Egy távoli bolygó éjszakai oldalán folyamatosan sűrű felhők képződnek. Ahogy azonban a szél a hűvös éjszakai oldalról a megvilágított nappali oldalra sodorja őket, gyorsan szétoszlanak. A csillagászok képesek voltak észlelni ezt az időjárási mintázatot a WASP-94 A b jelű bolygón pusztán azáltal, hogy tanulmányozták 690 fényév távolságból csillaga érkező fényét. Az eredmények megmutatják, hogy a bolygó forgásának különböző fázisait nyomon követve hogyan bővülhetnek a kutatók idegen légkörökkel kapcsolatos ismeretei, állítják az eredményekről a Science oldalain beszámoló kutatók.

A kutatók általában csak közvetetten tudják kimutatni a Naprendszeren kívüli bolygók jelenlétét, például azt észlelik, amikor a bolygó a Földről nézve elhalad csillaga előtt, kitakarva annak fényéből. Ez azért is érdekes, mert a bolygó légkörén átszűrődő csillagfény elemzésével következtetni lehet a bolygó kémiai összetételére, időjárási viszonyaira, sőt akár az eredetére is. De még a nagy bolygók is csak a csillag fényének körülbelül 1%-át takarják ki, és ennek a fénynek is csak egy sokkal kisebb része szűrődik át a bolygó légkörén. Ez csak halvány nyomokat hagy a csillag színképében a sokkal fényesebb háttérhez képest.

Amikor Sagnick Mukherjee, az Arizona Állami Egyetem csillagásza és munkatársai a James Webb űrtávcsövet a WASP-94 A jelű csillagra irányították, meglepetés várt rájuk. „Elképesztő aszimmetriát láttunk az adatokban” – mondja Mukherjee. A teleszkóp apró eltéréseket tárt fel a csillagfény spektrumában a bolygó csillag előtti átvonulásának kezdete, közepe és vége között.

A mérések azt mutatták, hogy minden átvonulás során a légkörnek az a része, amelyik elsőként halad át a csillag előtt, sűrű felhőkkel borított – amelyek valószínűleg ásványi cseppekből állnak, nem pedig vízből, tekintve, hogy a bolygó nappali oldalának hőmérséklete legalább 1600 kelvin. De az átvonulás végére a légkörnek az a hátsó része, amelyik utoljára haladt át, tiszta volt. Ez együttesen arra utal, hogy ahogy a szél fúj a bolygó körül, a felhők folyamatosan képződnek az éjszakai oldalon, és átkelnek a nappali oldalra, ahol szétoszlanak.

Ha a kutatók figyelmen kívül hagyták volna ezt az aszimmetriát, az adatok inkább köd jelenlétére utaltak volna a nappali oldalon, az éjszakai oldali felhőképződés helyett – és ez a légkört illetően egészen más kémiai összetételt is jelentett volna. A kutatók a továbbiakban is tanulmányozni tervezik a légkör összetételét, mert ebből az is felvázolható lehet, hogyan és hol alakult ki egy exoplanéta, mondja Mukherjee.

A szerzők világosan és meggyőzően mutatják be, hogy a nappali és éjszakai oldali különbségek döntő fontosságúak a Naprendszeren kívüli bolygók légköri összetételének meghatározásában, mondja Olivier Demangeon, a portugáliai Asztrofizikai és Űrtudományi Intézet csillagásza. A bolygóképződéssel kapcsolatos jelek különösen érdekesek lehetnek a WASP-94 A rendszer esetében, amely maga is egy másik csillag, a WASP-94 B körül kering. A saját rendszerünket tekintve ez különlegesnek tűnik, de jelenlegi tudásunk szerint a Világegyetemben keringő bolygók többsége hasonló kettős rendszerekben keletkezett és kering.