, és szeretett gazdájukat óvó, változatosabbnál változatosabb kisállatok: a sort napestig folytathatnánk.

Galéria megnyitása

Az alapokra tehát nem lehet panaszunk, viszont a szűkös keretek sajnos rányomják bélyegüket a végeredményre. Hiába a véletlenszerűen generált pályák és a tisztes randomfaktor, a non-stop vérfürdő nagyobb dózisban akkor is monotonná válik, ha egy zsírozott villám sebességével küzdjük át magunk a szakaszokon. Ráadásul hiába a rengeteg, elsőre megmosolyogtató ötlet és geg, ezek java minimálisan befolyásolja érdemben az alkotást. Hovatovább, a színes-szagos ötletkavalkád csak még feltűnőbbé teszi, hogy a sikerhez elengedhetetlen, kizárólag az adott műre jellemző, markáns többletet jópofa-felszínes apróságokkal igyekeztek pótolni. Vagyis érezhetően a mennyiségi szemlélet diadalmaskodott a megszokott receptet pikáns ízekkel megfűszerező újítások felett. De ha ezt el is néznénk, az irányítás rákfenéit lehetetlen szó nélkül hagyni. Több ízben is megesett, hogy hiába álltam egy felvehető tárgyon, az éppen aktuális fenegyerek nem hajolt le érte. Hanem fittyet hányt utasításomra, és ez tekintve, hogy a legkisebb hiba is végzetes lehet, roppant idegölő.

Mit válasszak?A fegyvereknél az alapsebzés csupán egy tényező: javuk különféle extra hatásokkal is megkeseríti ellenlábasaink életét. Egyebek mellett egyes pengék vérző sebeket fakasztanak, az olajat lövő készségekkel megsuhintottakat könnyebben fel tudjuk gyújtani, és a csontig hatoló fagy erejét is a javunkra fordíthatjuk.

Ezért mindent összevetve, bár az Infected Shelter nem ér fel a Balrumhoz, vagy a Quern-hez, ám így is a hazai indie-szcéna egy átlag feletti, azonban távolról sem hibátlan-kiemelkedő képviselőjéről beszélhetünk. Ha lazítanánk két komolyabb cím között, esetleg szeretjük a kihívásokat, egy percig se gondolkozzunk a vásárláson. De ha az eszelős-pörgős játékmenet és kisebb adagokban parádés atmoszféra helyett inkább korábban nem látott elképzeléseket várunk el a pénzünkért, másfelé keresgéljünk.

Az interjú

Köszönöm, hogy vállaltátok az interjút. Kérlek, mutatkozzatok be az olvasóknak. Mit tudhatunk rólatok?

Régóta a játékfejlesztésben dolgozunk. Többek közt részt vettünk a a S.W.I.N.E. és a Codename: Panzers sorozat készítésében is.

Ketten alkotjátok a csapatot, tehát még indie-mércével mérve is kevesen vagytok. Feltételezem, ez nem teszi könnyebbé az életeteket. Hogyan néz ki egy „mikrostúdió” tagjainak napja, miképpen osztjátok be az időtöket?

Galéria megnyitása

Minden indie csapatnál fontos, hogy jól osszák be az erőforrásaikat. Ez nálunk hatványozottan igaz. Az időnket viszont sokkal rugalmasabban tudjuk beosztani, mint egy nagy cégnél tehetnénk. Amikor szükség van rá, akkor általában reggel egyeztetünk. Utána mindketten önállóan dolgozunk.

A marketing milliós rajongótáborral bíró, AAA-kategóriás címeknél is kulcsfontosságú, hát még a függetlenek között. Mit tudtok tenni, hogy játékotok minél több érdeklődőhöz jusson el, és általában véve, mik a tapasztalatok? A videókészítőkkel, vagy a szaksajtó képviselőivel könnyebb megtalálni a közös hangot?

