A Huawei Watch D2 a gyártó második olyan órája, amely vérnyomásmérő funkcióval is rendelkezik, mégpedig nem is akármilyennel, és mivel még nem járt nálam ilyenre képes óra, különösen nagy örömmel próbáltam ki. A lehetőségért ezúton is köszönet a Huawei Magyarországnak.
Erős alapok
Ami az alapinformációkat illeti, a többi Huawei okosórához hasonlóan a Watch D2 is kompatibilis az androidos rendszerekkel és az iOS-szel is, rendelkezik egy sor megszokott funkcióval, többek közt méri a pulzusszámot, a véroxigénszintet, figyeli az alvást, a bőrhőmérsékletet, EKG-t tud rögzíteni, monitorozza a légzést és az artériák merevségét. Képes emellett egy sor különböző testmozgás követésére, GPS-es, megjeleníti a telefonos appok értesítéseit és hívásokat is lehet fogadni rajta.
Az akkumulátor üzemideje kiváló, folyamatosan bekapcsolt kijelzővel, normál használat mellett, napi 5–6 vérnyomásméréssel is 6 napot bír, AOD nélkül pedig nagyjából napi 10%-ot veszít a töltöttségéből. És relatíve gyorsan, másfél óra alatt teljesen feltölthető. Ami a szokásos funkciók közül hiányzik, azaz érintésmentes fizetési opció, a zenehallgatás lehetősége, illetve hogy bár IP68-as besorolású, a gyártó nem javasolja, hogy ússzunk vagy túl meleg vízben zuhanyozzunk vele.
Külsőre is kifejezetten tetszetős, az kijelző téglalapot formál, az általam kipróbált verzió fekete színű óratesttel és fekete fluoroelasztomer szíjjal érkezett. Ezen kívül arany szélű kerettel és fehér bőrszíjjal is kapható lesz a modell. A magam részéről kifejezettem kedvelem az ilyen formájú órákat, mert kényelmesebben felfekszenek a csuklómra, mint a kerek modellek, és az adatokat is jobban szeretem négyszögletű felületen olvasni. Az 1,82 hüvelykes, 480 × 408 pixeles AMOLED-kijelző a gyártótól megszokott magas minőségű élményt nyújtja, kristálytisztán, élénken jelennek meg rajta az információk, akár napfényben is.
A kijelző üvege kicsit elemelkedik a kerettől, így lehetséges, hogy sérülékenyebb egy süllyesztett megoldásnál, de ez csak tartósabb használat során derülhet ki. Az alumínium óratest a szokásosnál kicsit vaskosabb, a legvékonyabb részen is 13,3 mm-es, a szenzoroknál pedig még vastagabb, de ez használat közben egyáltalán volt zavaró, és az egész konstrukció nagyon könnyűnek hat. A dobozban a töltőbölcsőn és a dokumentáción kívül egy hosszabb szíj, és egy mérőszalag kap helyet, amely a szíj kiválasztását és pontos beállítását segíti, ez ugyanis elengedhetetlen a vérnyomásmérő funkció megfelelő használatához.
Mérni, csak mérni
És ezzel rá is térhetünk cikkünk és a Watch D2 lényegére, a vérnyomásmérésre, ami az óraszíj részét képező csuklómandzsetta és minipumpa révén valósul meg (amiből persze az is adódik, hogy ehhez az órához más gyártó szíját nem lehet használni). Ahogy már említettem, a sikeres méréshez először is a megfelelő méretű szíjat kell kiválasztani, majd ennek körméretét beállítani úgy, hogy a mérőszalagról leolvasott lyukba igazítjuk a szíjon található fémkapcsot.
A mérés másik kulcsmozzanata a megfelelő testtartás: ennek lényege, hogy az órát a szív magasságában kell tartani, mozgás és a mandzsetta összenyomása nélkül. Erre a legjobb és a gyártó által is javasolt megoldás, hogy ülő testhelyzetben lazán az ellenoldali vállunkra fektetjük az órás kezünket. A mérés elindítása után a pumpa felfújja a mandzsettát, amely aztán fokozatosan leenged, pont ahogy a hagyományos vérnyomásmérőknél megszokhattuk.
A javasolt a testhelyzetben a vérnyomásmérés tapasztalatom szerint jól működik, viszont ha kicsit is eltérünk ettől vagy bemozdulunk, meglehetősen inkonzisztens eredmények vagy sikertelen mérések várnak. Ezen problémák pedig alapvető koncepcionális gondokra világítanak rá a funkcióval kapcsolatban. Bár a Watch D2 nagy előnye, hogy nem igényel már vérnyomásmérővel való kalibrálást, az egész folyamat jelenleg meglehetősen macerás, nem felhasználóbarát és kétséges megbízhatóságú. Az egyik alapprobléma, hogy a csuklómandzsettás vérnyomásmérés eleve pontatlanabb, mint a felkarmandzsettás megoldások, másik, hogy a vérnyomásmérés ezen „pumpálós” módja nehezen fér össze az óra alapvető használati módjával, harmadrészt pedig a módszerből olyan kialakítási sajátságok adódnak, amelyek rontanak a viselés élményén és tartóssági kérdéseket is felvetnek.
