A Nemzetközi Rétegtani Tanács (ICS) a héten bejelentette, hogy a jelenlegi földtörténeti kort, a holocént (jelenkor) három alrészre osztják. Ami azért érdekes, mert bár így természetesen továbbra is a holocénben élünk, egyúttal kaptunk egy új korszakmegnevezést is a nagyjából 4250 éve kezdődött és napjainkban is tartó időszakra: ez pedig a Meghálaja-korszak.
Jurassic Park
Hogy az új korszakok bevezetésére miért volt szükség, az meglehetősen összetett kérdés, amely szorosan összefügg a rétegtan utóbbi évtizedeinek történéseivel, ahogy a földtani rétegek leírásával foglalkozó tudomány egyre inkább összefonódott az éghajlatváltozás és a környezetvédelem vizsgálatával.
Az ICS az egyes földtörténeti korokkal összefüggésbe hozott kőzetrétegek elnevezésének globális felelőse. Ennek a testületnek köszönhetjük például a jura időszak nevét is, a paleontológusok és Michael Crichton nagy örömére. Összességében azonban a rétegtani tanács és általában a rétegtannal foglalkozók mostanáig nem sok vizet zavartak, ami a nyilvánosságot illeti.
Egy kicsi, elkötelezett szakmai közösségről van szó, akik szakterületét még a legtöbb geológus is mérhetetlenül unalmasnak tartja, mondja Jan Zalasiewicz, a Leicesteri Egyetem paleobiológusa. Valakinek azonban ezt is meg kell csinálnia, a földtani rétegek vizsgálata és leírása ugyanis szükségszerű feltétele annak, hogy egyes leleteket és eseményeket időben el tudjunk helyezni.
Az antropocén születése
A rétegtanról kialakult unalmas a kép 2000-ben kezdett megváltozni, amikor Paul Crutzen légkörkémikus, 1995 kémiai Nobel-díjasa egy szakmai levélben új földtörténeti kor bevezetését javasolta: Crutzen és szerzőtársa, Eugene F. Stoermer ökológus szerint
az ember annyira alapvető hatással van a Földön zajló folyamatokra – akár a mezőgazdaságot, az éghajlatváltozást vagy az atomkísérleteket nézzük –, hogy fajunk elterjedésével egy új geológiai korszak kezdődött.
Ezt a javasolt korszakot antropocénnek, vagyis az emberek korának nevezték a szerzők.
Az ötlet hamar nagy népszerűségre tett szert, hiszen az elnevezés és annak indoklása is azt sugallta, hogy fajunk nemcsak egy rövid epizód a Föld történetében, hanem komoly, geológiai változásokat okozó tényező, olyan elemi erő, amely hasonlóan vulkánokhoz vagy a kőzetlemezekhez képes átrajzolni a bolygó felszínét. Hirtelen mindenféle más tudományágak képviselőit is érdekelni kezdte a rétegtan, többek közt szociológusok és filozófusok álltak neki vizsgálni a geológiai idő kőzetrétegeit.
„Az antropocén kiszélesített a geológiai időskála iránti érdeklődést” – mondja Zalasiewicz. Ami azzal is együtt járt, hogy az újonnan érkezők nem feltétlenül értették és értékelték a tudományterület hagyományait és módszereit, folytatja a szakértő, aki 2009-ben az ICS által létrehozott antropocén munkacsoport vezetőjeként kezdte vizsgálni, hogy a javasolt földtörténeti kor valóban helyet érdemel-e a rétegtani idővonalon.
2015-re a munkacsoport arra a következtetésre jutott, hogy az antropocén egy napon valószínűleg tényleg elfogadható lehet új rétegként, mint a holocént követő időszak. A szakértők szerint ugyanakkor a kőzetekben egyelőre nem mutatható ki az a határ, amely az antropocén kezdetét jelenti.
Vagyis bár a korszak feltehetően szerepelni fog a jövő rétegtani táblázataiban, egyelőre geológiailag nem igazolható annak létezése.
Geológiai belháború?
Bár az ICS mostani bejelentésének látszólag semmi köze az antropocén kérdéshez, több geológus is azon a véleményen van, hogy a háttérben valójában mégiscsak az antropocénről szólnak a legújabb fejlemények. Konkrétan arról van szó szerintük, hogy a holocén felosztásával az ICS igyekszik kevésbé jelentőssé tenni, vagy egyenesen „eltusolni” az antropocént. Holott napjainkban valóban olyan, emberi közreműködésnek köszönhető változások zajlanak a bolygón, amelyek jelentőségét geológiai oldalról sem lenne szabad vitatni.
