- G.H.O.S.T.
Adam Sandler a Csiszolatlan gyémántban nyújtott alakításáért jogosan számíthatott arra, hogy az aktuális év Oscar jelölései között őt is figyelembe veszik. Ez nem így történt, és egy korábbi interjúban Sandler azzal fenyegetőzött, hogy ha félresöprik, akkor egy rettentően gagyi filmet szabadít a világra. Elöljáróban pedig elég annyit hozzáfűzni ehhez, hogy jelölést sem kapott, a film pedig megérkezett a Netflixre.
Persze onnan is elkezdhetjük az előző gondolatmenetet, hogy miért is venne komolyan bárki egy olyan színészt, aki ha meg is csillogtatja a tudását, azonnal rápakol évente majd fél tucat rettentően bárgyú, humorosnak is nehezen nevezhető bóvlit, amit a külalakja, az elkészítésének módja és egyebek miatt filmnek titulál. A vizesnyolcas, a Sátánka, Ne szórakozz Zohannal olyan dominó, ami folyamatosan dől és újabb darabkák kerülnek az egyelőre végtelennek tűnő sorba.
Még az is megbánja, aki a Netflixen esetleg bizalmat szavaz egy korábbi Sandler filmnek (lásd: Nevetséges hatos), mert nagyjából 15 perc alatt eljut oda, hogy már bánja, hogy belekezdett és az a negyed óra bizony hiányozni fog az életéből.
De a Csiszolatlan gyémánt vagy mondjuk a Kótyagos szerelem között mi történik Sandlerrel? Valamiből meg kell élni? Mégiscsak van közönsége az alpári poénoknak, az altesti humornak és ez kikapcsolódást, szórakozást nyújt? Vagy annyira beleragadt ebbe a szerepbe, hogy jó pénzért újra és újra megtalálja? Ezek bármelyike igaz lehet.
De mit mondanak a nagyobb oldalak, ahol a kritikusok vagy az istenadta nép megszavazhatja hogyan is látja az adott alkotást? Lássuk a 2015-ös agymenés, a Nevetséges hatos eredményeit. Port: 8.3, Filmkatalógus: 2.7, Mafab: 40%, Imdb: 4.8, Rotten Tomatoes: 0% / 34%, Metacritic: 18% / 3.5. Úgy tűnik a 7 szavazatot számláló magyar Port.hu értékelte legjobbra a teljesítményt és az is lehet, hogy titokban nekünk készülnek ezek a filmek, az itteni titkos, de amúgy hatalmas rajongói bázis kielégítésére és az összeesküvés elméletekre érzékenyek már bőszen nyomozzák is a részleteket ahelyett, hogy tovább olvasnák a cikket. Lelkük rajta.
És miért telik a fél cikk kérdésekkel, más filmekre utalgatásokkal, amikor a Hubie, a halloween hőse kellene, hogy a középpontban legyen? Jó eséllyel azért, mert az egész jelenség fájdalmas és itt nem a kifinomult, elefántcsont toronyból kultúrát hirdető elitről, előítéletekről vagy Sandler automatikus ledorongolásáról van szó. A film úgy, ahogy van, egyszerűen vacak és súrolja a nézhetetlenség határát is. Abban az esetben, ha valami ótvar, ZS kategóriára sóvárgás, „tudjuk, hogy hulladék, de akkor is ezt akarjuk” eltökéltség vesz erőt rajtunk, akkor persze máris másról van szó.
Akkor megtaláltuk a remek jelöltet, ahol a szekunder szégyen, a fejcsóválás, a zavarban nevetgélés, egymásra pillantás, esetleg a zsibbadt aggyal előre bámulás bármelyikét előadhatjuk egyénileg vagy akár csoportosan is.
Ha bosszút akarunk állni valakit, ajánljuk neki jó szívvel a filmet és ne felejtsük el hozzátenni, hogy a „felénél indul be igazán, érdemes addig kihúzni” esetleg érvelhetünk azzal is, hogy „rosszakat hallani róla, de van ott pár gyöngyszem, művészi koncepció, amiért érdemes”. Ez persze szemenszedett hazugság, a félrevezetés tankönyvi példája, de ellenségünk 50, jó esetben 100 percet elpocsékol életéből és ha kis szerencsénk van, még egy enyhébb traumát is magával cipel, miután felkelt a székből egy „jó kis filmezés" után.
Az meg egyenesen rejtély, hogy Steve Buscemi vagy Ben Stiller mit keres itt, hogy került ide, ezt komoly bölcsész szakdolgozatok fogják elemezni évekig. Vagy nem. Az egész műremek, megvan rá az esély, hogy a felejtés homályába vész és ott gyűjti majd a port.
A film amúgy Hubie Dubois (Adam Sandler) kalandjairól szól, aki beszédhibájával, Halloween megszállottságával a boszorkányos történetekről közismert Salem lúzere. Mégis ő lesz az, aki megvédi a kisvárost, amikor a töklámpással, szellemekkel és szörnyekkel keretezett ünnepnapon a közeli elmegyógyintézet egyik lakója megszökik. De az új szomszéd is gyanús, a városlakóknak is akad takargatnivalója – micsoda borzongató sztori!
Az ügyefogyott Hubie pedig hamar megtanulja, hogy az emberek nem csak külsőleg szörnyetegek, vannak, akik a bensőjükben is rettentő dolgokat hordoznak. Mindezt pedig nem meglepetés, hogy sekélyes karakterek, otromba poénok, faék egyszerűségű történet és egy bugyuta szerelmi szál övezi, vagyis összességében egy ilyen alkotást csakis keményvonalas rajongóknak, mazochistáknak vagy olyan időmilliomosoknak lehet ajánlani, akik sem ízléssel, sem önbecsüléssel nem rendelkeznek.
