2024. április 11-én a csillagászok felfedeztek egy szupernóvát egy közeli galaxisban. Egy hatalmas csillag robbant fel az NGC 3621 spirálgalaxisban, alig több mint 21 millió fényévre a Földtől. A szupernóva – a 2024ggi jelű objektum – nagyszerűsége abban rejlik, hogy mivel közel volt, viszonylag könnyen tanulmányozható. Elég fényesnek bizonyult ahhoz, hogy nagyszerű színképeket készítsenek róla, amelyekből rengeteg mindent megtudhattak a kutatók a robbanásról.
Amikor egy nagy tömegű csillag magja összeomlik, rengeteg bonyolult fizikai folyamat játszódik le, amelynek végén hatalmas mennyiségű energia szabadul fel. Ez utat tör magának, és lerobbantja a külső rétegeket. A szupernóva gyorsan fényesedik, mindössze néhány nap alatt éri el a fényesség maximumát, majd elkezd halványodni. Fényesedése alatt sok fontos dolog történik, ezért is fontos a korai észlelés. A 2024ggi-t az ATLAS teleszkóprendszer mindössze hat órával a csillag felrobbanása után észlelte, ami egészen hihetetlen siker.
De van ennél jobb is! Az olyan közeli szupernóvák esetében, mint a 2024ggi, lehetséges, sőt valószínű, hogy a gazdagalaxist például a Hubble már korábban is megfigyelte, évekkel-hetekkel-napokkal a robbanás előtt. Ha ez megtörténik, akkor a progenitort, a felrobbant csillagot is megnézhetik a kutatók, mielőtt az felrobbant volna. És azt is láthatják, hogy milyen környezetben volt a csillag.
Pontosan ez történt a 2024ggi esetében. A Hubble és a Spitzer nem csak egyszer figyelte meg a gazdagalaxist, az NGC 3621-et, hanem többször is. Ez azért fontos, mert így a csillagászok azt is láthatják, hogyan viselkedett a csillag a felrobbanása előtt. Egy kínai csillagászokból álló csapat megnézte a Hubble és a Spitzer adatait, és érdekes dolgokat találtak.
Egyrészt a csillag a felvételek alapján egyértelműen egy vörös szuperóriás, egy felfúvódott, hűvös és rendkívül fényes, nagy tömegű csillag. A nagy tömegű csillagok nem élnek sokáig, mert gyorsan fogy a magjukban lévő nukleáris üzemanyag. Ahogy kezdenek kifogyni, felduzzadnak és vörösre színeződnek.
A csillag esetében, amelyből végül a 2024ggi szupernóva lett, a csillagászok megállapították, hogy valószínűleg 900-szor nagyobb volt, mint a Nap – jóval több mint egymilliárd kilométer átmérőjű! Ez azt jelenti, hogy a Naprendszer közepén elhelyezve a Szaturnusz pályájáig nyúlt volna. Kezdeti mérete valószínűleg a Nap tömegének körülbelül 13-szorosa volt, ami tipikus egy ilyen csillag esetében. Ráadásul a Nap fényességének több mint 80 ezerszeresét termelte ki – még a felrobbanása előtt.
Érdekes módon a csillag fényessége változott, ami a vörös szuperóriások robbanása előtt gyakori jelenség. A Betelgeuse például több különböző ciklusban változtatja fényességét, és ebbe nem is számít bele az az eset, amikor 2019/2020-ban egy hatalmas porfelhőt fújt ki, ami drámaian elhomályosította a csillagot. A 2024ggi esetében azonban nem sok port láttak, ami viszont némileg meglepő.
