A díjazás feltételei és körülményei
1991 óta minden év szeptemberének végén vagy októberének elején a Harvardon, a Sanders Színház nagytermében adják át az IgNobel-díjakat. A díjazottak olyan kutatásokért részesülnek az elismerésben, melyek hallatán „először nevetünk, aztán elgondolkodunk”, illetve olyan tudományos eredményeket méltatnak, melyeket „nem lehet vagy nem érdemes megismételni.” A Nobel-díj amerikai karikatúrájaként is emlegetett díjat látványos és általában igen szórakoztató gála keretében, valódi Nobel-díjasok adják át a nyerteseknek, ezt követően pedig a díjazottak nyilvános előadást tartanak eredményeikről az MIT-n. Az Annals of Improbable Research rendezésében átadott díj neve az angol ignoble (alantas, méltatlan, fölösleges) és a Nobel szavakra épülő szójátékból ered. Lássuk tehát a 2011-es év díjazottjait!
A kémia évében a díj maga, egy asztalkára ragasztott periódusos rendszer volt, utalva az angol periodic table elnevezés kétértelműségére. Pénzjutalommal nem jár az elismerés, sőt az utazási költségeket is a díjazottak fizetik, ennek ellenére a legtöbben személyesen megjelentek a díjátadón. 
Élettudományok
Az élettani díjat Anna Wilkinson, Isabella Mandl, Ludwig Huber és a jelenleg Magyarországon is dolgozó Natalie Sebanz kapta, akik kimutatták, hogy vöröslábú teknősöknél nem ragadós az ásítás.
Az orvosi díjjal kitüntetett Mirjam Tuk, Debra Trampe, Luk Warlop, Matthew Lewis, Peter Snyder, Robert Feldman, Robert Pietrzak, David Darby és Paul Maruff, két, egymástól független kutatás alapján bizonyították, hogy a fokozott vizelési inger egyes esetekben jó, másokban viszont rossz döntéseket eredményez.
A biológiai díjazottak, Darryl Gwynne és David Rentz, azért kapták az elismerést, mert megállapították, hogy bizonyos rovarok szívesebben párosodnának barna színű ausztrál sörösüvegekkel, mint saját fajtársaikkal.
Matematika és fizika
A matematikai IgNobel-díjat a világvége megjósolásáért kapták többen megosztva, „amiért megtanították a világot arra, hogy óvatosan kell bánni matematikai jóslatokkal.” A nyertesek kronologikus sorrendben az általuk megállapított vég alapján: Dorothy Martin (1954), Pat Robertson (1982), Elizabeth Clare Prophet (1990), Lee Jang Rim (1992), Credonia Mwerinde (1999) és Harold Camping (1994. szeptember 6. és 2011. október 21.). 
A fizikai díjat Philippe Perrin, Cyril Perrot, Dominique Deviterne and Bruno Ragaru és Herman Kingma kapta, annak kimutatásáért, hogy miért szédülnek el a diszkoszvetők mozgásuk során, amikor ugyanolyan helyzetben a kalapácsvetők nem szédülnek.
 
Kémia, közbiztonság és az IgNobel-békedíj
A kémiai díjazottak Makoto Imai, Naoki Urushihata, Hideki Tanemura, Yukinobu Tajima, Hideaki Goto, Koichiro Mizoguchi és Junichi Murakami voltak, akik meghatározták, hogy milyen koncentrációban kell jelen lennie a levegőben a wasabinak, hogy vészhelyzet esetén riasztóként legyen használható, vagyis hatására felébredjenek az alvó emberek.
A közbiztonsági díjazott John Senders lett, aki a hatvanas években egy sor kísérletet folytatott annak megállapítására, hogy milyen baleseti kockázattal jár, ha az autópályán haladó vezetőt látásában korlátozza újra és újra lecsapódó napellenző.
Az IgNobel-békedíj kitüntetettje Arturas Zuokas, a litvániai Vilnius polgármestere lett, aki úgy fejezte ki a tilosban parkoló luxusautók iránti ellenszenvét, hogy tankkal hajtott át egy Mercedes-en.
 
Pszichológia és irodalom
A pszichológiai díjazott Karl Halvor Teigen az emberi sóhajtozás lélektani titkait tárta fel kutatásában.
Az irodalmi díjat John Perry kapta a Strukturált Halogatás Elméletének kidolgozásáért. Ez alapján, ha magasra akarunk törni, mindig dolgozzunk valami fontos feladaton, így elkerülhetjük, hogy olyan problémákat kelljen megoldanunk, melyek még fontosabbak. 
Végezetül alább látható a 2011-es díjátadóról készült felvétel, pihenésnek, kikapcsolódásnak ideális.
[bold]Boldog új évet Mindenkinek!
[/bold]
