Két jól bevált gyógyszer kombinációja mérsékelte a sztrókhoz kapcsolódó agykárosodást egerekben, miután jelentősen csökkentette a rágcsálók testhőmérsékletét – erről számolt be egy kutatócsoport a Science Translational Medicine oldalain. A gyógyszerek sztrókos betegeken végzett klinikai vizsgálata már azt is igazolta, hogy a terápia biztonságos, de a használt adagokban embereknél egyelőre hatástalannak tűnik.
Az ilyen gyógyszerek egy napon meghosszabbíthatják azt az időablakot, amelyen belül a sztrókon átesett betegek olyan kezelést kaphatnak, amely helyreállítja a véráramlást, mielőtt túl nagy károk következnének be, mondja Shaun Morrison, az Oregon Health & Science University idegkutatója.
A hipotermia terápiás hatásait évtizedek óta vizsgálják a szakértők: a test maghőmérsékletének drasztikus csökkentése ugyanis sok esetben segíthet elodázni bizonyos állapotoknál, például szívmegállásnál a károsodást. Ezek közé tartozik a sztrók azon típusa is, amely akkor alakul ki, ha egy vérrög elzárja az agy egyik vérerét, így az idegsejtek oxigénhiányos állapotba kerülnek. Az egyik elmélet szerint a hipotermia ilyen esetben történő kiváltása csökkentheti az idegsejtek anyagcsere-aktivitását. Ezáltal a sejtek kevesebb oxigén mellett is hosszabb ideig életben maradhatnak, így az orvosoknak több idejük marad a vérrög eltávolítására vagy feloldására.
Az 1980-as években kínai kutatók megpróbáltak „mesterséges hibernációt” előidézni sztrókos betegeknél a klórpromazin és a prometazin gyógyszerek kombinációjával, mondja az eredményekről beszámoló tanulmány társszerzője, Yuchuan Ding, a Wayne Állami Egyetem idegkutatója. A klórpromazint skizofrénia és bipoláris zavar kezelésére, a prometazint pedig műtét utáni hányinger és hányás esetén használják. A kísérletet azonban feladták, mert a használt nagy adagok mellett a betegek vérnyomása veszélyesen alacsony szintre süllyedt.
Az ötlet „megelőzte korát”, és eljött az idő újra megvizsgálni, mondja Ding. Legújabb vizsgálatukban a kutatók egereknek adták be a gyógyszerkombinációt, és megállapították, hogy az részben a bőr közelében lévő erek tágulását okozva csökkentette a rágcsálók testhőmérsékletét. Ezáltal felszabadult a test mélyéből érkező, vér által szállított hő. A két gyógyszerrel kezelt egerek kevesebb oxigént fogyasztottak, mint azok, amelyeket egy másik vegyülettel vagy jégtömlőkkel hűtöttek, ami arra utal, hogy a gyógyszerek lelassították az állatok anyagcseréjét. Ez a lassulás szintén hozzájárult a testhőmérséklet csökkenéséhez.
A szakértők egyes egereknél sztrókot idéztek elő, és megállapították, hogy azoknál, amelyek ezt követően a két gyógyszert kapták, kevesebb agyszövet halt el, mint azoknál, akik nem kapták a gyógyszereket. Az előbbi állatok a sztrók utáni neurológiai értékelésen is jobb eredményeket értek el. A gyógyszerkombináció rhesusmajmoknál is segítette a sztrók utáni felépülést.
A kutatók ezt követően különböző adagokban tesztelték a gyógyszereket egy 32 fős klinikai vizsgálatban is. Bár a gyógyszerek biztonságosnak bizonyultak, a kutatók csak minimális hűtőhatást tapasztaltak, és a betegek kimenetelében jelentős javulás nem következett be, még a tesztelt legnagyobb adagoknál sem.
Az egyik lehetséges magyarázat az lehet, hogy a kutatók a gyógyszereket 12,5 órán át tartó infúzió formájában adták be a résztvevőknek. „Úgy véljük, hogy ez az időtartam túl hosszú” – mondja a tanulmány társszerzője, Shuaili Xu, a pekingi Capital Medical University idegkutatója. A csapat már el is indított egy olyan vizsgálatot, amelyben a legmagasabb adag körülbelül felét egyetlen óra alatt adják be, és remélik, hogy ez eredményesebb lesz.
