Az űrverseny legújabb fordulóját India nyerte, a legénység nélküli Chandrayaan–3 űreszköz ugyanis biztonságban landolt a holdi déli-sark közelében. A leszállóegység és a fedélzetén utazó rover, szerdán kelet-európai idő szerint 14:34-kor érte el a felszínt. Ezzel India a negyedik nemzet lett, amely sikeresen leszállt a Holdra a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Kína után.
A Chandrayaan–3 a déli szélesség nagyjából 70. fokánál landolt, így elsőként vizsgálhatja közvetlenül a jövő űrkutatása szempontjából nagyon érdekesnek tűnő déli pólust. Az űrügynökségek érdeklődése erős a régió iránt az állandóan árnyékban lévő kráterek miatt, amelyekben a Hold körüli pályáról vízjeget észleltek, amely erőforrásként nagyon fontos lehet a világűr további felfedezése során.
A Hold mérsékelt dőlésszöge miatt a pólusokon olyan hidegcsapdák vannak, ahová a fény soha nem jut el, és ezek 60 százaléka a déli póluson a 80. szélességi fokon túl található. Ez az egyik oka annak, hogy az amerikai Artemis–3 küldetés célja, hogy néhány év múlva embereket is szállítson oda. De elsőként Indiáé a lehetőség a felfedezésre.
A holdraszállás továbbra is figyelemre méltó teljesítménynek számít, amellyel nagyon sokan kudarcot vallottak. Legutóbb például az orosz Luna–25, amely a múlt hét végén zuhant a holdi felszínre. Előtte pedig az utóbbi időszakban Izrael, az Egyesült Arab Emírségek és Japán, és India is veszített el űreszközt a leszállás megkísérlése közben. A Chandrayaan–2 leszállóegység és a Vikram rover esetében a szoftverrel és a sebességgel voltak problémák az ereszkedés során, ami végül katasztrofális becsapódáshoz vezetett.
A Chandrayaan–2 keringőegysége ugyanakkor továbbra is fontos tudományos megfigyeléseket végez a Hold körül, többek között az eddigi legnagyobb felbontású képeket készítette a felszínről. Ez is nagyban segítette a mostani küldetést. A leszállás tehát nagy próbatétel volt, és nem az egyetlen a küldetés során. Ahogy a küldetés felelősei elmondták, egy új területen elsőnek lenni mindig kockázatos, különösen ilyen hideg, zord környezetben, amely még a kevéssé barátságos holdi körülmények között is szélsőségesnek számít. A terep nagyon durva, a napfény kevés, és a hőmérséklet nagyon alacsonyra süllyedhet. A csapat azonban izgatottan várja, hogy szembenézzen ezekkel a kihívásokkal.
A küldetéssel egyrészt rover technikai felkészültségét igyekeznek demonstrálni a sarkvidéki környezetben, illetve a leszállóegység és a rover is méréseket fog végezni a holdi talajon. A cél az, hogy a felszíni egységek legalább 14 földi napot (egy teljes holdi napot), a keringőegység pedig legalább hat hónapot dolgozzon. De ha minden jól megy, ezeket a számokat könnyen túlszárnyalhatják az eszközök. Az indiai küldetés során többek között vizsgálják a holdfelszín összetételét, hogy mennyi vízjég van a holdi talajban, és megpróbálják jobban megérteni, hogyan változik a Hold ritka, bizonytalan légköre.
