A rendszer középpontjában egy fiatal csillag, a V960 Mon áll, amely nagyjából 5000 fényévnyire, az Egyszarvú csillagképben található. A csillag 2014-ben a szokásos mintegy hússzorosára fényesedett, ami lehetővé tette, hogy az Európai Déli Obszervatórium spektro-polarimetrikus, nagy kontrasztú exobolygó-kutató műszerét, a SPHERE-t használva egy kutatócsoport felvételeket készítsen róla. Az eredményeket elemző tanulmány a napokban jelent meg a The Astrophysical Journal Letters című folyóiratban.

„Csoportunk több mint tíz éve keresi a bolygók kialakulásának jeleit, és nem is lehetnénk izgatottabbak e hihetetlen felfedezés miatt” – mondja Sebastián Pérez, a Santiago Egyetem csillagásza. A SPHERE megfigyelései azt mutatták, hogy a V960 Mon csillagot körülvevő anyag spirálkarokba tömörült össze, amelyek távolabbra nyúlnak, mint a mi Naprendszerünk mérete.

A csillaggal kapcsolatban további megfigyeléseket végeztek az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) segítségével, amely még mélyebbre tekintett a csillagot körülvevő poranyagba. Az ALMA felvételei alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a spirálkarok fragmentálódnak, ami bolygónyi tömegű csomók kialakulásához vezet, mondja Alice Zurlo, az Universidad Diego Portales kutatója és a tanulmány társszerzője.

A felvételek alátámasztják a gázóriások kialakulásával kapcsolatos egyik elméletet, vagyis hogy ezek a csillagot körülvevő anyag összesűrűsödéséből keletkeznek gravitációs instabilitások nyomán. A gravitációs instabilitás teóriája szerint a gázbolygók összehúzódó és gravitációsan összeomló anyagcsomókból alakulnak ki. Ez jelentősen eltér a gázóriások kialakulásával kapcsolatos másik, elterjedtebb elmélettől, az úgynevezett magakkréciótól, amely szerint a porszemcsék lassan állnak össze, először kisebb magokká, majd a mag további anyagot gyűjt maga köré, így hozva létre ezeket a planétákat.

Az olyan új obszervatóriumok, mint a Webb űrtávcső révén ezeket a távoli gázbolygókat és formálódó gázbolygókat is alaposabban lehet vizsgálni a közeljövőben. A kutatók azt remélik, hogy a további vizsgálatok révén jobban megismerhetik a hasonló anyagcsomók kémiai összetételét is, ami kulcsfontosságú abból a szempontból, hogy milyen bolygók alakulhatnak ki ezekből.

A V960 és a hozzá hasonló rendszerek további megfigyelései a Naprendszer hasonló bolygóinak kialakulásával kapcsolatban is újdonságokat tárhatnak fel. Ebben szerepet kaphat az ESO ELT nevű új, még épülő távcsöve is, amely elkészülte után a világ legnagyobb látható fényű és infravörös távcsöve lesz, új módot kínálva az exobolygók, a fekete lyukak, a galaktikus evolúció és a világegyetem legkorábbi korszakainak tanulmányozására.