Ahogyan az Ig Nobel-díj esetében gyakran megesik, Ilona Croy eleinte azt hitte, hogy a díj elnyeréséről szóló értesítés csak egy vicc. A jénai Friedrich Schiller Egyetem idegkutatójával közölték, hogy a szaglástudomány kategóriában járó díjat nyerte el azon kutatása alapján, amely során azt vizsgálta, hogy a szülők miért gondolják, hogy tizenéves gyermekeik sokkal rosszabb szagúak, mint csecsemőik. Végül úgy döntött, hogy elfogadja a díjat, és át is vette az azért járó (gyakorlatilag teljesen értéktelen) 10 billió zimbabwei dolláros bankjegyet, valamint egy kézzel készített, gombatematikájú trófeát. Mindez megszokott eleme a tudomány legbolondosabb díjátadó ünnepségének – kivéve, hogy idén nem az Egyesült Államokban került megrendezésre az esemény.

Az Ig Nobel-díj 36 éves története során ugyanis most először a nyertesek Zürichben vették át díjaikat, nem pedig Boston térségében. Croy egyike azoknak a díjazottaknak, akik támogatják az új helyszínt. Németországból Svájcba utazni egyszerű döntés volt, mondja a kutató. Ha viszont az ünnepséget szokás szerint az Egyesült Államokban rendezték volna meg, kétszer is meggondolta volna magát, mondja, mind a politikai helyzet, mind a távolság miatt. „Az a benyomásom, hogy már nem igazán vendégszerető a kultúra” – teszi hozzá Croy.

A döntés előzménye, hogy a tavalyi rendezvényt erősen beárnyékolta, hogy a 10 nyertes csapat közel fele nem jelent meg, többek között a vízumkorlátozások, valamint Donald Trump amerikai elnök kutatási és határpolitikája miatt. Ennek következtében az Ig Nobel-díj szervezői – akik mottója: „először nevettessük meg az embereket, aztán gondolkodtassuk el őket” – márciusban azt a nehéz döntést hozták, hogy a helyszínt határozatlan időre megváltoztatják. „Ahhoz, hogy megrendezhessük az ünnepséget, és mégis megőrizzük a lényeget, amit mindig is képviselt, egy barátságosabb helyre kellett költöznünk” – mondja Marc Abrahams, a díj alapítója és műsorvezetője, valamint az Annals of Improbable Research című tudományos vicclap szerkesztője.

Szerencsére Zürich boldogan vállalta a rendezés feladatait, bár Abrahams elmondása szerint Párizs, Berlin, Amszterdam és Athén is versengett a megtiszteltetésért. A Zürichi Egyetem (UZH) és az ETH egyéb intézményei azonban intézményi támogatást is felajánlottak, amit a korábbi amerikai házigazdák, például a Harvard és az MIT soha nem tettek meg. A szervezők már azt is bejelentették, hogy a jövő évi díjátadót Antwerpenben tartják. A terv jelenleg az, hogy kétévente térnek vissza Zürichbe, a köztes években pedig más európai országok között váltakozik majd a rendezés.

Matilda Brindle, az Oxfordi Egyetem evolúciós biológusa, aki a madarak, hangyák és jegesmedvék körében megfigyelt csókok pontos definíciójának kidolgozásáért nyerte el a biomechanikai díjat, elmondta, hogy a külföldre költözés remek módja annak, hogy a tudomány nemzetköziségét tükrözzék a szervezők. Ez továbbá központibb helyszín az európai és ázsiai nyertesek számára, és jóval kevesebb a vízumkorlátozás. „Úgy gondolom, jelenleg valószínűleg könnyebb Európába jönni, mint az Egyesült Államokba” – mondja a kutató.

Ez igaznak bizonyul Tadd Truscott esetében is, aki a szaúd-arábiai Abdalláh király Tudományos és Műszaki Egyetem folyadékdinamikai mérnöke, és egy fröccsenésmentes piszoár megtervezéséért nyerte el a fizikai díjat. Elmondása szerint 20 fős nemzetközi kutatócsoportjából – amelynek tagjai között vannak üzbég, indiai és nigériai kutatók is – jelenleg csak ketten utazhatnának be az Egyesült Államokba az utazási tilalmak és a vízummal kapcsolatos nehézségek miatt. Az egyik hallgatóját pedig – annak ellenére, hogy vízummal is rendelkezett – nemrégiben 10 órán át tartották fogva a határon étel és víz nélkül. „Sajnos az Egyesült Államok jelenleg nem tűnik nemzetközi helynek” – mondja Truscott, aki az év egy részét egyébként ott tölti. A többi kilenc nyertes csapat közül ötben is vannak az Egyesült Államokban dolgozó kutatók.

Truscott egyik kollégája, Kaveeshan Thurairajah, a Waterloo-i Egyetem folyadékmechanika szakos doktorandusza azt is hozzáteszi, hogy az Egyesült Államokban komoly veszélyben van az egyetemek szabadsága és finanszírozása: „A szuverenitás elleni támadás nem olyasmi, amivel kényelmes szembesülni.”