A bolygó történetének utolsó 11700 évét a legutóbbi évekig holocén néven emlegették a geológusok. A határok látszólag világosak voltak: a földtörténeti jelenkor az utolsó eljegesedés végével, a gleccserek visszahúzódásával kezdődött, és napjainkban is tart. Geológiai szemszögből ugyanakkor ez a 11700 év rendkívül rövid időszak, a földtörténeti korok többsége évmilliókat ölel fel:
a dinoszauruszok uralmát záró késő kréta kor például 34 millió évig tartott, vagyis 3000-szer hosszabb ideig, mint a holocén.
Nekünk, embereknek ugyanakkor a holocén jelent mindent. Ez alatt zajlott teljes írott történelmünk és íratlan történelmünk egy jelentős része is. A holocénben jöttek létre az első városok, ekkor alapították a mai világvallásokat, és ekkor született az életünket meghatározó technológiai vívmányok java is.
Hivatalosan még ma is a holocénben élünk, ám ha feltételezzük, hogy a valóságban már átléptünk az antropocénbe, a holocént valahol le kell zárni. És a kritikus geológusok szerint pontosan ennek a lezárásnak az időpontjáról szól a mostani ICS-döntés és más közelmúltbeli fejlemények is. Az antropocén munkacsoport tagjai ugyanis egy nemrég megjelent tanulmányban azt sugallják, hogy az antropocén kezdeteként a 20. század közepét fogják javasolni. Ebben a leosztásban tehát a holocén az utolsó jégkorszak végétől 1945–1950-ig tartana.
Atombomba vagy mezőgazdaság?
A határ 20. század közepére helyezése mellett sok érvet lehet felsorakoztatni. Ekkoriban jelennek meg az atomfegyverek radiometrikus jelei a kőzetekben, és a második világháború után kezdődött meg a világszintű iparosodás, valamint a gépkocsik általános elterjedése is. Aminek hatására rengeteg üvegházhatású gáz került a légkörbe, a kőzetekben is nyomot hagyva.
Mások ugyanakkor más időpontok mellett érvelnek, ami az antropocén kezdetét illeti. Egyes geológusok például 1800 körültől, az ipari forradalom elejétől számítanák az új kort. Megint mások szerint az antropocén 1492-ben kezdődött, amikor az európaiak elkezdtek állatokat, növényeket, betegségeket és embereket szállítani egyik kontinensről a másikra.
Végül olyanok is akadnak, akik az antropocén kezdetét a mezőgazdaság kezdeteihez kötik, így szerintük már 4000–6000 éve az új korban élünk.
A világ egykori erdőinek javát 1950-re már réges-régen mezőgazdasági területté alakították, alapvetően megváltoztatna a földi felszínt, mondja Bill Ruddiman, a Virginiai Egyetem kutatója, aki ennek megfelelően a nagyon korai antropocén híve. És ha valaki azt vallja, hogy az antropocén 6000 éve kezdődött, azt érthetően elég érzékenyen érinti, ha az illetékesek azt mondják, hogy mostantól kezdve pontosan innentől, vagyis 6000 évvel ezelőttől kellene számítani holocén utolsó szakaszát.
Tiszta vizet a pohárba
Még akkor is, ha nem az ICS célja saját bevallásuk szerint egyáltalán nem az antropocén-vita eldöntése volt. Max Berkelhammer, az Illinois-i Egyetem kutatója, és a holocén munkacsoport tagja elmondása szerint a holocén feldarabolásával egyszerűen a tudományos közbeszédet akarták világosabbá tenni.
Az éghajlatkutatók például évtizedek óta beszélnek kései holocénről, de senki sem definiálta, hogy ez mit jelent. Ebből adódóan aztán vannak, akik szerint a kései holocén meleg volt, és olyanok is, akik szerint hideg. És akár mindkét csoportnak igaza lehet, hiszen elképzelhető, hogy csak annyi a véleményeltérés oka, hogy más időszakokról beszélnek.
A holocén és annak szakaszai rendszeresen felbukkannak a felmelegedésről szóló diskurzusban, és a geológusok és a klimatológusok közti párbeszédet egyáltalán nem könnyíti meg, hogy másként darabolják fel ezt az kort, ellentmondásossá téve a teóriákat. Ezért aztán az ICS megbízta Mike Walkert, a Walesi Egyetem kutatóját, hogy csapatával ossza három részre a holocénhez kapcsolható kőzetréteget.
