Az első Indiana Jones kaland, Az elveszett frigyláda fosztogatói 1981-ben debütált a mozikban és a főszereplője az akkor 38 éves Harrison Ford volt. Ha a történet másképp alakul, akkor viszont a Magnumban nálunk is közkedveltté vált magánnyomozót játszó Tom Selleck lenne ma a régész-kalandor megszemélyesítője, de a színész a sorozat pilotjának leforgatása és egyéb jogi hercehurcák miatt végül visszautasította a szerepet. Az már csak a sors fintora, hogy végül mindkét alkotást Hawaii szigetén forgatták és így, visszatekintve megoldható lett volna Selleck részéről, mindez azonban csak utólag derült ki Harrison Ford nagy örömére, aki viszont nagyon sok – jogos – elismerést kapott Indy megformálásáért.

Dr. Henry Walton „Indiana” Jones Jr. alakját – habár Spielberg és Lucas soha nem erősítette meg – sokak szerint Roy Chapman Andrews és/vagy Percy Harrison Fawcett tábornok alakja ihlette, akik koruk komoly tudással rendelkező és megannyi kalandot, felfedezést átélt régészei voltak. Az előbbi kalapja kísértetiesek hasonlít az ikonikus Indiana fedorára, utóbbinak pedig a brazíliai őserdőben veszett nyoma, miközben egy feltételezett ősi város romjait kereste. Fawcett a Brazil Nemzeti Könyvtárban bukkant rá az 512. kézirat néven ismert dokumentumra, amelyről úgy vélik, hogy a portugál Joao da Silva Guimaraes írta.

A dokumentum szerint 1753-ban egy csoport felderítő egy addig ismeretlen ősi város romjaira bukkant, boltíveket, egy szobrot és egy hieroglifákkal díszített templomot említve, de a dokumentum részleteiben is beszámolt a felfedezésről, a helyszín megadása nélkül. Érdekesség, hogy Fawcett jegyzeteit és feltételezéseit követve, 2022-ben, lidar szkenneléssel piramisok, utak és egyéb infrastruktúrák romjait találták a térségben, amelyek alátámasztják Fawcett elméletét az Amazonas vidékén található ősi településekről.

Az Indiana Jones and the Great Circle kiegészítő DLC-je egy már megismert történetbe mélyed el jobban, mégpedig a nefilimek (nephilim – bukottak), vagyis az óriások rejtélyeiről rántja le a leplet, miközben egy bizarr szekta nyomaiba is eredünk. Az út kezdetéhez ismét a Vatikánba kell utazzunk, de aztán nagyon hamar Rómában találjuk magunkat. Az Örök Város sok mindenben hasonló lesz, a Vatikánhoz, itt is fasiszták járőröznek, itt is bepillantást kapunk a város lakóinak hétköznapjaiba, de minket a titkok, a rejtélyek vonzanak inkább, nem turistáskodni jöttünk.

Új helyszíneket is kapunk, amelyek Róma ikonikus helyei közül lettek kiválasztva, persze főként olyanok, ahol jól megfér egymás mellett a történelem, a régészet és egy kis rejtélybe oltott okkult ponyva-fantasy. A Cloaca Maxima-t eredetileg a város esővizének elvezetésére építették, és a világ egyik legkorábbi vízelvezető csatornarendszere. A későbbi évszázadokban tovább bővítették és a mai napig használatban van, neve Cloacina, egy római istennő nevéhez kapcsolódik.

Szintén központi helyszín lesz a Mithraeum, ami egy templom, amelyet a klasszikus ókorban Mithrász hívei emeltek és többnyire egy átalakított természetes barlang, üreg, vagy egy barlangot utánzó épület volt. Ahol lehetséges, a Mithraeumot egy meglévő épületben vagy alatt építették, mint például a római San Clemente-bazilika alatt található Mithraeumot.

A Bikaölő Mithrász, tettével a világteremtés aktusát szimbolizálja, és több vallásban és kultúrában is tisztelt istenség. A római császárkor egyik legnagyobb istene, a köré szerveződött mithraizmus (misztériumvallás) központi alakja, de megjelenik a brahmanizmushoz kapcsolódó Rigvédában is Mitra néven, Mithraként pedig Perzsiában a zoroasztrizmus részeként. A mítoszok szerint egy szűz vagy egy szikla nemzette és december 25-én született és a Római Birodalom egyik legnépszerűbb istenévé lett egészen az 5. századig, de már a 3. században sok ponton összeolvadt a Sol Invictus (A legyőzhetetlen Nap) napisten kultuszával, a késői Római Birodalom hivatalos napisteneként és a katonák védnökeként.

Érdekesség, hogy az I. nikaiai zsinat (325) határozta meg, hogy a december 25-én tartott pogány ünnepet ellensúlyozandó, Krisztus születésének napját is ekkora tegyék és még az 5. században is sok egyházi méltóság prédikált a Mithras/Sol Invictus kultusz ellen, mert népszerűsége okán nagyon sok híve volt.

De bejárhatjuk a Tevere folyó egy kis szakaszát is motorcsónakkal – fasiszta katonákkal verekedve – és barangolhatunk a Via Giulia utcán is amely a nevét II. Gyula (Pope Julius II/Giulio II) pápáról kapta és egy olyan a papságot és a már említett szektát is magában foglaló összeesküvés szálait kell majd kibogoznunk, aminek a vége természetesen csakis egy korszakalkotó, minden eddigi tudásunkat felülíró felfedezés lehet.

Érzésem szerint a DLC-be igyekeztek a szokásosnál is több puzzle elemet belecsempészni és legalább 3 nagy és 2 kisebb feladványt kell megoldanunk, hogy továbbjuthassunk. Hogy ez egy 5-7 órás kalandhoz sok vagy kevés azt mindenki döntse el maga, de a Great Circle bebizonyította, hogy az akció és a fejtörők olyan jól eltalált elegyét képes képernyőre vinni, amihez hasonlót nagyon rég láthattunk videojátékban. Hibát, bugot szerencsére kevés maradt a DLC-ben, de mivel ezek pont vizuális bugok, ezért fájó pontokat érintenek. A 100%-os gyűjtögetők életét is megkeseríti az, hogy bizonyos jegyzet/irat/feljegyzés vagy fotó ikonok beragadnak, vagy nem jó helyre mutatnak és a nagy kaland közepette sem esik jól, hogy néhol átlátunk egy-egy pillanatra a falak/téglák/rétegek között és vakító „semmit mutató” fehérség töri meg a földalatti, borongós felfedezést.

Az Indiana Jones and the Great Circle: The Order of Giants minden téren hozza a kötelezőt és ha valaki mostanában tervezi elkezdeni a játékot, akkor szépen belesimul a Vatikánban játszódó részekbe. A teljes játékot tekintve nagyon rövid visszatérés csupán a maga pár órájával, de letagadhatatlan, hogy Indy bőrébe bújva szinte azonnal magával ragad a kaland és jól esik újra régészprofesszorként történelmet és fejtörőket elemezgetni, olvasgatni.