Még mielőtt a DDR5 átvenné a hatalmat, vagy egyáltalán megérkezne az asztali PC piacra, kíváncsiak voltunk rá,hogy egy csúcs DDR4 kitnek van-e gyakorlati haszna a mindennapos felhasználás során.
Ehhez a teszthez kaptunk a HyperX jóvoltából egy HX448C19PB3K2/16 kitet,ami nem kevesebb mint 4800 mHz-es XMP-vel rendelkezik.
A kit két darab 8 GB-os modulból áll,így a teljes kapacitása 16 GB. Ez manapság inkább szokványosnak, mint soknak mondható,de a felhasználók nagy többségének így is bőség a mindennapokra. Bár az Intel és az AMD naprakész rendszerei fejlett memóriavezérlővel rendelkeznek, ebbe a magas órajelbe mégis beletörhet a bicskájuk, de ne szaladjunk ennyire előre.
A piacon jellemzően 3200 és 3600 MHz közötti órajelek az általánosak és a legkönnyebben beállíthatóak, de azok kedvéért, akik eltérnének a normától, egészen 5000 MHz-es XMP-vel rendelkező memóriák is kaphatóak. Itt fontos megjegyezni, hogy az egy dolog, hogy az adott memóriachipek képesek a rájuk írt órajelre, de ezeket kiaknázni és stabilan használni csak úgy lehet, ha sok egyéb körülmény is teljesül.
Ezeket a nagyon magas órajelű memóriákat válogatott alaplapokban és processzorok mellett tesztelik, sőt, bizonyos gyártók QVL listát is megadnak a memóriák mellé, ami azt tartalmazza, hogy milyen alaplapokban voltak letesztelve, és azokban kompatibilisnek bizonyultak. Ezeket nem árt figyelembe venni a vásárlás előtt,különben kellemetlen meglepetésekben részesülhetünk.
Leggyakoribb hiba az ilyen memóriakiteknél, hogy a felhasználó beállítja az AXMP - vagy XMP profilt az adott alaplap BIOS-ában majd a mentés után fekete képernyőt és nem induló gépet kap válaszul. Ez azért van mert a mai rendszerek még tuning mellett sem gyakran képesek ilyen órajelet stabilan hajtani. AMD oldalról X570-es lapban és X5000-es szériás processzorral van a legjobb esélyünk, míg Intel vonalon az LGA1200-as foglalatban használható 10 000-es szériás CPU-k lehetnek képesek kihozni a maximumot a modulokból.
Nekünk mindkét rendszer rendelkezésre állt, viszont mivel a processzorok nem voltak különösebben válogatva, a 4800 MHz-et csak indítás erejéig sikerült produkálnunk. A tesztek alatt nem volt stabil a rendszer, mert a memória-vezérlő annyira a határon volt már. Ezen javíthat, ha vízhűtés van a processzoron, mert ilyenkor az alacsonyabb hőmérsékleten dolgozó memóriavezérlő stabilabb, ezáltal az egész rendszerünk is stabilabb, mint léghűtéssel.
Az Intel rendszerünk egy 10700K processzora épülő gép volt, míg AMD vonalon az 5600X jelű chip volt a konfigurációban. Utóbbi rendszer esetén nagy segítségünkre van, hogy X570 chipsetes lapban felezni lehet a memóriavezérlő órajelét a RAM-okhoz képest, de még így sem voltunk képesek stabil 4800 MHz-et elérni. Egészen 4666 MHz-ig kellett lefelé lépdelnünk azért, hogy az összes általunk választott tesztprogramban stabilnak bizonyuljon a rendszer.
Az elérhető maximum mellett népszerű beállításokat is megvizsgáltunk, így 3600-3200 valamint egy kevésbé optimális 2666 MHz-es órajelen is megnéztük, van-e valamiféle negatív hatása a rendszer teljesítményre a relatív alacsony memória órajelnek. Westen kollégánk segítségével egy videóban is összefoglaltuk mire számíthatunk.
Összegzésképpen azt mondhatjuk el, hogy nem érdemes sok pluszköltséget bevállalni a nagyon gyors memóriák miatt, érdemesebb a kapacitást bővíteni, hosszabb távon az jobban megéri.