Az egész indie iparra jellemző, hogy a nagy médiumokat (beleértve a sajtót és a videókészítőket is) nagyon nehéz elérni. Pár kivételes esetet eltekintve nem is igazán sikerül. Mi is inkább a kisebb content creatorokra fókuszálunk.

Ha valaki kedvet kapna ahhoz, hogy egyedül, vagy egy barátjával belevágjon a játékfejlesztésbe, mit tanácsolnátok neki? Mi az a terület, amire különösen érdemes odafigyelni, és általában véve, mennyire más a vágyálom és a valóság? Mik azok a kötelezettségek és feladatok, amikre egy lelkes kezdő jellemzően nem gondol, pedig közel elengedhetetlenek a mindennapokban?

A játékfejlesztés egészére jellemző, hogy semmi nem fog egyből és úgy működni, ahogy terveztük. Ez egy folyamatos iterációs folyamat. Magas fokú rugalmasság és elhivatottság kell ahhoz, hogy át tudjunk lendülni a nehezen megoldható problémákon.

Galéria megnyitása

Míg számos stúdiónál egy műfaj mellett cövekel le, ti meglehetősen gyakran merészkedtek új vizekre, korábbi műveitek között ugyanis épp úgy találni kalandjátékot, mint könnyed hangvételű stratégia-menedzserjáték hibrid. Mi az oka a gyakori váltásnak, és miért pont a beat 'em up-ra esett legutóbb a választásotok?

Két oka volt. Egyrészt figyeltük, hogy milyen játékkategóriákban van esélyünk ilyen kis csapatként. Másrészt érdekes kihívás időnként más jellegű játékot csinálni.

Honnan jött az Infected Shelter alapötlete? Mennyire tér el a végleges verzió attól, amit megálmodtatok, és körülbelül mennyi idő volt tető alá hozni?

Az alapötlet a Doomsday Preppers ismeretterjesztő sorozatból jött. Játékmechanikában pedig talán a Charie Murder, Rampage Knights, Lost Castle és természetesen a Dead Cells volt hatással ránk. Nagyon sokat változott a játék menet közben. Eleinte nem is rogue lite játéknak terveztük, ha nem egy könnyedebb beat' em up-nak. Összességében kb. 4 évig tartott a fejlesztés.

Művetek több hónapon át korai hozzáférésű verzióban volt elérhető a nagyközönség számára. Miért döntöttetek úgy, hogy így adjátok ki az Infected Sheltert? Mik a tapasztalataitok, mennyire kommunikatív a vásárlóközönség? Akad esetleg olyan elem, ami kifejezetten az ő visszajelzéseik miatt került be, vagy változott meg?

Sokat segítettek a játékosok jobbá tenni a játékot. Ez is volt a fő célunk az early access-el. Sok játékmechanikai hibát, inbalance-ot javítottunk ezen időszak alatt egyrészt a közvetlen visszajelzések, másrészt a gameplay videók elemzése alapján.

Hogyan tovább, mik a távlati tervek? Ezúttal megmaradtok a beat 'em up-oknál, vagy egy teljesen más projekten töritek a fejeteket?

Egyelőre azon dolgozunk, hogy konzolokra is elérhetővé tegyük a játékot a közeljövőben. A továbbiakról még nem döntöttünk.

Galéria megnyitása

Még egyszer köszönöm, hogy időt szakítottatok a kérdések megválaszolására. Remélem, az Infected Shelter is csatlakozni fog a hazai videojáték-sikerek gyarapodó-terebélyesedő sorához.

Köszönjük mi is a lehetőséget és üdvözöljük a játékosokat!

Összefoglalás

Infected Shelter kritika és interjú – Tökös-mákos rétes

Infected Shelter kritika és interjú – Tökös-mákos rétes

Infected Shelter kritika és interjú – Tökös-mákos rétes
Szerzői értékelés
65
%
Egy hangulatos beat 'em up.
Bőséges a tartalomkínálat, mindig van mit felfedezni és begyűjteni.
Inkább színes-szagos-érdekes, mintsem újító.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap