• ><_>

Azt a Némó nyomában óta tudni lehet, hogy a halak élete nem csak játék és mese. Főként akkor, ha meg kell találni valakit, vagy ha az éltető közegünkből egy sokkal kisebb adag éltető közegbe dobnak minket.  Főhőseink vígan töltik a napjaikat egy nagy akváriumban, játszadozva, mókázva, mikoris eljön a pillanat, hogy mindegyiküket megvásárolják és különböző helyekre kerülnek. Innen indul a kalandjuk, ahol (kezdetben kizárólagos) főhős (arany) halunk, mint az előbb említett Némó nyomában sztorival, elindul az akváriumtól a tenger felé, de elérve azt rájön, hogy hiányoznak a kis barátai. Ők az ablakból látják megcsillanni az aranyhal pajtásukat, így ők is útra kelnek, ki-ki a maga rögös útján, hogy a végén a tengernél találkozzanak és újra együtt legyen a nagy csapat.

Halak, fizika és zsonglőrködés

Mindegyik halacskának megvan a saját különleges tulajdonsága, amit használni is kell bőven, hogy eljussunk a célig. Külön jó rész, amikor már együtt a csapat és össze kell dolgozniuk, ahhoz, hogy tovább jussanak. Az aranyhal úgy tűnt magasabbra tud talán ugrani, meg erősebb, de külön aktiválható konkrét képessége nincs.

A gömbhal fel tud fújódni, ha mélyről indítjuk, akkor elég nagyot tud ütni, ahogy kirepül a vízből, illetve gömb lévén lehet vele gurulgatni jobbra-balra (külön vicces a gumilabda hangja ahogy gurul meg pattog). A piranhánk természetesen rá tud harapni bizonyos dolgokra (ezek amúgy többnyire piros valamik a pályán) és ki tud harapni meg ráncigálni sok mindent. A negyedik halacskánk pedig siklani tud a levegőben és szerintem neki a legnehezebb az irányítása és kell idő megszokni, illetve rájönni az apró repülős trükkökre.

Az elején mókás, de hamar frusztráló lesz a folytonos ellentétes erőkkel való zsonglőrködés (elvileg fizikai motorral kecsegtet a játék) az irányítás során, legyen szó gömb akváriumról vagy ami még rosszabb befőttes üvegről. Az irányítás ezzel együtt egyszerű, de még így is nagyon vontatott és macerás.

Arról nem is beszélve, hogy sokszor nehézkes, nem konzisztens, elakad, nem úgy gyorsul (vízszintes talajon) és van, hogy rosszul működnek a felületek. Például az tök korrekt, hogy álló helyből nem tudok felgurulni egy szőnyegre, de van, hogy legurulni róla sem sikerül, mert egy peremnek veszi a játék.

A játék alapvetően fizikai alapokra épült és nagyon ötletesen lett mindez a játékmenet része. Például ha magasabbra akarunk ugrani, akkor mélyebbről vagy messzebbről kell nekifutni (nekiúszni), lejtőn felfelé guruláshoz is kell lendület. Emellett ha van egy kis pereme valaminek, akkor arra csak lendületből lehet felgurulni, de a fizikát komolyan vevőknek is lejjebb kell adniuk az igényeikből, amikor azzal szembesülnek, hogy egy felmosóvödörrel persze nem lehetne odébb gurulni pusztán azzal, hogy folyamatosan úszunk a vödör falának, pláne nem egy csillével – sok pályán a lényeg tehát az, hogy keressünk aktuális halunknak egy közlekedő edényt és mindezt hívjuk játékmechanikának.

Mély levegő, relax

Checkpointok vannak a pályán, ha meghalunk onnan lehet újra kezdeni, de nem sokat segít, ha egy adott pályarészletet rengetegszer újra és újra meg kell csinálni. Pláne frusztráló egy-egy ezerszer végigpörgetett részt újra játszani csak azért, mert a legvégén nem jöttünk rá, hogy merre kéne tovább menni, vagy az utolsó kis ugrás folyton nem sikerül. Ha már feladtuk a próbálkozást, akkor lehet választani következő checkpointra ugrást, csak így a végén nem fogjuk megkapni a pontokat, csillagokat, kenyérdarabkákat.

A pályák változatosságára nem lehet panasz. Házak, különböző helyszínekkel és berendezéssel, utca, park, szökőkút, tavacska, folyó, erdő, piac, kórház, bánya, kátyús út, iroda, diszkó, reptér. A végén, ha bizonyos szintet elértünk (adott számú csillagot és kenyeret összegyűjtöttünk), akkor egy új pályarész is elérhetővé válik, ahol halaink meghódítják a világűrt is.

El hal-álozni több féle módon lehet. Ha kikerülünk a vízből, akkor van még egy pár másodpercnyi idő, mielőtt megfulladna szegény halacskánk így még megpróbálhatunk odébb vergődni a vízbe. A sirály és az autó se a barátunk, sőt a vízben úszkáló poharakba egyéb műanyagokba is beleszorulhatunk. Magasból lezuhanva nem halunk meg (csupán az ütődéstől), ott is csak a kiszáradás/fulladás fenyeget maximum. 

Annak ellenére, hogy ilyen cukinak tűnik és elsőre azt mondtam volna, hogy ezt gyerekeknek is ajánlanám, játék közben kiderült, hogy nagyon nem. Az egyik pályán vérrel teli zacskókat/tasakokat kell kiharapni és vérben úszkálni, elég sokszor ilyen horror szerűen kergetnek. Például a törött kezű műtős bácsi, aki miattunk hagyta félbe a Bob nevű halacska operálását, most utánunk rohangál és közben felénk kiabálja, hogy állj meg, mert nincs erre ideje, Bob el fog vérezni. Meg utána majd te jössz. Cuki halacskás játék, ugye? Hát köszi...

Ráadásul van ez a Greg Fisherman, aki elég sokszor megjelenik a történetben, ő is egy kifejezetten creepy karakter és szegény egyre jobban becsavarodik a történet során. Szóval az irányítás nehézsége és a néhol horrorba átütő részek miatt szülői felügyelettel és nyugtató támogató jelenléttel esetleg családi játék is lehet az I Am Fish bizonyos életkor felett, eredetileg PEGI 12-es besorolással.

Összességében nagyon ötletes feladványokból áll az I Am Fish, igazából sosem unalmas, változatosak a pályák és a feladatok, de a nehézkes irányítás és rengetegszer újrakezdeni ugyanazt, időnként idegesítővé teszi. Aki ezt nem bírja, annak kifejezetten nem ajánlott, de hal rajongóknak, platformer profiknak annál inkább.