A Földet naponta nagyjából 100 tonna űrtörmelék éri el, ami első hallásra soknak tűnhet, de bolygónk méreteit tekintve elhanyagolható mennyiség. A légkörbe belépő darabok ráadásul többnyire annyira aprók, hogy elégnek, mielőtt elérnék a felszínt. Amikor ezek a pici, sokszor csak egy homokszemnek megfelelő méretű törmelékdarabok belépnek az atmoszférába, felhevülnek és felizzanak. Ezeket a pici űrkavicsokat az űrben meteoroidnak nevezzük, a felfénylő objektumot meteornak, a felszínt elérő szilárd darabokat pedig meteoritnak.

A Holdat szintén rengeteg kisebb-nagyobb űrkavics éri el minden nap, és mivel égi kísérőnknek nincs légköre, minden egyes darab el is éri a felszínt. Mivel a becsapódás sebessége a 30 km/másodpercet is meghaladhatja (összevetésként egy puskagolyó sebessége 1 km/mp körüli), kis tömeg esetén is igen nagy energiájú eseményekről van szó. Ez az energia a becsapódáskor többek közt hő és fény formájában szabadul fel, és időnként annyira fényes felvillanást produkál, hogy az a Földről is látszik.

Ezen események észlelésére „szakosodott” a MIDAS (Moon Impacts Detection and Analysis System) nevű spanyol távcsőrendszer, amely három pici teleszkópjával folyamatosan monitorozza a Holdat becsapódások felvillanásait keresve az égitesten. Július 17-én és 18-án pedig alig egy nap különbséggel két becsapódást is észlelt, amelyek a fenti videón tekinthetők meg.

Az első meteoroid a Grimaldi-kráter közelében, a második pedig a Mare Humorumnál érte el a felszínt, és felszabaduló energiák mennyiségéből kiindulva mindkettő önmagánál sokkal nagyobb krátert hozott létre a Holdon. A meteoroidok pályájuk alapján a Konkoly Thege Miklós által felfedezett Alfa Capricornidák nevű meteorrajból származnak, amely a 169P/NEAT üstökös törmelékéből jött létre.

A becsapódó égitestek valószínűleg maximum pár centiméteresek lehettek, sebességük miatt mégis elképesztően látványos becsapódásokat produkáltak. Persze nem ez az első eset, hogy hasonló becsapódásokat észlelnek a szakértők a Holdon, sőt, amióta a MIDAS működik, meglehetősen gyakoriak a hasonló észlelések.

És hogy miért érdekesek ezek? A Holdon látott becsapódások alapján sokkal pontosabb képet kaphatunk arról, mennyi apróbb objektum kering kozmikus környékünkön, mint hogyha a Földet kémlelnénk hasonló céllal. Ez pedig fontos információ lehet például az eljövendő űrküldetések szempontjából is, hiszen ekkora sebességek mellett egy porszemnyi égitest is óriási károkat okozhat.