Hogy részletesebben is lássuk, miről van szó, a csuklómandzsettás vérnyomásmérőkkel eleve mindig célszerű több mérést végezni, és ezeket átlagolni, ha pontos értéket akarunk kapni. Ez persze alapvetően nem gond, hiszen a viselhető okoseszközöknél megszokhattuk, hogy többnyire nem annyira pontosak, mint a hasonló funkciójú orvostechnikai eszközök, és éppen ezért sokszor hangsúlyozzák is ezek ismertetői, hogy nem szabad orvosi-diagnosztikai célokra használni például a pusztán az óráról származó pulzusadatokat. Ettől még az óra pulzusadatait nyugodtan használhatjuk az edzések személyre szabására vagy éppen arra, hogy orvoshoz forduljunk, ha gyanús trendeket vélünk látni az adatokban.
A Watch D2 viszont az okosórák között először kapott az orvostechnikai eszközökről szóló európai rendelet értelmében CE-minősítést Európában vérnyomásmérőként, így azt várhatjuk, hogy némileg más szintet képvisel. (Még akkor is, ha ettől függetlenül szintén fel vannak tüntetve rajta fent említett figyelmeztetések.) Amit egyébként meg is ugrik, feltéve, hogy szigorúan tartjuk a gyártó által javasolt testtartást méréskor, ekkor ugyanis a felkarmandzsettás vérnyomásmérőkhöz hasonló adatokat produkál. Viszont nagyon könnyű hibázni, ami jobb esetben eredménytelen méréssel végződik – ekkor legalább tudjuk, hogy valami nem volt rendben, és megismételhetjük a mérést –, rosszabban viszont lesz egy pontatlan eredményünk, amiről csak akkor tudjuk, hogy mennyire pontatlan, ha legalább háromszor elvégezzük a mérést.
Kinek és minek?
Persze aki gyakran méregeti a vérnyomását az eszközzel, az valószínűleg hamar ráérez arra, hogy melyek a kiugró adatok, és a trendek így is hasznosak lehetnek, például arra, hogy orvoshoz forduljunk. Az alkalmi mérésnél, és főleg a „vendég” méréseknél, amikor valaki más vérnyomását mérjük az órával (ugyanis erre is lehetőség van), viszont nem árt óvatosan kezelni az adatokat, és többször megismételni a folyamatot.
Hasonló a helyzet az óra által kínált 24 órás vérnyomásmérési funkcióval is. Ennek keretében előre meg lehet adni, hogy a 24 óra alatt milyen gyakorisággal végezze el az óra a vérnyomásmérést (az ajánlások szerint elvileg ilyenkor napi legalább 20, éjszaka legalább 7 mérést kell végezni), vagy figyelmeztesse a felhasználót, hogy indítson el egy mérést. Egy ilyen méréssorozat eleve nem a legkényelmesebb a felhasználó számára, még hagyományos, kevésbé testtartásérzékeny vérnyomásmérővel sem. Így nem biztos, hogy egy csuklómandzsettás rendszerrel érdemes nekiugrani, ha erre van szükségünk, mert egyáltalán nem garantált, hogy használható adatsort kapunk a végén, ráadásul éjszaka is kénytelenek leszünk ülve mérni.
Hangsúlyoznám, hogy amit a Watch D2 csuklómandzsettás vérnyomásmérőként nyújtani tud, azzal semmi probléma nincs, sőt, lenyűgöző, hogy egy ilyen rendszert sikerült ilyen piciben integrálni az órába. A funkció relatíve könnyen használható és a műfajában pontos is. Viszont nem vagyok biztos benne, hogy ha a vérnyomásmérési funkció elterjed az okosórákban (már ha erre egyáltalán szükség van, de ne szaladjunk ennyire messzire...), ebben formában, ezzel a technikával fog elterjedni, nem pedig valamilyen passzívabb megoldással, amely nem igényli az artériák teljes összenyomását és a felhasználó mozdulatlanságát.
Már csak azért is, mert a jelenlegi konstrukcióval kapcsolatban, ahogy már említettem kényelmi és tartóssági problémák is felmerülnek. A mandzsetta anyaga valamiféle nejlonos orvosi textil, és mivel légzáró, a szíj egyáltalán nem szellőzik. Ez nekem már a téli mindennapokban is kényelmetlen volt, állandóan rátapadt a bőrömre, sportolás közben pláne, és el sem tudom képzelni, hogy nyáron milyen lehet hordani.
Kérdéses továbbá, hogy mennyire lehet tartós egy ilyen vérnyomásmérő rendszer, ha folyamatos viselésnek van kitéve. Ha maradnak a gyártók a jelenlegi módszernél, sokkal kényelmesebbnek tartanék egy olyan megoldást, aminél a mandzsetta levehető a szíjról, így nem kell folyamatosan hordani, csak ha vérnyomást akarunk mérni vele. Már csak azért is, mert nagyon szűk az a célcsoport, akinek olyan gyakori vérnyomásmérésre van szüksége vagy éppen igénye, amihez állandó hordás kell.
Összességében tehát egy ígéretes, technikailag jól megvalósított, de talán még nem eléggé kiforrott próbálkozásról van szó, amellyel van hova fejlődni.
Ami a hazai forgalmazási információkat illeti, mind a fekete fluoroelasztomer szíjas, mind a fehér bőrszíjas verzió kapható webboltunkban 175 290 forintos áron. További fontos tudnivaló, hogy a Watch D2 rövidesen elszámolható lesz egészségpénztári számlára is a Magyarországon működő nagyobb egészségpénztárak többségénél. (Jelenlegi elfogadók: Prémium Egészségpénztár, MBH Gondoskodás Egészségpénztár, Vasutas Egészség- és Önsegélyező Pénztár, Generali Egészség- és Önsegélyező Pénztár.)
