1. oldal
Ha egy évvel ezelőtt megkérdezték volna Mark Erdmannt, az Indonéziai Óceánvédelmi Program egyik vezető kutatóját, hogyan látja a helyi cápapopuláció jövőjét, azt válaszolta volna, hogy meglehetősen kilátástalannak. A helyzet azóta némiképp árnyalódott, főként annak köszönhetően, hogy közben nagyon érdekes új fajok kerültek felfedezésre, amelyek lassanként mintha megváltoztatnák a délkelet-ázsiai állam cápákhoz való hozzáállását.
Az elmúlt harminc évben Indonézia volt a világ elsődleges cápauszony-exportőre, illetve jelentős mennyiségeket adtak el gyakorlatilag minden cápából, illetve rájából készülő termékből. Az országban évente 100 ezer tonnát fognak ki ezekből az állatokból, ami a világon kifogott összmennyiség 10−13 százalékát jelenti. A nagyszabású pusztítás következtében több nagy területről teljesen eltűntek az állatok, és napjainkban kezd kifejezetten különleges eseménnyé válni, ha valahol cápát lát az ember.
Az elmúlt egy évben azonban jelentős változások indultak meg. Indonézia fontos lépéseket tett a vizeiben található érdekfeszítő fajok védelmére, legyenek azok ismertek vagy netán még felfedezetlenek. A héten például bejelentették egy új, „sétáló” cápafaj felfedezését, és az eredmény nagyközönség felé történő „tálalása” is olyan hangnemben történt, hogy végre úgy tűnik, a cápáknak és a rájáknak újra lesz jövőjük az indonéz területeken.
A változás nem kis mértékben az ezen fajok megmentése érdekében indított globális mozgalmak eredménye, Indonéziában azonban más, lokálisabb erők is szerepet játszanak a dolgok átalakulásában. A gazdaság fellendülése, és a lakosság életszínvonalának elmúlt évtizedbeli emelkedése oda vezetett, hogy egyre többen engedhetik meg maguknak a helyi lakosok közül is, hogy szabadidős tevékenységként búvárkodjanak. Ahogy egyre többen merülnek a habok mélyére, egyre nagyobb tömegeknek tűnik fel, hogy milyen kevés cápával és rájával találkozni a vizekben. Ezzel párhuzamosan aztán egyre népesebb rajongói közösség épül ki az olyan „karizmatikus” fajok köré, mint az ördögrája vagy a cetcápa.
A hatalom berkein belül is növekedni kezdett azok száma, akik megértették, hogy a cápák milyen lényeges ökológiai szerepet játszanak a halpopuláció számának és „minőségének” szabályozásában, illetve hogy milyen óriási lehetőségek rejlenek a kifejezetten cápák és ráják köré szerveződő tengeri turizmusban. Egy nemrég nyilvánosságra hozott felmérés eredményei szerint Indonézia jelenleg a rájarajongók második legkedveltebb célpontja, és ez a tény évente 15 millió amerikai dollárnak megfelelő közvetlen hasznot jelent az indonéz gazdaságnak.
Ahogy Agus Dermawan, az minisztériumi Óceánvédelmi Direktorátus vezetője elmondta, egyetlen élő ördögrája akár 1,9 millió dollárnyi hasznot is hozhat élete során, húsa viszont csak 40−200 dollárt ér. „Úgy gondoljuk, hogy óriási lehetőségek rejlenek a rája- és cápaturizmus kiterjesztésében, ehhez azonban azonnali lépésekre van szükség az állatpopulációk megmentésére” – teszi hozzá Dermawan.
2. oldal
Az attitűd változásához nagymértékben hozzájárultak az elmúlt évek izgalmas tudományos felfedezései is, amelyeknek köszönhetően időről időre újabb és újabb érdekfeszítő fajokat ismerhet meg a világ. A legutóbb például egy új, hasi oldali uszonyait a tengerfenéken való „lépegetésre” használó fajra bukkantak az ország keleti részén található Halmahera partjainál. A Hemiscyllium halmahera máris felkeltette a helyi önkormányzat és a búvárturisták figyelmét, ugyanis kiváló példáját jelenti annak, hogy a cápák és a ráják túlnyomó többsége semmiféle veszélyt nem jelent az emberre, viszont rendkívül érdekes fajok is akadnak köztük.
Az élővilág védelmével és megőrzésével foglalkozó nemzetközi szervezet, a Conservation International (CI) szintén egy „sétáló” cápafajt, a Raja Ampat környékén honos kalabiát választotta ottani programjának jelképéül, így a helyi vezetők úgy vélik, hogy az újonnan felfedezett faj hasonló szerepet tölthet majd be a Halmahera vizeinek megvédésére irányuló projektben. A bambuszcápafélék közé sorolt fajt a Nyugat-Ausztráliai Múzeum kutatói írták le elsőként. A mindössze 1,2 méteresre megnövő állatok mell- és medenceuszonyuk révén haladnak előre a tengerfenéken, emiatt kívülről nézve úgy tűnik, mintha lépegetnének. Testüket néhány nagy sötétbarna folt, és fehér pöttyök díszítik.
Ami a helyi cápapopulációt illeti, nemrégiben a méretskála másik vége is „bővült”: Fahmi, Indonézia legnagyobb cápaszakértője ugyanis nemrég erősítette meg, hogy óriáscápát láttak Indonézia vizeiben. Az alapvetően hűvösebb éghajlatokon előforduló faj tagjai feltehetően a helyi mélytengeri csatornákat használják arra, hogy eljussanak az Egyenlítőn túli mérsékeltövi vizekbe, ahol beszerzik táplálékukat. A kizárólag planktonokkal táplálkozó állatok 9−11 méteresre is megnőnek. Fahmi és kollégái a cápákkal kapcsolatos hozzáállás további javítása érdekében rövidesen megjelentetnek egy olyan kötetet, amelyben szerepel az a közel 220 különféle cápa- és rájafaj, amelyet az indonéz vizekben eddig azonosítottak.
Az elmúlt év során több lépés történt a kormányzat részéről is a cápapopuláció megőrzése és helyreállítása érdekében. Februárban Raj Ampatban létrehozták az ország első cápák és ráják védelmét szolgáló tengeri rezervátumát, amelyet azóta egy újabb hasonló terület kijelölése követett. Az óceánügyi és halászati minisztérium márciusban először rendezett nemzeti szimpóziumot ezen fajok megóvásával kapcsolatban, és a tanácskozáson a miniszter bejelentette, hogy rövidesen jogi úton is szigorúbban kezdik szabályozni a veszélyeztetett fajokat védelmét, többek közt az ördögráják, az óceáni fehérfoltú cápák és a pörölycápák megóvását.
Júniusban aztán meg is születtek az első ezirányú lépések: a cetcápáknak (alsó képünkön) teljeskörű védettséget biztosított a minisztérium, és várhatóan rövidesen hasonló védelmet kapnak az ördögráják, három pörölycápa-faj és az óceáni fehérfoltú cápák is. A biztató fejleményeknek köszönhetően jelentősen fényesebbnek tűnik tehát az indonéziai cápák jövője, mint az akár egy évvel ezelőtt is lehetségesnek látszott. A kezdeti lépéseket remélhetőleg hasonlóan pozitív irányú folytatás, és újabb hasonló kezdeményezések követik majd, és így talán megőrzésre kerülhet azon állatcsoport legjelentősebb jelenlegi populációja, amelynek különféle fajai közel 400 millió éve élnek a Föld vizeiben.
