Érdekes megfigyelni, hogy egy cég arculata és termékpalettája mennyire meg tud változni az évek során. Vegyük például mai alanyunkat, a HTC-t: régebben említésre méltó versenyzők voltak a mobilpiacon, azonban szép lassan kikoptak a játékból.
Jelenleg inkább a VR-ra (virtuális valóság) koncentrálnak, ott viszont nagyon szép eredményeket produkálnak. Ha megkérdeznénk valakit a VR-ról, akkor nagy valószínűséggel az Oculus-t vagy őket hozná fel elsőnek. Viszont a telefonokkal sem hagytak fel, mai tesztalanyunk, a HTC Desire 20 Pro is egy ékes példája ennek, amivel a cég a középmezőnyben szeretne versenyezni a vásárlók kegyeiért.
A csomagolása letisztult fekete dizájnt kapott, amelyen megjelenik a mobil is. A dobozában a telefont, a papírokat, egy töltőkábelt, fali adaptert és fülhallgatót találunk.
A készülék egészen egyedi megjelenést kapott, látszik hogy erre fordítottak időt a HTC-nél. A hátlap műanyag, csíkos mintával, ami szerintem nagyon jól el lett találva. Jópofa apró részlet még a sárga bekapcsoló gomb és a kamerák körüli szintén sárga kiemelés. Nekem egy kicsit furcsa volt, hogy a mobil alapvetően egy lekerekített házban helyezkedik el, viszont két oldalt ezt lecsapták, így sokkal szögletesebbnek érződik. Kuriózum még a külsőt illetően a jack csatlakozó, amit nem sok mobilon találunk meg manapság.
Az előlapon egy 6,5 colos FullHD+ felbontású IPS LCD panelt használtak, 60Hz-es képfrissítéssel, ami sajnos kevés ebben az árkategóriában, a konkurencia ugyanis vagy jobb panelt használ, vagy magasabb képfrissítést ígér, akár a dupláját is. Itt helyezkedik el az előlapi kameránk is, ami egy hole-punch kivágásban kapott helyet. Sajnos az ujjlenyomatolvasót nem itt, hanem a mobil hátlapján találjuk - megbízható a szenzor, de én sokkal jobban örültem volna neki elöl, ugyanis ilyen áron ez megint csak egy elmaradás.
A kijelzőnél az lepett meg a leginkább, hogy kapott Always On módot, ami egy IPS LCD panelnél egyáltalán nem energiatakarékos.
Always On módot ugyanis az AMOLED kijelzős mobilok szoktak kapni, hiszen itt a fekete szín megjelenítése egyáltalán nem meríti az akkumulátort. Így nyugodtan tudja nekünk mutatni az időt, az értesítési ikonjainkat, amellett, hogy óránként alig merül 1%-ot a mobil. A HTC esetében viszont, ha lezárjuk a kijelzőt, akkor ugyanúgy fog működni minden egyes pixel, mintha nem is zártuk volna le. Sötétben látszik is, hogy az egész kijelző világít.
A motorháztető alatt a Qualcomm Snapdragon 665-ös lapkája dolgozik, emellé pedig 6 GB RAM és 128 GB belső tárhely párosul. Nem dobtam el az agyam ettől az összeállítástól, hiszen ez a lapka már közel sem mai, így nagyobb játékokkal vagy komolyabb programokkal ne igazán próbálkozzunk rajta. Itt a mindennapos teendők elvégzése a reális célkitűzés, azt viszont hibátlanul hozza a mobil és erre is lett kitalálva, így ez a pont kipipálva.
A Desire 20 Pro talán üzemidőben képes kiemelkedni a tömegből, ugyanis itt elég szépen teljesített. Nekem lazább használat mellett bőven megvolt a két teljes nap is töltés nélkül, ez pedig elég szép eredmény. Az akkumulátorunk egy méretes 5 000 mAh-ás telep, ami kétségtelenül elég kell hogy legyen. Kijelzőidő téren bőven 7 óra fölött voltam, ami pedig a töltést illeti, egy 15 Wattos adaptert kapunk a dobozban, ami már egészen jó, de a konkurencia itt is köröket ver a HTC-re.
Szoftveresen nem tudok sokat mondani a készülékről, ugyanis eléggé közel maradtak a gyári Android 10-hez, sajnos túlságosan is. Itt egy szinte teljesen lecsupaszított verziót kapunk, bármilyen hozzáadott plusz funkció nélkül, ami miatt nagyon szomorú voltam. Szeretem a minimalista operációs rendszereket, például a OnePlus OxygenOS-ét, ott viszont bőven pakolt a gyártó jópofa extrákat a csomagba, amellett, hogy próbálták megőrizni az eredeti megjelenést. Itt viszont egy kihagyott lehetőségnek érzem ezt a pontot, ugyanis szoftveresen bőven lehetett volna mit villantania a HTC-nek.
Végül, de nem utolsó sorban jönnek a kameráink. A cég ezen a téren elég büszkén beszélt a mobilról, így én is nagy elvárásokkal fordultam a szenzorok felé. Sajnos már maga az alkalmazás elvette a kedvemet az egésztől, ugyanis ez annyira lecsupaszított volt, hogy az hihetetlen. A funkciók is eléggé érdekesen lettek elhelyezve, a kamerák között ugyanis nem tudtam a fő felületen váltani, ehhez be kellett lépni egy külön menüpontba, ahol ki lehetett választani a széles látószöget, vagy éppen a makró módot, amit a gyártó valamiért „mikro”-nak hív.
A mobil nem kapott külön éjszakai módot sem, ami szerintem nagy hiányosság így 2020-ban. Képes felismerni az olyan helyzeteket, amikor tovább kéne nyitva tartania a rekeszt, azonban sok esetben hiányzik a manuálisan bekapcsolható mód, amikor nincsen azért annyira sötét, viszont jó lenne több részletet kapni a fotón.
A kameráink a következőek: egy 48MP-es fő szenzor f/1,8-as rekeszértékkel, egy 8MP-es ultraszéles látószögű f/2,2-es rekeszértékkel, egy 2MP-es makró f/2,4-es rekeszértékkel és egy 2MP-es mélység érzékelő szenzor f/2,4-es rekeszértékkel. Az előlapon pedig egy fix fókuszú 25MP-es kamerát kapunk, f/2,0-ás rekeszértékkel.
A fő szenzorral meg voltam elégedve, egyáltalán nem vett le a lábamról, de csak a kötelezőt hozta. Ideális fényviszonyok mellett helyén volt szinte minden, a színek, a részletesség, a dinamika, nehezebb helyzetekben viszont már akadtak gondok.
Az ultraszéles kamera sajnos már nem tudta megugrani a lécet: a dinamika tartománya egyáltalán nem volt megfelelő, helyenként pedig a színek sem voltak jók. Ami a részletességet illeti, nem voltak a legjobbak a képek, bár 8MP-től nem is vártam sokkal többet.
Makró téren sokszor elmondtam már, hogy bizonyos minőségszint alatt nincs értelme ilyen szenzornak, ez a mobil pedig egy újabb ékes példa erre. Kizárólag tökéletes fényviszonyok mellett tudtam csak elfogadhatónak mondható képeket készíteni, ha pedig ez nem volt meg, akkor minden szétesett. A mélységérzékelő szenzorról nem szeretnék sokat beszélni, mivel felesleges, szoftveresen teljesen ki lehetne váltani.
Végül pedig a szelfi kameránk, itt meg voltam elégedve az eredménnyel, még rosszabb körülmények között is szépen tudott teljesíteni a szenzor, a 25MP-nek hála pedig a részletek is ott voltak.
Mindezek tudatában nem nagyon javasolnám senkinek sem a HTC Desire 20 Pro-t. Nem egy rossz mobil, azonban ilyen tulajdonságokkal sajnos túl van árazva. Ha kevesebbe kerülne, akkor azért merném ajánlani, de 110 000 Ft-ért ez manapság már édeskevés. Egy Galaxy A71 kenterbe veri ezt a mobilt, több téren is, de nyugodtan hozhatnék példát a Xiaomi oldaláról is. Szerintem kicsit el lett hanyagolva a HTC mobilos részlege, ez érződik ezen a készüléken is; az alapok jók, de szükség lenne még egy kis hozzáadott értékre. Remélem tanulnak majd ebből a hibájukból és a jövőben láthatunk majd tőlük versenyképesebb mobilokat is.
