Hullámvasutazva haladnak át a hegyeken az indiai ludak

A ludak fészkelőhelyükre tartva évente átrepülnek a Himalája fölött, ezt azonban nem egyenes vonalban teszik meg, hanem hűen követve a hegyek emelkedőit és lankáit.

Hullámvasutazva haladnak át a hegyeken az indiai ludak

Az indiai lúd minden évben hosszú utat tesz meg India déli részén található telelőhelyétől Közép-Ázsia magashegységeiben található fészkelőterületéig. Útja során át kell repülnie a Himalája hegyláncain is, így elképesztő magasságokban kénytelen szállni. Egyes korai hegymászók még arról számoltak be, hogy a Mount Everest fölött is látták a madarak néhány példányát, bár ezen történeteket azóta többen kétségbe vonták. (Az utóbbi évek kutatásai során egyetlen egy alkalommal láttak indiai ludakat 7300 méteres magasságban, ami kétségkívül bámulatos, de azért nem az Everest csúcsa.)

Annyi azonban bizonyos, hogy a madarak nagyon magasan repülnek, így a szakértők régóta kutatják, hogyan képesek tolerálni a hegyvidéki körülményeket. Sokáig úgy vélték, hogy a ludak a repülőkhöz hasonlóan már az út elején nagyon magasra emelkednek, és csak céljuk közelében ereszkednek újra alá. Egy nemrég megjelent tanulmányszerzői szerint azonban nem ez a helyzet: a madarak repülésük során szinte végig a felszín közelében maradnak, a hullámvasúthoz hasonló vonalban követve a hegyek emelkedőit és lankáit.

Charles Bishop, a brit Bangor Egyetem biológusa és kollégái egy mongóliai tónál keresték fel a ludak egy csoportját, és egy-egy olyan szenzorral látták el az állatokat, amely repülési magasságukon túl szárnycsapásaik gyakoriságát és szívverésül ütemét is rögzíti. A következő évben a kutatók aztán újra meglátogatták a tavat, és begyűjtötték az érzékelőket.

Az adatok elemzésekor kiderült, hogy a madarak repülés közben szinte sosem távolodnak el jelentősen a felszíntől, hanem hűen követik az útjukba kerülő domborzati formák vonalát. Hogy ezt pontosan miért teszik, arra a többi begyűjtött adat rejtette a választ. Minél nagyobb magasságokba emelkedtek a madarak, annál nagyobb erőfeszítésbe került a repülés. A magasabb részeken a légkör ritkábbá válása miatt a légellenállás alacsonyabb ugyan, de ez azzal is jár, hogy a madaraknak sűrűbben kell verniük szárnyaikkal, hogy a levegőben maradjanak.

A szakértők sokáig úgy vélték, hogy a magasan repülő madarak esetében a sűrűbb szárnycsapások és a légellenállás csökkenése kiegyenlítik egymást, vagyis az állatoknak nem kerül több energiába magasan, mint alacsonyan repülni. A brit kutatók által begyűjtött adatokból azonban világos, hogy a szárnycsapások gyakoriságának kis mértékben való fokozása is a vártnál sokkal nagyobb munkával jár a szervezet részéről, és óriási terhelést jelentett a szívre. Ilyen körülmények közt pedig a madarak számára egyszerűen nem éri meg magasan repülni, hanem jobban járnak, ha a felszín közelében maradnak, ahol hosszabb utat kell ugyan megtenniük, viszont képesek kiaknázni a szintén a hegyek formáját követő légáramlatokat, így a lehető leggazdaságosabban repülhetnek.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward