A Pixel 4 és a Pixel 4a kamerájánál egyaránt biztosított a Live HDR+ és a Dupla expozíció kontroll funkció is, viszont azt egészen mostanáig nem lehetett biztosan tudni, hogy ezek miként is működnek pontosan. A Google viszont nem szeretné ezt az információt magának megtartani, éppen ezért most mindkettő fejlesztésnek feltárta a hátterét.
A HDR önmagában valószínűleg már a legtöbb olvasónk számára ismerős, mint ahogy talán a HDR+ is, amit a Google már jóval korábban alkalmazni kezdett. A HDR fotózásnak minden esetben az a lényege, hogy a kamera normál dinamikatartományát jelentősen megnöveljük, hogy a sötét részletek és a világos területek egyaránt szépen jelenjenek meg. A szimpla HDR esetében még legfeljebb három képből készült el egy fotó, míg a HDR+ esetében már akár több mint 10 felvételt is összedolgozhat a rendszer a megfelelő eredmény elérése érdekében.
A HDR+ esetében az algoritmus 14 bites képfeldolgozással üzemelhet, és elképesztően részletes képet tud létrehozni. Ez az eljárás tónus térképezést is használ, és a végén a lehető legjobb látvány biztosítása mellett redukálja a végső felvételt 8 bitesre, ami már a tárhely és a kijelző, valamint a különböző szolgáltatások számára is gond nélkül emészthető már.
Live HDR+
A Live HDR+ esetében valós időben kellene előállítani a HDR+ képet, ami brutális számítási kapacitást igényelne a jelenlegi felépítések mellett. Másodpercenként legalább 24-30 HDR+ képet kellene létrehozni 7-15 képkockából, tehát adott esetben akár 450 képet is kellene hozzá készíteni, és ezeket megfelelő módon összedolgozni, mindezt egyetlen másodperc alatt. Ez lehetetlen az okostelefonoknál pillanatnyilag.
Mivel valóban előállítani egy teljesen élő HDR+ képet nem tudnak a mérnökök, ezért megpróbálják megjósolni, hogyan fog kinézni az adott jelenet HDR+ megjelenítés mellett, és ezt mutatják a felhasználó számára. Szóval a Live HDR+ valójában egy olyan illúzió, ami nagyon hasonlít ahhoz, amit a HDR+ ténylegesen produkál majd, de azért némiképp eltér attól. A Google szakemberei a tónusgörbe helyi befolyásolásával és a tónus térképezéssel próbálnak HDR hatású képet mutatni az embereknek.
A szakemberek rájöttek, hogy a helyi tónusmódosítás az elő képen is végrehajtható, ami részben annak köszönhető, hogy ennek kisebb a számítási kapacitásra mutatott igénye, és ennél sokkal fontosabb, hogy a GPU kiemelkedő hatékonysággal képes ezt megoldani. Tehát a rendszerchip IGP-je lokális görbekezeléssel oldja meg a HDR+ képek kirajzolását a keresőmezőben.
A Google a HDRnet algoritmust használja a Live HDR+ funkció esetében, és neurális hálózatot vet be, hogy megjósoltassa a rendszerrel azt a képet, ami a végén valóban elkészül már, a jóval komplexebb képfeldolgozással járó HDR+ eljárással. A vállalat több ezer képes gyűjteményen tréningezi a HDRnetet, hogy a lehető legjobb minőségben és élethűségben legyen képes „megjósolni” a HDR+ fotót.
Dupla expozíció kontroll
A HDR+ kiváló eszköz bármilyen helyzetben egy izgalmas fotó elkészítéséhez, de van az úgy, hogy adott esetben nem az a legjobb látványt nyújtó kép, amin a legapróbb részletek is jól kivehetőek. Azoknak a fotósoknak, akik minden körülmények között pontos elképzelésük van arról, hogy az adott látványt éppen hogy szeretnék megörökíteni, a Dupla expozíció kontroll nagyon jól jöhet, itt ugyanis kettő kezelőszervvel lehet az elő képen a dinamikatartományt konfigurálni.
Az utólagos fotószerkesztéssel persze nagyon sok dolgot meg lehet valósítani, de amikor egy elkészült JPG képet kell szerkeszteni, akkor bizony az közel sem nyújt olyan nagy mozgásteret a minőség megtartása mellett, mint ami a Dupla expozíció kontrollal elérhető. Persze lehet RAW képet is készíteni adott esetben, amit már szépen lehet utólag is szerkeszteni minden szempontból, de a Google szerint ez sokszor elvonja a pillanatról az emberek figyelmét, és sok utólagos pepecselést is magával von. A Dupla expozíció kontrollnál viszont ilyen nincs, kettő mozdulattal megalkotható rögtön az ideális kép.
Az egyik csíkkal az élőképen a felhasználó a fényesség állapotát tudja finomhangolni, a másikkal pedig az árnyékoknak a megjelenését lehet szabályozni nagyon gyorsan és pontosan. A világosság csíkján az egész képnek a fényereje lesz hangolva, az árnyéknál viszont már nem az expóval, hanem a tónus térképpel játszik a rendszer.
Ez a technológia már a Live HDR+ továbbgondolásából jött létre, és ugyanazt az alapot használja, csak gyakorlatilag még arra is lehetőséget nyújt az embereknek, hogy az előre jósolt képet valós időben szerkesszék. A mobil pedig a változtatások információját is elmenteni, és felhasználja akkor, amikor a HDR+ fotó végül elkészül.