Az eredmények alapján a korai holocén 11700 éve, az utolsó eljegesedés végével kezdődött. Az első új szakaszt mostantól grönlandi korszaknak nevezik a geológusok, mivel Grönlandról származik az a jégfurat, amelyben a korszak határait azonosították. A középső holocén nagyjából 8330 éve kezdődött, amikor az Északi-féltekén hirtelen és megmagyarázhatatlanul lezuhant a hőmérséklet. Ennek a korszaknak Northgrippian a neve, a határokat adó furatminta ugyanis a szintén grönlandi NGRIP projekt részeként került feltárásra.
A kései holocén pedig körülbelül 4250 éve kezdődött, amikor tartós szárazság sújtotta Eurázsiát, több ősi társadalomnak is véget vetve.
Mivel ennek az időszaknak a legtisztább bizonyítékát északnyugat Indiában, Meghálaja államban találták, az utolsó korszak erről kapta a nevét.
A felosztási javaslat elfogadását egyébként nem kapkodták el a szakértők: majdnem tíz évbe került, mire mind a négy illetékes bizottság elfogadta a terveket. És ami érdekes (és eléggé böki is a korai antropocén híveinek csőrét), a javaslatot a folyamat során az egyik bizottság tagjaként az antropocén munkacsoport elnöke is megszavazta.
Utóbbi munkacsoport ahogy már említettük, egyelőre nem talált geológiai bizonyítékot az új kor kezdetére. Az első éveket egyébként a szakértők döntően annak megvitatásával töltötték, hogy egyáltalán lehet-e az antropocént geológiai fogalomként kezelni. Mostanra úgy vélik, hogy lehet, és sejtik is, hogyan fog kinézni ennek rétegtani jele, de azt egyelőre még nem találták meg.
A kivételezett holocén
A helyzet furcsasága nem kis részben abból adódik, hogy a holocén is egy nagyon ellentmondásos, és geológiai szempontból megkérdőjelezhetően meghatározott kor. Rövidségét már említettük, de az is problematikus vele kapcsolatban, hogy miért éppen az utolsó eljegesedés végétől számítódik, ha egyszer az utóbbi 2,8 millió évben folyamatosan jégkorszakok és interglaciális időszakok váltották egymást.
A holocén nem sokkal ezelőttig semmiben sem különbözött a korábbi nagyjából 50 interglaciálistól, a geológusok mégis külön korként kezdték kezelni, egyszerűen azért, mert ebben élünk.
Mostanra ugyanakkor nem sokan vitatják, hogy ez az interglaciális más lesz, mint az előzőek: könnyen lehet, hogy az emberi tevékenység okozta üvegházhatás megszakítja a korábbi ciklikus rendet, és a következő jégkorszak helyett tartós forróság fogja jellemezni a geológiai közeljövőt.
És pontosan ezért érvelnek többen is amellett, hogy a holocént egyszerűen szanálni kellene a földtörténeti korok közül, és helyette a kicsit megnyújtott pleisztocén után rögtön bevezetni az antropocént. Elvégre az ember már röviddel az utolsó eljegesedés után is komoly hatást gyakorolt a környezetre, hiszen számos nagytestű emlőst a kihalásba kergetett a vadászattal. (És akkor az ipari forradalom globális hatásairól még nem is beszéltünk.)
„Az ember átrendezte a fajokat a Földön! Ugyanazt tesszük, amit a lemeztektonika, fajokat mozgatunk. Néhány millió év múlva a jelen kor nyomait őrző kőzetrétegben olyan csontokat fognak találni világszerte a kutatók, amelyek a korábbi rétegekből hiányoztak” – mondja Ben van der Pluijm, a Michigani Egyetem geológusa.
Amire viszont a jelen döntési szerepben lévő rétegtanászai azt mondják, hogy ez mind szép és jó, de ők nem a több millió év múlva dolgozó geológusoknak csinálják földtörténeti táblázatukat, hanem a ma kutatóinak. A holocén rövidségét pedig azzal magyarázzák, hogy az időben közelebbi földtörténeti korok mindig rövidebben, mint a távoliak, mivel ezekről többet tudunk, így a felosztás is nagyobb „felbontás” mellett történik.
***
Hogy a vita végül hogyan dől el, azt egyelőre nem tudni. Abban viszont legalább reménykedhetünk, hogy ha pár millió év múlva lesznek még kutatói a rétegtannak, ők sokkal tisztábban fognak látni korunk földtörténetével kapcsolatban. De legalábbis kevésbé részletesen, ami a legtöbb esetben szintén sokat segít az ellentmondások feloldásában.
