Shop menü

ÍGY FEST EGY METEORITBECSAPÓDÁS A HOLDON

Július közepén két ilyen eseményt is sikerült elcsípni egy spanyol távcsőnek.
Jools _
Jools _
Így fest egy meteoritbecsapódás a Holdon

A Földet naponta nagyjából 100 tonna űrtörmelék éri el, ami első hallásra soknak tűnhet, de bolygónk méreteit tekintve elhanyagolható mennyiség. A légkörbe belépő darabok ráadásul többnyire annyira aprók, hogy elégnek, mielőtt elérnék a felszínt. Amikor ezek a pici, sokszor csak egy homokszemnek megfelelő méretű törmelékdarabok belépnek az atmoszférába, felhevülnek és felizzanak. Ezeket a pici űrkavicsokat az űrben meteoroidnak nevezzük, a felfénylő objektumot meteornak, a felszínt elérő szilárd darabokat pedig meteoritnak.

A Holdat szintén rengeteg kisebb-nagyobb űrkavics éri el minden nap, és mivel égi kísérőnknek nincs légköre, minden egyes darab el is éri a felszínt. Mivel a becsapódás sebessége a 30 km/másodpercet is meghaladhatja (összevetésként egy puskagolyó sebessége 1 km/mp körüli), kis tömeg esetén is igen nagy energiájú eseményekről van szó. Ez az energia a becsapódáskor többek közt hő és fény formájában szabadul fel, és időnként annyira fényes felvillanást produkál, hogy az a Földről is látszik.

Ezen események észlelésére „szakosodott” a MIDAS (Moon Impacts Detection and Analysis System) nevű spanyol távcsőrendszer, amely három pici teleszkópjával folyamatosan monitorozza a Holdat becsapódások felvillanásait keresve az égitesten. Július 17-én és 18-án pedig alig egy nap különbséggel két becsapódást is észlelt, amelyek a fenti videón tekinthetők meg.

Az első meteoroid a Grimaldi-kráter közelében, a második pedig a Mare Humorumnál érte el a felszínt, és felszabaduló energiák mennyiségéből kiindulva mindkettő önmagánál sokkal nagyobb krátert hozott létre a Holdon. A meteoroidok pályájuk alapján a Konkoly Thege Miklós által felfedezett Alfa Capricornidák nevű meteorrajból származnak, amely a 169P/NEAT üstökös törmelékéből jött létre.

A becsapódó égitestek valószínűleg maximum pár centiméteresek lehettek, sebességük miatt mégis elképesztően látványos becsapódásokat produkáltak. Persze nem ez az első eset, hogy hasonló becsapódásokat észlelnek a szakértők a Holdon, sőt, amióta a MIDAS működik, meglehetősen gyakoriak a hasonló észlelések.

És hogy miért érdekesek ezek? A Holdon látott becsapódások alapján sokkal pontosabb képet kaphatunk arról, mennyi apróbb objektum kering kozmikus környékünkön, mint hogyha a Földet kémlelnénk hasonló céllal. Ez pedig fontos információ lehet például az eljövendő űrküldetések szempontjából is, hiszen ekkora sebességek mellett egy porszemnyi égitest is óriási károkat okozhat.

Neked ajánljuk

    Tesztek

      Kapcsolódó cikkek

      Vissza az oldal tetejére