A biológia kategória nyertese, João Miguel Alves Nunes, a São Paulo-i Egyetem állattani doktori hallgatója számára az ünnepségen való részvétel szakmai állásfoglalás – és egyben személyes mérföldkő is. „Brazil tudósként büszke vagyok arra, hogy részt vehetek az első Egyesült Államokon kívül rendezett díjátadó ünnepségen” – mondja Nunes, aki azzal nyerte el a díjat, hogy mérges kígyókra lépett, hogy meghatározza, mikor harapnak. (Bár a tanulmányt később visszavonták a lépéses módszerrel kapcsolatos aggályok miatt.)

– mondja. A díj emellett lehetőséget nyújtott számára az első nemzetközi utazására és az első repülőútjára is.

Bár a helyszínváltoztatás vegyes érzelmeket keltett, egyúttal új életet lehelt az ünnepségbe is, mondta el Abrahams. Az 1500 férőhelyes helyszínre szóló jegyek néhány nap alatt elfogytak, önkéntesekből bőven akadtak, és az idősödő szervezőcsapat is új, lelkes tagokkal gazdagodott. A csapat nagyon jól szórakozott az új, a svájci helyszínt tükröző elemek kidolgozásával is, volt például egy jódlizás, és banánjelmezbe öltözött egyetemi rektorok, akik figyelmeztették a túl hosszú beszédet tartó előadókat. „Majdnem olyan érzés volt az egész, mint a legelején” – mondja Abrahams.

A teljes ceremónia alább tekinthető meg, de előtte röviden a győztesekről:

A biomechanikai díjat Matilda Brindle, Catherine Talbot és Stuart West kapta (Egyesült Királyság, Egyesült Államok), mert minden eddiginél pontosabb definíciót fogalmaztak meg a csókra a hangyák, madarak, jegesmedvék és emberek esetében. Eszerint a csókok: „nem agonisztikus interakciók, amelyek irányított, fajon belüli, száj-száj érintkezést jelentenek, a száj/szájrészek bizonyos mozgásával és ételátadás nélkül”.

A közigazgatási díj nyertese Paul Piff, Daniel Stancato, Stéphane Côté, Rodolfo Mendoza-Denton és Dacher Keltner (Egyesült Államok, Mexikó, Kanada) kapta azért, mert bizonyítékokat gyűjtöttek arra, hogy a felsőbb osztályba tartozó emberek nagyobb valószínűséggel lopnak édességet gyerekeik készleteiből, és másfajta etikátlan viselkedéseket is tanúsítanak.

A kémiai díjat Sanchari Banerjee, Nathan Coussens, François-Xavier Gallat, Nitish Sathyanarayanan, Jandhyam Srikanth, Koichiro Yagi, James Gray, Stephen Tobe, Barbara Stay, Leonard Chavas és Subramanian Ramaswamy (India, Franciaország, Japán, Egyesült Államok) kapta azért, mert felfedezték, hogy az elevenszülő csótányok tejfehérjéi háromszor annyi energiát tartalmaznak, mint a tehenek tejfehérjéi.

Az orvosi díj győztese a néhai Tokuji Unno (Japán) lett, „Hogyan kell kifújni az orrot – Az orrfújás aerodinamikai vizsgálata” című tanulmányáért.

A biológiai díj győztese João Miguel Alves-Nunes, Adriano Fellone, Selma Maria Almeida-Santos, Carlos Roberto de Medeiros, Ivan Sazima és Otavio Augusto Vuolo Marques (Brazília, Ausztrália) lett, akik különböző mérges kígyók egyes testrészeit nyomták meg finoman – eltérő hőmérsékleteken és a nap különböző szakaszaiban is –, hogy megpróbálják kideríteni, mi készteti és mi nem készteti a kígyókat arra, hogy megmarja az embert.

A fizikai díj győztesei Randy Hurd, Zhao Pan, Tadd Truscott és Kaveeshan Thurairajah (Kanada, Egyesült Államok, Kína, Szaúd-Arábia) voltak, akik elméleti és kísérleti úton igyekeztek kifejleszteni egy fröccsenésmentes piszoárt.

A technológiai díjat Justin Puma, Zhen Yang, Evan Johnston, Zixin Zhang, Xiaoyi Lan, Lingzhi Zhang, Hongyu Hou, Zixin He, Ali Afify, Megan Creighton, Jianyu Li és Changhong Cao (Kína, Kanada, Egyesült Államok, Egyiptom) kapta, a szúnyogok szájszervének nagy felbontású 3D nyomtatókban fúvókaként való felhasználásának úttörő munkájáért. A folyamatot „Necroprinting”-nek keresztelték el.

A szaglástudományi díjat Ilona Croy, Tomasz Frackowiak, Thomas Hummel és Agnieszka Sorokowska (Lengyelország, Németország, Svédország) nyerte el, amiért bizonyítékokat gyűjtöttek arra, hogy a csecsemők csodálatos illatot árasztanak szüleik szerint, a tinédzserek viszont nem.

A talajtudományi díj győztese Franz Bender, Marcel van der Heijden, Atlant Bieri és Pia Viviani (Svájc, Hollandia, Németország) lett, akik kutatásuk részeként több mint 25 országban 1000 azonos alsóneműt temettek el, majd két hónap múlva kiásták őket.

Végül a békedíjat Jaimie Arona Krems, Rebecka Hahnel-Peeters, Laureon Merrie, Keelah Williams és Daniel Sznycer (Egyesült Államok, Argentína, Ausztrália) vihette haza azért, mert dokumentálták, hogy azokat a barátokat értékeljük leginkább, akik gonoszak azokkal szemben, akiket nem szeretünk.